Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-29 / 44. szám

TÁRCA. Naplójegyzetek. — Emlékezés a M. P. I. T. debreceni vándorgyűlésére. — (Folytatás.) Legelői azokat említem, a kik mind a három vándor­gyűlésen résztvettek. Ezek: Hegedűs Sándor elnökünkön és Szöts Farkas titkárunkon kivül csupán Varga László alsó-némedi-i, Földváry László váchartyáni, Zoványi Jenő tiszaföldvári, Lévay Lajos sárkeresztúri lelkészek és Masz­nyik Endre pozsony evang. theol. tanár. — A kik ez alka­lommal a második vándorgyűlésen vettek részt, azok a következők: Gyurátz Ferencz, Szász Károly, Bartók György püspökök, Szánthó János pestmegyei esperes, Révész Kálmán abauji esperes, Szabolcska Mihály temesvári lel­kész, Nagy Károly kolozsvári ref. theologiai, Stromp László pozsonyi ev., Szlávik Mátyás eperjesi ev. theol., Benke István sepsi-szt.-györgyi gimnáziumi tanárok. — Ezeken kivül a debreceni gyűlésen megjelentek közül a követke­zők neveit jegyezhetem itt fel. Ott voltak a dunamelléki egyházkerületből: Bocsor Lajos külső-somogyi esperes, Kálmán Gyula .ságvári. Csilléry Lajos szadai, Benkő István rákospalotai, Mády Lajos újpesti, Molnár Albert bugyii, Kátai Endre duna-szt.-györgyi, Bárdy Pál héviz-györki lelkészek ; Petri Elek, Hamar István theol., H. Kiss Kálmán, dr. Kiss Áron képezdei igazgató tanárok, Benkó Imre nagykőrösi gimnáziumi tanár, Székely József budapesti ref. hitoktató. A dunántúli egyházkerület a püspök uron kivül csupán Antal Géza pápai theol. tanárral volt képviselve; többen ebből a kerületből tudtommal nem jöttek; nem jött el még az öreg Mezey János bátyánk sem, a ki pedig a kolozsvári összejövetelen is ott volt. Erdélyből: Bodor Géza, Vén Mihály esperesek, Bodor János zágoni, Mogyoróssy István zilahi, Zayzon János erzsébetvárosi lelkészek neveit jegyezhettük fel. A tiszáninneni egyházkerületből ott voltak; Kun Bertalan püspök, Fejes István alsó-zempléni esperes, Borbély József szászfai, Bakos Pál szakolyi, Czecz Ándrás zsérci, Idránvi Barna nagy-szalánci, Kónya András h.-németi, Oláh Péter bődi, Pajkoss Endre beszteri, Szobonya István györkei, Szuhay Benedek kápolnai, Szalöczy Pál tisza­valki, Ujj József kázsmárki, Varga József szikszói lelkészek ; Badácsy György, dr. Tüdős István sárospataki theol., Buza János gimnáziumi tanárok, Gérecz Károly tanító. A világiak részéről: Bernáth Elemér, kir. táblai elnök, felső­zempléni gondnok, Dókus Gyula és Dókus László. A tiszántúli egyházkerületből természetesen tűlnyomó volt a résztvevők száma; ezeket mind felsorolni lehetet­len ; az itt következő névsor bizonyára nagyon hézagos. Kiss Áron püspökön, a debreceni összes ref. lelkészeken és theologiai, jogi, gimnáziumi és képezdei tanárokon kivül részt vettek a debreceni összejövetelen a többek közt: Zsigmond Sándor esperes és kerületi főjegyző, Cser­nák István máramaros-ugocsai, Gorömbei Péter felső­szabolcsi, Sütő Kálmán beregi, Szél Kálmán nagy-szalontai, Szabó János békési, Dávidházi János debreceni, Doroghi Lajos nagykunsági, Biki Károly szatmári, Bencsik István nagybányai, Szabó Károly bihari esperesek. Továbbá: Andrásy Kálmán buji, Balogh Ferencz demecseri, dr. Bartók Jenő nyíregyházi, Biky Ferencz gyulai, Bibor József kis­marjai, Gsapkó Péter téglási, Csák Máté nagyváradi, Ferenczy Imre krassói, Fekete Gyula nagykikindai, Gulyás Lajos kisújszállási, Harsányi Sándor túrkevei, Hajdú Albert udvari, Hódy Gusztáv vasmegyeri, Korocz József berceli, Kutas Bálint török-szt.