Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-25 / 8. szám

történnie, az még nem vall sem vakmerőségre, sem beteges rajongásra. Abban csak a minden generációra háramló szent kötelesség van megjelölve. Jól tudják ők azt, a konferencián többször ki is jelentették, hogy épen nem ringatják magukat abban a hiú reményben, hogy a mai generáció idejében a világ evangélizálása meg fog valósulni ; de tudják, hogy e nagy munkából minden generációnak ki kell vennie a maga részét, ha a Krisztus által kitűzött célt el akarják érni. A jövő előhaladás alapját a jelenben kell megvetni. Evangélizálni kell a mai generációt, hogy az evangélizálhassa az utána következőt s mind kijebb terjeszthesse az istenországa határait, úgy a pogányok, mint a névleges keresztyének között. Ha minden egymásután következő generáció megoldja a reá váró szent feladatot, akkor végre leszen egy generáció, a mely meg fogja látni a munka befejezését; meg fogja érni, hogy a földön mindenütt hangzani fog a Krisztus evangéliuma s az emberiség egy szívvel s egyező ajakkal fogja vallani őt Isten egyszülött fiának, a világ megváltójának és az Istent édes menyei Atyjának! Felséges perspektívája a jövendő boldog időnek Óh boldogok, a kik annak beteljesedését meg fogják érni! íme, ezt jelenti a világ evangélizálása a mai generációban, — s ezt tudva, most már megérthetjük a studens missziói mozgalomnak kiváló jelentőségét, mind a pogányok megtérítése, mind az evangéliumi egyházak, mind az egyetemes evangéliumi keresztyénség és az istenországa szempontjából. Mint missziói mozgalom nemcsak hivő, hanem tudományosan képzett férfiakat és nőket ad a pogány miszsziónak, a kik az evangélium mellett elviszik a kulturát is s a belső mellett átalakítják a külsőt is. Még csak hét éves ugyan ez a mozgalom és máris 1686 fiatal ember és leány kötelezte el magát a misszióra (1320 férfi és 366 leány) s ezek közül 447 férfi és 118 leány (összesen 565) tényleg már működik, csaknem 50 missziói társaság munkamezején a pogányság evangélizálásának magasztos szolgálatában. A missziói társaságok nagy örömmel alkalmazzák a szövetség tagjait, mert tudjak, hogy azokat az evangélium lelke és az istenországának szerelme hatja át, s hogy bennök megbecsülhetetlen munkásokat nyernek. Mint evangélizáló mozgalom hithű, öntudatos, egyházszerető keresztyéneket ad az evangéliumi egyházaknak, a kik nem szégyenlik a Krisztus evangéliumát, de készek azt megvallani s készek azért áldozatokat is hozni bármikor. Boldog egyházak, a melyek ilyen tagokkal rendelkezhetnek ! Ilyen tagok mellett nincs közöny, nincs tespedés, nincs anyagi bajokkal küzdő és e miatt a legszentebb feladatokat is elhanyagolni kénytelen gyülekezet! Vajha mi is ilyen tagokkal rendelkezhetnénk ! Vége volna minden egyházi bajainknak ! S a mikor hithű, öntudatos keresztyéneket ad az egyházaknak, ugyanakkor nagy szolgálatot tesz az evangéliumi keresztyénségnek is általában. A hivő és öntudatos fiatal emberekből és leányokból hivő és öntudatos családapák és anyák is lesznek, kik leikökbe oltják gyermekeiknek is az ő leiköket eltöltő, boldogító érzelmeket, s így nemzedékről nemzedékre bővül az istenországa köre s halad előre a munka : a világ evangélizálása kitűzött célja felé! Haladjon is, s a kegyelem Istene adjon neki mielőbb diadalmat! A missziói szövetség, hogy minden studens generációra elhatározó befolyást gyakorolhasson, hogy a maga elé tűzött nagy feladat minden részletét megbeszélhesse, hogy alkalmat adjon tagjainak a missziói területeken működőkkel való találkozásra, s azoktól tanulságok szerzésére és lelkesedés nyerésre, minden 5-dik évben nemzetközi konferenciákat tart. Első nemzetközi konferenciaját Liverpoolban tartotta meg 1896-ban ; folyó évijanuár 2-tól 6-káig pedig a másodikat Londonban, a Brit ker. ifjúsági-egyesületek házában, az úgynevezett Exeter Hallban. A liverpooli konferencián mi magyar evangéliumi ifjak nem voltunk képviselve. A mi pesti ref. ifjúsági egyesületünk akkor csak épen, hogy szárnyát kezdte próbálgatni ; studens osztályunk pedig még meg sem alakult. De, hogy az Isten minket is megsegített, s azóta már mi is megerősödtünk hitben és lelkesedésben: e második konferencián már ott voltunk mi is, hogy együttérzésünket kifejezzük s új erőket nyerjünk az Istennek ott élő és ható Lelkéből. Budapesti ref. ifjúsági egyesületünk studens osztálya engem tisztelt meg képviseletével, a mely megtiszteltetésért kötelességemnek tartom e helyen is leghálásabb köszönetemet nyilvánítani, mert ezzel alkalmat adott nekem arra, hogy lelkemet újabb kincsekkel gazdagítsam ; Istenbe vetett hitemet, a Krisztus és az ő evangéliuma iránt való szeretetemet erősíthessem és keblem szent elhatározásainak kiviteléhez ujabb lelkesedést, újabb erőket nyerjek. S nyerhettem is gazdagon, mert azon a konferencián Istennek Lelke vett körül bennünket; annak mennyei fénye gyújtott elménkben világot; annak szeretete hatotta át szíveinket, s annak hatalma támasztott lelkünkben szent elhatározásokat. A konferencia rendezését a »Brit kollégiumi keresztyén szövetség* vállalta magára, s nem kiméivé sem fáradságot, sem költséget, igyekezett azt valóban nemzetközivé, a világ minden ifjúsági és studens-missziói egyesületei találkozó alkalmává tenni. Törekvését sikerrel is jutalmazta az Isten, mert még nem volt soha oly nagy összesereglése keresztyén ifjaknak, mint ezen a konferencián. Képviselve volt azon a világ minden része, az evangéliumi keresztyénségnek minden árnyalata és csaknem minden missziói társasag. Hivatalos delegátusképen jelen volt 1349 ifjú, s azok között körülbelül kétszáz leány és ifjú nő. Anglia 691, Skócia 301, Írország 93, Wales 109, Franciaország 8, Németország 16, Olaszország 2, Hollandia 3, Svédország 12, Norvégia 21, Dánia 17, Svájc 16, Oroszország 2, Spanyolország 3, Ázsia 6, Afrika 14, Amerika 25, Ausztrália 1, a kimutatásban meg nem nevezett missziói területek 9, Magyarország pedig egy delegátus által volt képviselve. Magyarország képviseletére nézve