Protestáns egyházi és iskolai lapok – 42. évfolyam – 1899.

1899-08-27 / 35. szám

a plébánus rágalmai, többször ismételve a La Vera Roma hasábjain. Angelini megérti tehát, hogy itt az ideje vé­delmére kelni hivatala méltóságának és feljelenti vádlóit a bíráknak. A Christianisme után (Vége köv.) Lic. Rácz Kálmán. IRODALOM. ** Megjelent a »Protestáns Pap« című lap XX-ik évfolyamának 7-ik száma, Lágler Sándor és Kálmán Dezső szerkesztésében Kölesden, következő tartalommal : Ujke­nyéri ima. Tóth Istvántól. — Egyházközségek háztartása. Lágler Sándortól. — A keresztyénnek kötelessége az imád­kozás. Pásztor Mihálytól. — Folyó viz. Csulak Zsigmondtól. — »Mester, én utánad megyek!« Gulyás Benőtől. — Jellemképek a bibliából. — Aratási úrvacsorai beszéd. Fekete Sándortól. Bocsor Lajostól. — Halotti ima. Gulyás Benőtől. —Törvények és rendeletek tára. Kund Sámueltól. — Irodalom. Tantó Jánostól. — Egyházi tiszti választások. — Papválasztások. — Halálozások. A lapra előfizethetni a szerkesztőknél egy évre 4 forint­tal, félévre 2 forinttal, negyedévre 1 forinttal. — Kaphatók még régibb évfolyamokból teljes példányok, a XVII. évfolyamból azonban az 1., 2., 3-ik számok teljesen elfogytak. EGYHÁZ. A budapesti evang. református egyház kérése a Kőbányán épülő református templon érdekében. A kőbá­nyai református vallású polgárok — kik egyházilag a budapesti ev. ref. egyház részét képezik, — már az 1885 évben maguk között mozgalmat indítottak azon célból, hogy Kőbányán református templomot építsenek. Ugyan­akkor folyamodtak hozzánk is — a budapesti ev. ref. egyháztanácshoz, — hogy addig is, míg templomukat felépíthetnék, a Kőbányán megtelepült — akkor még csak 6—7 száz — református részére imatermet béreltessünk és ünnepnapokon prédikátort küldjünk ki. Az egyháztanács tiszteletes Szabó Aladár budapesti vallástanárt rendelte ki Kőbányára, ki az első isteni tiszteletet 1885. év húsvét ünnepén tartotta meg s kinek hitbuzgó beszédére az ima­terem kérdése is hamar megoldatott; ugyanis egy kicsiny, de lelkes sereg imaterem bérlésére — a rendes egyházi adón felül —- évenként mintegy 600 frtot ajánlott fel. Azóta Kőbánya, — eltekintve a mindenféle nemzetiségű bevándorlók özönétől, — a reformátusok tiz ezreit őrölte át magán, legnagyobb részben mint ideiglenes lakókat; de az egykori kicsiny, lelkes sereg nem veszett el, az imaterem bérletét — összesen közel 10 ezer frtra menő költséggel — mai napig fentartotta és munkálkodott abban, hogy a szülőföldeikről vándorútra kényszerült reformátusok közül sokan (ma már mintegy 3500 lélek) találjanak Kőbányán necsak ideiglenes lelki pihenést, hanem — mint igazi fiak és örökösök — állandóságot is. A kőbányai reformátusok — kulturális és hazafias missziójuk tudatában, — már 1895. évben nemcsak erejök szerinti, hanem erejök feletti áldozatokra vállalkoztak, csakhogy a millennium emlékére, a székesfőváros díszének megfelelő ref. templomot építhessenek ; de az erejök feletti terheket és nehézségeket, — a beállott mostoha üzleti viszonyok miatt — akkor elviselni és legyőzni nem lehetett. — Azonban Isten nem hagyta el az ő háza gyönyörűségét szomjúhozó lelkeket: rendelt újabb segítséget a székesfőváros hazafias közönsége az ő lelkes közgyűlése által, mely — azonkívül, hogy meg­előzőleg templom-telket adott — a kőbányai ref. templom és paplak építésére 30 ezer forint újabb adományt szava­zott meg és ezáltal a — mintegy 85 ezer frt. költségelő­irányzattal építendő — kőbányai ref. templom és paplak építéséhez 1898. szeptember elején hozzá kezdhettünk s ugyanezen év folyamán a lelkészlakot — mely a templom teljes felépítéséig imaterem gyanánt fog szolgálni — tető alá vettük, a templom alapfalait és a torony falazatának egy részét felépítettük. Az építkezés összes költségeiből, még mintegy 20—25 ezer frt hiányzik ; mely összegnek a kőbányai hívek között leendő összegyűjtésére, illetve ezek újabb megterheltetésére annál kevésbé számíthatunk: mivel a mindnyájunk által ismert országos csapás — a sertésvész —- a kőbányai polgárok keresetforrásait min­den téren érintette és apasztotta. Bizalommal fordulunk — a kőbányaiak nevében — a nagyközönséghez és külö­nösen Budapest nemes szívű hazafias polgáraihoz, hogy a kinek szíve, szabad akaratja szerint, hajol az adásra: adjon abból, a mit Isten adott ; adjon azon tudatban, hogy jó helyre adta és azon reménységben, hogy Isten — a ki a jókedvű adakozót szereti — sokszorosan vissza­fizeti. Az adományok nt. Pap Károly ref. lelkész úrhoz (Kálvin-tér 7. sz.) küldendők. Budapest, 1899. február havában. Szász Károly, püspök, I lelkész. Hegedűs Sándor, főgondnok. Dr. Beretzky Endre, helyi biz. elnök. Török József, s.-lelkész. ISKOLA. Értesítés. Az eperjesi ev. ker. kollégium főgimná­ziumában az 1899/1900. tanévre szóló beiratások f. é. szep­tember 1—3-án eszközöltetnek ; a beiratásokat megelőzőleg aug. 30. és 31. napjain tartatnak a felvételi, javító és esetleg magánvizsgálatok. Az előadások a főgimnáziumban szeptember 4-kén veszik kezdetöket. A kol). főgimnázium növendékei vallásfelekezeti különbség nélkül részsülhetnek a kollégium kebelében fennálló tápintézet kedvezményei­ben: az ezekre nézve megállapított díjak, mindig félévenként értve, következők: ebéd és vacsoráért 31 frt, csupán ebédért 19 frt. Ezen díjak félévenként előre fizetendők ; a díjakból elengedésnek is van helye. Van a kollégiumnál azonkívül számos alapítvány, melyekből évenként 5—65 frtos ösz­töndíjak és prémiumok osztatnak a koll. növendékeinek;

Next

/
Oldalképek
Tartalom