Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-09 / 28. szám

Ráuschlein erwischen, oder auch zur Zeit ihrer Leibesnothdurft und Gesundheit halber etwas über die Schnur hauen.< Gazdagságra mit sem ád, a tudomány legfőbb kincse és azért a könyveket nagyon becsüli, melyekből megszerezhető a tudomány. Az olvasmány mellett a zenét is kedveli. Az idő szokása szerint orvosi ismeretekkel is rendelkezett és azokat értékesítette a szenvedő emberiség javára. Művei még most is, 300 év után, újabb meg újabb kiadásokban jelennek meg. A joachimstháli városházán mai napig is látható egy emléktábla, melyen arany betűkkel van bevésve, hogy mit mivelt Mathesius ebben a híres bányavárosban. Kit történetesen útja Csehországba vezet Joachimsthal közelébe, ne mulaszsza el az emléktábla megtekintését, Mathesiusra kegyelettel emlékezvén vissza, kinek a reformáció és a tudomány oly sokat köszönhet és a kinek életén beteljesedett Kölcsey szava: »Hirt és dicsőséget vadászni hiúság. A való nagyságnak épen úgy következése a hír," mint jámbor léleknek a becsület : kereset nélkül jön. Weber Samu. NEKROLOG. Tóth Sámuel. 1814?—1899. A nagy-majláthi egyszerű, de barátságos és gazdája vendégszeretetéről híres paplak feketébe öltözött. A jó gazda nincs többé: elment ahhoz, a kit 52 éven át buzgó hittel hirdetett; elment szeretett Jézusához. Hosszú pályáját igazi hitbuzgósággal kezdte meg, mint segédlelkész Tisza-Füreden 1842—44-ig, majd Makón folytatta 1844—48-ig. Igazi lelkészi működése azonban akkor kezdődött, mikor a nagy-majláthiak meghívták őt első rendes lelkészüknek 1848-ban. Ez időtől fogva 1899. június 24-én bekövetkezett haláláig itt szolgálta az Istent. S valóban erős lélekkel szolgálta, mert a nagyon is szegény, akkor települő községben, melynek, azt lehet mondani az Isten volt mindene : bizony nagy szükség volt a biztatásra, erősítésre. Innen azonban kitörvén a szabadságharc, nemsokára elhurcolták a németek s midőn megtudták, hogy pap, kényszerítették, hogy tartson beszédet a tiszteknek, ezáltal is megalázni akarván őt; azonban ő félelmet nem ismerve, olyan magyar szellemben beszélt, hogy e miatt bántalmazásokat kellett szenvednie. • A szabadságharc leveretése után kezdődött igazi hazafias működése s ő el is találta a magyar szellem erősbítésére az igazi utat azzal, hogy felállította a jelenleg is virágzó s a környéken kiváló nagy-majláthi népiskolákat s azokat vallásos, hazafias szellemben vezette most bekövetkezett haláláig. Azonban a köztiszteletet, melylyel körülvették hívei, barátai, ismerősei, nem csupán az iskola körül szerzett érdemei és tett munkálkodása által érte el, hanem különösen azzal, hogy a szeretetet nemcsak hirdette, hanem cselekedte is, minden égő sebet gyógyítani igyekezvén majd részvéttel, majd segítséggel. Egész életében, azt lehet mondani, megtestesült szerénység és szeretet volt. A szeretet gyakorlásában segítette őt neje, majd, a midőn 22 évi együttlét után őt elvesztette, gyermekeiben keresett és talált lelkesedést a szeretet hirdetésére. Gyermekeit rajongó szeretettel velte körül, két leányát az anyai kéz hiányában is példaadó szeretettel neveltette s bár igen édes lett volna reá nézve, ha közelében maradnak, mégis a szeretetet tartva szem előtt, egyiket a budapesti ref. főgimnázium jelenlegi igazgatójához, másikat a békéscsabai városi mérnökhöz adta nőül. Nyugalmát nála is többször megzavarta az élet, mert 9 gyermeke közül különösebb sebet ütött lelkén legidősebb fiának halála, a kit akkor vett el az Úr, midőn elvégezvén a theológiát, segítségére lehetett volna az Isten, ige hirdetésében a megtört agg apának. Ettől kezdve mindindább fogyott munkakedve, csak fiatalabb munkatársait buzdítgatta a vallásos érzés nevelésére — s így csendes nyugalmában érte utói a halál 85 éves korában és csak ezzel okozott gyászt, szomorúságot N.-Majláth község derék magyar népének, a mely gyászban sietett is a község részvétét kifejezni a hátra maradt családtagoknak; a politikai község Gulyás Domokos jegyző vezetése, az egyházközség Vas János gondnok, a tantestület pedig Kálnay Albert tanitó vezetése alatt. A kölcsönösen érzett veszteség alig talált szavakat, csak könyekhen nyilatkozott meg. A családtagok koszorúi mellé az egyház is néma fájdalommal tette le az övét. »Az egyház szeretve-tisztelt lelkipásztorának!« Temetése f. hó 26-án folyt le a környék több ref. és ágost. evang. lelkésze, továbbá a vidék részvevő intelligenciája jelenlétében, a mikor is a templomban nt. Papp Imre hódmező-vásárhelyi ref. lelkész mondott Luk. IX.: 3 alapján megható és az egész, hű lelkipásztorától búcsúzó gyülekezet mély megindultsága mellett beszédet; ugyancsak a templomban mondta el Nagy Vince budapesti I. éves theologus »Egy öreg pap halálára« című alkalmi költeményét — a temetőben pedig nt. Nagy Károly kovácsházi ref. lelkész tartott igazán hatásos síri búcsúzót. Ki az Úrnak 52 évig hűséges szolgája volt, ki gyermekeit önfeláldozásig szerette : az nem halhatott meg, csak aluszik s emlékezete élni fog szerettei szívében örökké. Áldás emlékére! Nagy-Maj lát h. 1L A.