-miklósi, Kiss Bertalan kéri, Kálmán Dezső új fehértói, Kálmán Farkas gyomai, Lápossy János tisza-eszlári, dr. Márk Ferencz okányi, Miskolczy László gáborjáni, Márton Gyula mihálydii, Molnár Lajos kis-peles­kei, Nagy Lajos felső-bányai, Nagymáthó Albert balkanyi, Nagy Lajos konvári, Oláh Antal öcsödí, Osváth Pál dögbei, Papp Imre hódmezővásárhelyi, Bácz Kálmán balsai, Sarkadi István kunhegyesi, Soltész László szoboszlói, Somogyi Lajos békés-sámsoni, Soltész Farkas tetétleni, Szemes László szentjánosi, Szabó Sándor túrkevei, Szűk Károly tisza­kürthi, Szabó József aranyos-medgyesi, Szilágyi Márton füzes-gyarmati, Szép Ferencz tisza-újhelyi, Szabó Aladár apagyi, Szilva István szamos-becsi, Szikszai Zoltán mára­maros-szigeti, Szele György bakonszegi, Tóth Lajos tisza­dobi, Takács Ferencz szaniszlói, Uray József csomaközi. Varga Lajos majtisi, Vecsey Sándor asszony vásári, Vas Mihály gégényi, Varga Károly halmi, Végh József érsemlyéni lelkészek.— A tanárok közül: Krüzselyi Bálint, dr. Lányi János m.-szigeti jogtanárok, Bartha Jenő kisújszállási, Horváth Ferencz karczagi, Lányi Lajos és Vékony Sándor mezőtúri gimnáziumi tanárok. — A világiak közül ott voltak: Dégenfeld József gróf, egyházkerületi főgondnok, Hajdu­megye főispánja, Sirnonffy Imre debreceni egyházi főgond­nok és polgármester, Újfalussy Béla egyházkerületi főjegyző, György Endre, Lengyel Imre egyházmegyei gondnokok, Juhász Mihály hódmezővásárhelyi főgondnok, Fényes Endre székelyhídi járásbiró és a debreceni egyházi és városi tanácsosok és egyéb világi urak nagy számmal. Sajnálattal jegyezzük meg, hogy az evangélikus testvérek vajmi gyéren voltak képviselve. Gyurátz Ferenc és Zelenka Pál püspökökön és a már fentebb emlí­tett két theol. tanáron kivül csupán Materny Lajos deb­receni esperes, Csengey Gusztáv és Mayer Endre eper­jesi, Masznyik Endre pozsonyi theol., és Horváth Ödön dr eperjesi jogtanár; továbbá a világiak közül Ihász Lajos esp. felügyelő, a Hornyánszky-testvérek és Bendl Henrik kép­viselték az ág. ev. egyházat. Kétségkívül úgy lesz, hogy a jövő évi pozsonyi gyűlésünkön meg viszont evangé­likus testvéreink lesznek túlnyomó számmal jelen. Ismétlem, e névsor korántsem teljes; de fogyatékos­sága dacára hadd álljon itt mégis, szerény emlékéül a a debreceni kedves és felejthetetlen napoknak. * Gyönyörű nap virradt ránk szeptember 20-án, a nagygyűlésre, melyet reggel 8 órakor istentisztelet előzött meg a nagytemplomban. Ez emlékezetes templomot nagy és intelligens közönség töltötte meg, melynek ajkairól hatalmas erővel hangzott fel a »Jövel Szentlélek Úristen®. Szokatlan volt nekünk, reformátusoknak, hogy Gyurátz püspök elnökünk a szószékre lépve, egy pár szónyi esdő fohász után előbb a Miatyánkot imádkozta el s csak azután kezdett bele abba a szép alkalmi imádságba, mely buzgó áhítatra ragadta a szíveket. — Nagy figyelemmel hallgatta a gyülekezet Petri Elek gyönyörű prédikációját is, erről a szép textusról: »Ne félj kicsiny seregi* Egy­szerű, természetes modorban beszélt, kerülve a hatás­vadászat minden eszközét — a mi meglepő hatással lehe­tett sok kartársunkra, a kik bizonyos kothurnust nem tudnak levetkőzni, sőt inkább szükségnek tartanak a szó­széken. Egy ilyen kiváló szónokot végig hallgatni, a mily épületes és élvezetes a nagy közönségre, ép oly tanulsá­gos a kollegákra nézve. Tanulságos annyiban is, hogy például a Petri úr beszéde csupán 35 percig tartott, tehát a bölcs mérséklet határai közt maradt és nem vette túlon-túl igénybe a gyülekezet türelmét, mint sok ünnepi szónok ezt majdnem kötelességének tartja. E szónoklat egy kissé bizonyára fen-szárnyaló volt, a mint hogy ily ritka

Next

/
Oldalképek
Tartalom