Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-04 / 9. szám

7 EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség : IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok ciinzendök. Kiariri-hivatal: Ilornyánszkt/ Viktor kőn yvkeresfcedése (Akadémia oérháza), hová az elüti/., és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjeleuik miiideii vasárnap. Előfizetési ára : Félévre : 0 kor.; egész érre : IS korona. Egyes szám ára 40 fll. Az erkölcsi érzék. Abban a felolvasásban, melyet a budapesti protestáns belmissziói értekezlet előtt a mult óv őszén az egyház szociális feladatairól tartani szerencsés voltam, érintettem, mennyire szükség van arra, hogy az egyház érvényesítse befolyását a társadalmi fejlődésre és igyekezzék irányt adni annak, az által, hogy a folyton gyöngülő erkölcsi érzést, a melyen minden nemes elhatározás és fenkölt törekvés nyugszik, megerősítse. Lehettek, a kik talán nem voltak ebben a nézetben ; de biztos vagyok benne, hogy a véleményeknek ez az eltérése leginkább onnan ered, hogy ebből a szempontból kevesen figyelték meg a dolgok fejlődését. A mi azóta törtónt, sajnos nagyon is azoknak acl igazat, a kik e sorok Írójával egy nézeten vannak; a kik azt hiszik, hogy az egyház intenzív munkája s az erkölcsök megnemesítése nélkül egész társadalmi fejlődésünk nagy katasztrófához fog vezetni. íme egy példa a sok közül. A napilapok nem régen közölték, hogy a belügyminiszter megbízottja, Hontmegye egyik községének pénztárában több száz forintnyi hiányt állapított meg, s ezért a bírót állásától felfüggesztette. Más körülmények között ez a tény kétségkívül a legnagyobb megszégyenülést idézte volna elő. A jelen esetben azonban egyéb történt. A miniszteri biztos eltávozása után a bíró hivei összegyűltek ós bizalmat szavaztak neki. Idáig jutottunk. Megértük, hogy nem csupán a hivatalos hatalmat lehet meg nem engedett dolgok keresztül vitelére felhasználni, hanem, a mi annál fontosabb és jellemzőbb : a büntetésre méltó cselekmény elkövetője, a helyett, hogy capitis diminutio-t szenvedne, lelkes ovációknak tárgya és bizalmi szavazatot kap. A bűnös bizonyára el fogja venni büntetését. A jogi rend, mely meg van támadva, azt hiszszük, helyreáll. De a megtámadott erkölcsi rend bántalmazására ki fog megérdemlett büntetést kiróni? Ez a társadalomnak, a nemzeti lelkiismeretnek volna kötelessége. Csakhogy a társadalmat ébren kell tartani. Napról-napra, órárólórára figyelmeztetni kötelességeire, különben közel a veszedelem, hogy a nemzeti lelkiismeret törhetlen álomba merül. És ez az álom nagyon drága lehet nekünk ; mert igazuk van azoknak, a kik azt állítják, hogy nem az az igazi baj, hogy néhányan bűnöket, jogtalanságokat követtek el, hogy vétenek az erkölcsi törvény ellen, mert hiszen nincs társadalom, a hol ez meg nem történnék,— hanem a valódi baj az, mert a társadalmi rothadást mutatja, ha a nyilvánossá lett bűnök, felfedezett erkölcstelenségek nem keltik föl a megbotránkozás viharát, nem provokálják a legszigorúbb megtorlást. Ott a hol a társadalom nem védi saját érdekeit, a íizetett tisztviselő, bármilyen lelkiismeretes legyen is, aránylag keveset ér. És az eltompuló jogi és erkölcsi érzék hatásának idő multán a legbecsületesebb hivatalnoki kar sem tud ellenállani. Ezek a veszedelmek előttünk állnak és ón nem is tudom, miként fogunk rajtuk segíteni, ha az egyház meg nem indul, ha nem hirdeti napról-napra a tiszta erkölcsök fontosságát a társadalmi ós állami élet minden feladatára nézve; ha engedi kiveszni a becsületnek és morálnak azt a finomabb érzékét, melyet az elmúlt századok legbecsesebb öröksége gyanánt tisztelünk. Herbert Spencer, a nagy angol filozófus, egyik művében azt a kijelentést tette, hogy a politikának legfőbb célja a jellemeknek fejlesztése ós alakítása. Vájjon mennyit érnek a mi törekvéseink, ha ebből a szempontból ítéljük meg őket? ! Annyi legalább előttünk bizonyos, hogy a nemzeti öntudat, t. i. az a képesség, mely a jót a rosztól megkülönbözteti, s az erkölcsi érzék, 17