Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-25 / 8. szám

tudván minősítvónyt felmutatni, a meghívást nem fogadhatnám el s pályázatomat bizton visszautasítanák. Hiszen, ha azért is visszautasított a tiszántúli kerület egy erdélyi atyafit, mert csak a főgondnok írta alá a minősítvényt, mennyivel inkább visszautasítana minket, kiknek nincs ilyen minősítvényük. Mi következik pedig ebből ? Nem más, mint hogy ha a konvent ezt a kérdést nem rendezi, száműzött minket a református egyház kebeléből. A gyámegylet kérdésével is hasonlóképen vagyunk. Ha mi lelkészek vagyunk, a mi kétségtelen, és ha mi a magyar reformátusok lelki gondozói vagyunk — habár egy idegen világban is — vájjon nincs-e jogunk ahhoz, hogy a magyar ref. lelkészek gyámegyletének tagjai közé fölvétessünk? Bizony furcsa dolog volna, ha az a sok száz misszionárius, a kiket az angol nyelvet beszélő protestánsok küldenek a föld minden részébe, csupán azért, mert külföldön munkálkodik, nem tekintetnék tovább is egyháztagnak. Igen, mi magyar ref. lelkészek vagyunk. Akár mint dől is el az a kérdés: egyházunkat el nem hagyhatjuk. Pedig higyje el a tisztelt olvasó, hogy mi sem volna könnyebb, mint úgy cselekedni, mint egyik barátunk tett : a zsiros kenyérért elhagyni a szárazat! Nem egyszer történt már (s ha kell levéllel is tudom bizonyítani), hogy engemet magamat is kerülgettek a baptisták, methodisták, kongregacionisták ; — de szegényül is küzdve az élet bajaival, s sokszor keserű könyekkel sózva nehezen keresett kenyeremet, hű maradok a valláshoz, melynek szerelmét az anyatejjel szívtam magamba, habár anynyi jogunk sincs, mint a kik odahaza a járt utakon haladnak. De mi lesz, ha majd mindnyájan olyanok lesznek, mint a fennebb említett barátunk ? . . . Az, hogy egészen elvesztjük a talajt. . . Az említett egyházak oly gazdagok, hogyha akarják, azonnal el is vehetik tőlünk a gyülekezeteket, — ha papot nyernek. . . Nem kell ehez egyéb, csak az, hogy kijelentsék, hogy semmi terhet nem kell fizetnetek. Templomot, iskolát, papot kaptok, csak jertek hozzánk, s nem kívánunk mást, csak a mi elveinket fogadjátok el, hiszen látjátok, mi se vagyunk, pápisták. Nem kell feledni, hogy a mi népünk nem ismer mást csak pápistát, lutheránust, kálvinistát, gör. katholikust és zsidót. Azért menne könnyen a lélek-halászat, ha ember akadna rá, s ha mi is oly közönyösek volnánk egyházunk iránt, mint az egyház mi irántunk. Nem célom ez alkalommal az egyházmegye elismertetésének kérdésére kiterjeszkedni. Azt tartom, hogy ez idő előtti kérdés, a mennyiben fentartó egyházunknak a mult év május havában tartott zsinata eme törekvésünket elodázta, rábízván az intézkedést az egyházmegyékre, s nekünk csak azt a jogot adta meg, hogy értekezleteket tarthatunk; — de ahoz az angol vagy német egyházmegyéhez kell csatlakoznunk, a melynek területén egyházunk esik. így ez idő szerint egyházmegyéről nem lehet szó. Mindez azonban nem zárja ki, hogy a konvent ki ne mondja azt, hogy az Amerikában működő lelkészek annak a kerületnek a püspökétől, a melynek területén Amerikába való kimenetelük előtt szolgáltak — megszerezhetik minősítvényüket, ha természetcsen igazolják lelkészi szolgálatukat. Valamint a gyámegylet kérdésére nézve sem lehet ez akadály; — egyvagy más módon minket is be lehet abba sorozni, csak egy kis jóakarat kell hozzá. Végül még egyet. Jól emlékszem, hogy Harsányi Sándor előre felhívta a konvent elnökségének figyelmét, hogy fentartó egyházunk május havában zsinatot tart s indítványozta valamelyes testvéri indulatot kifejező üdvözlő levélnek a küldését. De elmaradt; legalább nem látom nyomát sehol. Pedig ez a mi fentartó egyházunk egyik kitűnő lelkészét s theologiai professzorát dr. Good-ot, ki Magyarországon is járt, megbízta a levelezéssel. Természetesen ő Balogh Ferenc és Szabó Aladár urakkal — kiket megismert — összeköttetésben is áll. De ón célszerűnek tartanám, ha Balogh Ferenc és Szabó Aladár urak felhív nák dr. Goodnak a figyelmét a konventre, mint a mely testület a magyar ref. egyháznak a képviselő testülete, s viszont a konvent elnökségével is tudatnák, hogy a magyarországi ref. egyházzal való összeköttetés ápolására dr. James Good, a philadelphiai theologiai szeminárium dékánja küldetett ki. Hogy az amerikai magyar reformátusság helyzete tisztáztassék, arra valóban szükség van. Ha nekem nem hiszi is el valaki, el fogja hinni s bizonyára el is hiszi Hegedűs Lorántnak, a kit mi Amerikában működő református lelkészek — azt hiszem mindnyájunk nevében szólhatok — szivünk mélyéből üdvözlünk azért, hogy nagyfontosságú munkájában megjelöli azt a célt, a melyet a magyarországi református egyháznak az Amerikába szakadt töredékkel szemben szem előtt kell tartania, s ez nem egyéb, mint az amerikai református magyarság összetartása, s ezt a megjelölt módon érhetjük el. Bridgeport. Conn. Kalassay Sándor.