Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-29 / 44. szám
TÁRCA. Naplójegyzetek. — Emlékezés a M. P. I. T. debreceni vándorgyűlésére. — (Folytatás.) Legelői azokat említem, a kik mind a három vándorgyűlésen résztvettek. Ezek: Hegedűs Sándor elnökünkön és Szöts Farkas titkárunkon kivül csupán Varga László alsó-némedi-i, Földváry László váchartyáni, Zoványi Jenő tiszaföldvári, Lévay Lajos sárkeresztúri lelkészek és Masznyik Endre pozsony evang. theol. tanár. — A kik ez alkalommal a második vándorgyűlésen vettek részt, azok a következők: Gyurátz Ferencz, Szász Károly, Bartók György püspökök, Szánthó János pestmegyei esperes, Révész Kálmán abauji esperes, Szabolcska Mihály temesvári lelkész, Nagy Károly kolozsvári ref. theologiai, Stromp László pozsonyi ev., Szlávik Mátyás eperjesi ev. theol., Benke István sepsi-szt.-györgyi gimnáziumi tanárok. — Ezeken kivül a debreceni gyűlésen megjelentek közül a következők neveit jegyezhetem itt fel. Ott voltak a dunamelléki egyházkerületből: Bocsor Lajos külső-somogyi esperes, Kálmán Gyula .ságvári. Csilléry Lajos szadai, Benkő István rákospalotai, Mády Lajos újpesti, Molnár Albert bugyii, Kátai Endre duna-szt.-györgyi, Bárdy Pál héviz-györki lelkészek ; Petri Elek, Hamar István theol., H. Kiss Kálmán, dr. Kiss Áron képezdei igazgató tanárok, Benkó Imre nagykőrösi gimnáziumi tanár, Székely József budapesti ref. hitoktató. A dunántúli egyházkerület a püspök uron kivül csupán Antal Géza pápai theol. tanárral volt képviselve; többen ebből a kerületből tudtommal nem jöttek; nem jött el még az öreg Mezey János bátyánk sem, a ki pedig a kolozsvári összejövetelen is ott volt. Erdélyből: Bodor Géza, Vén Mihály esperesek, Bodor János zágoni, Mogyoróssy István zilahi, Zayzon János erzsébetvárosi lelkészek neveit jegyezhettük fel. A tiszáninneni egyházkerületből ott voltak; Kun Bertalan püspök, Fejes István alsó-zempléni esperes, Borbély József szászfai, Bakos Pál szakolyi, Czecz Ándrás zsérci, Idránvi Barna nagy-szalánci, Kónya András h.-németi, Oláh Péter bődi, Pajkoss Endre beszteri, Szobonya István györkei, Szuhay Benedek kápolnai, Szalöczy Pál tiszavalki, Ujj József kázsmárki, Varga József szikszói lelkészek ; Badácsy György, dr. Tüdős István sárospataki theol., Buza János gimnáziumi tanárok, Gérecz Károly tanító. A világiak részéről: Bernáth Elemér, kir. táblai elnök, felsőzempléni gondnok, Dókus Gyula és Dókus László. A tiszántúli egyházkerületből természetesen tűlnyomó volt a résztvevők száma; ezeket mind felsorolni lehetetlen ; az itt következő névsor bizonyára nagyon hézagos. Kiss Áron püspökön, a debreceni összes ref. lelkészeken és theologiai, jogi, gimnáziumi és képezdei tanárokon kivül részt vettek a debreceni összejövetelen a többek közt: Zsigmond Sándor esperes és kerületi főjegyző, Csernák István máramaros-ugocsai, Gorömbei Péter felsőszabolcsi, Sütő Kálmán beregi, Szél Kálmán nagy-szalontai, Szabó János békési, Dávidházi János debreceni, Doroghi Lajos nagykunsági, Biki Károly szatmári, Bencsik István nagybányai, Szabó Károly bihari esperesek. Továbbá: Andrásy Kálmán buji, Balogh Ferencz demecseri, dr. Bartók Jenő nyíregyházi, Biky Ferencz gyulai, Bibor József kismarjai, Gsapkó Péter téglási, Csák Máté nagyváradi, Ferenczy Imre krassói, Fekete Gyula nagykikindai, Gulyás Lajos kisújszállási, Harsányi Sándor túrkevei, Hajdú Albert udvari, Hódy Gusztáv vasmegyeri, Korocz József berceli, Kutas Bálint török-szt.