Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-11-12 / 46. szám

legfőbb az. hogy az új énekeskönyv egybeszerkesztése alkalmával nem szabad mellőzni régi, XVI. századból származó egyházi énekeinket. A magyar protestáns egyház megszilárdulásának és virágzó életfejlődésének volt időszaka hazánkban a XVI. század. E században szépen fejlődött és bőségesen gyümölcsözött a protestáns egyházi irodalom. Altalános volt a törekvés és a buzgalom a reformátorok, az irodalom munkásai részéről a theologiai tudományok irodalmi ápolása körül. Dévay Biró Mátyás hittani munkái, — Szegedi Kis István Bázelben nyomatott nagy hittani műve (Theologiae sincerae Loci communes de deo et homine) s egyéb theologiai munkái, — Méliusz nagy számú dogmatikai, liturgiái, bibliafordítási, vitázó és történeti müvei, — Batizi Andrásnak a Keresztyéni tudománrul való könyvecskéje, — Sztárai és Szegedi Gergely s egyebek egyházpoetai munkássága: ez időszakbeli élénk egyházirodalmi munkásságról tanúskodnak. E nagynevű munkások nem csupán az egyházi irodalmat gazdagították műveikkel: egyszersmind a világi irodalomnak is buzgó úttörői, művelői. A reformátorok sorában akad nem egy világhisztorikus (Benczédi Székely, Heltai), nyelvész (Dévay és Erdősi Sylvester). drámaíró (Sztárai). Műveikben mind magyar szellemben, a nép nyelvén irtak, s a nemzeti érzület és közfelfogás kifejezői. A magyar nemzeti irodalomtörténetben méltán neveztetik ez az időszak protestáns /cornak. Az általános egyházi irodalmi állapotok vázolása mellett e századból a protestáns egyházi énekköltészeti termékekre kivártok reámutatni, melyek közül többet a a megújításra váró énekeskönyvbe okvetlen felveendőnek tartok. Az egyházi énekköltészet legjelesebb munkásai a XVI. századból: Sztárai, Szegedi Kis István, Szegedi Gergely debreceni prédikátor, Batizi András, Szkhárosi Horváth András és más kisebb jelentőségű nevek. Az akadémia kiadásában, Szilády Áron tudós irodalomhisztorikus szerkesztése alatt megjelent Régi Magyar Költők Tárának eddig kiadott hat kötete felöleli s bemutatja ez írók költői munkásságát. Nem célom ezúttal egyenként foglalkozni egyházpoetai munkásságukkal, legfeljebb csak utalok értékesebb költői termékeikre. Sztárai Mihály 17 zsoltárja, könyörgő és poenitentiális éneke, 3 karácsonyi éneke (L. Régi Magyar Költők Tára V. köt. 73—262 1.) közt nem egy akadna, mely értékét tekintve megállaná helyét a mai énekek közt. Becsén kívül a nagy reformátor iránti tisztelet, tradícióink becsülése nyilatkoznék meg énekeinek felújításában. Költői külalak szempontjából is mily könnyen folyó, csinos Sztárai verselése ! Költeményeiben nyelvezete egyszerű, népies, bibliai zamatú ! E munkálatban, a régi énekek megszólaltatásánál természetesen munkatársadul kellene hívni zeneértöinket, a szakembereket, a magyar zenetörténet buvárlóit! Csak a Sztárai darabok dallamának megállapítása is nem csekély zenetörténeti jártasságot követel. A nehézséget és fáradságot azonban e téren bőven kárpótolná a munkálat gazdag eredménye: mert bizonyára sok szép régi, eredeti magyar dallamnak juthatnánk birtokába, melyek növelnék az énekeskönyv dallambeli értékét. így p. o. a Régi Magyar Költők Tárában foglalt becses jegyzetek nyomán látjuk, hogy Sztárai XXIII. zsoltárának dallamában Nagy Bánkai Mátyásnak Hunyadi Jánosról 1560-ban irt históriája dallamát, XXIX. zsoltárban Németi Ferenc tokaji várkapitány emlékét nyernénk vissza, újítanánk fel; tehát tipikus magyar melódiákat. Sokszor hallottam, olvastam a Szenczi Molnár-féle zsoltárok s egyházi énekeink fogyatékosságául legfőképen dallambeli idegenszerűségöket emlegetni, hogy t. i. Goudimel Claudius idegen francia dallamait nem szereti meg soha, legfeljebb csak megszokja a magyar közönség stb. Ha ez így van, most kellene régi magyar protestáns melódiák átültetésével e bajon segíteni. Folyó év ápril 16-án, midőn Szegedi Gergely reformátor életét és reformátori működését mutattam be felolvasásomban a kisújszállási közönség előtt, — Kálmán Farkas gyomai lelkész úr, a régi prot. énekek és dallamok buzgó búvára szíves volt kérésemre két XVI. századbeli prot. énekdarabot küldeni, melyek közül az egyik épen Sztárai dallam volt. Sztáraiét a felolvasás folyamán quartettben be is mutattuk, — s mindenki szépnek, áhítatot keltőnek találta azt. Szegedi Gergely énekirodalmi munkásságának becses termékét, Énekeskönyvét (Debrecen, 1569.) 1893-ban facsimil kiadásban újította meg a tudományos akadémia. Az így beszerezhető énekeskönyv régi énekeinknek egyik legbecsesebb tára. Reformátoraink közül a legtöbbnek vannak abban énekeik; Sztárai, Szegedi Kis István, Méliusz Péter és Batizi szolgáltatták az anyagot Szegedi Gergelynek énekgyűjteményéhez (L. részletesebben Sz. G. és énekeskönyve c. tanulmányt Prot. Szemle f. évi. 6. 7. száma). Bizony kár volna egy Dévay és Méliusz énekeinek elhamvadni, nyomtalanul elenyészni! Ezek szépségét varázsoljuk azért a múltból vissza; ezekből is nyujtsunk a mai nemzedék számára! Elég kár, hogy a jelen század első évtizedében, énekeskönyvünk szerkesztése alkalmával mellőzték e régi magyar darabokat; pedig 1813. előtt Tiszántúl számára a Debrecenben, Margitai István által nyomatott énekeskönyv (1778.) s »debreceni forma szerint« Wéber Simon által Pozsonyban és Komáromban a dunántúli és dunamelléki gyülekezetek számára kiadott (1792.) énekeskönyv őrizte és használatban tartotta e régi énekek jó részét. Magának Szegedi Gergelynek 9 zsoltárja és 5 éneke közül több, kottázott dallamával együtt helyet talál abban. Pedig Szegedi darabjait nem kisebb tekintély, mint Szenczi Molnár Albert dicséri meg zsoltárai előszavában (Hernborn, 1607.) »A zsoltárok nagy része meg van fordítva főemberek által, kik közül az én tetszésem szerént legszebbek a Szegedi Gergelyé és Sztárai Mihályé*. Szegedi Kis István kevés számú énekei (L. R, M. K. T. VI. k. 3—14 1.) »A szentléleknek segítségül hívásáról való dicsérete* mint a 73. dicséret futja pályáját énekeskönyvünkben. Bár gyülekezeteinkben dallama nehéz-