-miklósi, Kiss Bertalan kéri, Kálmán Dezső új fehértói, Kálmán Farkas gyomai, Lápossy János tisza-eszlári, dr. Márk Ferencz okányi, Miskolczy László gáborjáni, Márton Gyula mihálydii, Molnár Lajos kis-peleskei, Nagy Lajos felső-bányai, Nagymáthó Albert balkanyi, Nagy Lajos konvári, Oláh Antal öcsödí, Osváth Pál dögbei, Papp Imre hódmezővásárhelyi, Bácz Kálmán balsai, Sarkadi István kunhegyesi, Soltész László szoboszlói, Somogyi Lajos békés-sámsoni, Soltész Farkas tetétleni, Szemes László szentjánosi, Szabó Sándor túrkevei, Szűk Károly tiszakürthi, Szabó József aranyos-medgyesi, Szilágyi Márton füzes-gyarmati, Szép Ferencz tisza-újhelyi, Szabó Aladár apagyi, Szilva István szamos-becsi, Szikszai Zoltán máramaros-szigeti, Szele György bakonszegi, Tóth Lajos tiszadobi, Takács Ferencz szaniszlói, Uray József csomaközi. Varga Lajos majtisi, Vecsey Sándor asszony vásári, Vas Mihály gégényi, Varga Károly halmi, Végh József érsemlyéni lelkészek.— A tanárok közül: Krüzselyi Bálint, dr. Lányi János m.-szigeti jogtanárok, Bartha Jenő kisújszállási, Horváth Ferencz karczagi, Lányi Lajos és Vékony Sándor mezőtúri gimnáziumi tanárok. — A világiak közül ott voltak: Dégenfeld József gróf, egyházkerületi főgondnok, Hajdumegye főispánja, Sirnonffy Imre debreceni egyházi főgondnok és polgármester, Újfalussy Béla egyházkerületi főjegyző, György Endre, Lengyel Imre egyházmegyei gondnokok, Juhász Mihály hódmezővásárhelyi főgondnok, Fényes Endre székelyhídi járásbiró és a debreceni egyházi és városi tanácsosok és egyéb világi urak nagy számmal. Sajnálattal jegyezzük meg, hogy az evangélikus testvérek vajmi gyéren voltak képviselve. Gyurátz Ferenc és Zelenka Pál püspökökön és a már fentebb említett két theol. tanáron kivül csupán Materny Lajos debreceni esperes, Csengey Gusztáv és Mayer Endre eperjesi, Masznyik Endre pozsonyi theol., és Horváth Ödön dr eperjesi jogtanár; továbbá a világiak közül Ihász Lajos esp. felügyelő, a Hornyánszky-testvérek és Bendl Henrik képviselték az ág. ev. egyházat. Kétségkívül úgy lesz, hogy a jövő évi pozsonyi gyűlésünkön meg viszont evangélikus testvéreink lesznek túlnyomó számmal jelen. Ismétlem, e névsor korántsem teljes; de fogyatékossága dacára hadd álljon itt mégis, szerény emlékéül a a debreceni kedves és felejthetetlen napoknak. * Gyönyörű nap virradt ránk szeptember 20-án, a nagygyűlésre, melyet reggel 8 órakor istentisztelet előzött meg a nagytemplomban. Ez emlékezetes templomot nagy és intelligens közönség töltötte meg, melynek ajkairól hatalmas erővel hangzott fel a »Jövel Szentlélek Úristen®. Szokatlan volt nekünk, reformátusoknak, hogy Gyurátz püspök elnökünk a szószékre lépve, egy pár szónyi esdő fohász után előbb a Miatyánkot imádkozta el s csak azután kezdett bele abba a szép alkalmi imádságba, mely buzgó áhítatra ragadta a szíveket. — Nagy figyelemmel hallgatta a gyülekezet Petri Elek gyönyörű prédikációját is, erről a szép textusról: »Ne félj kicsiny seregi* Egyszerű, természetes modorban beszélt, kerülve a hatásvadászat minden eszközét — a mi meglepő hatással lehetett sok kartársunkra, a kik bizonyos kothurnust nem tudnak levetkőzni, sőt inkább szükségnek tartanak a szószéken. Egy ilyen kiváló szónokot végig hallgatni, a mily épületes és élvezetes a nagy közönségre, ép oly tanulságos a kollegákra nézve. Tanulságos annyiban is, hogy például a Petri úr beszéde csupán 35 percig tartott, tehát a bölcs mérséklet határai közt maradt és nem vette túlon-túl igénybe a gyülekezet türelmét, mint sok ünnepi szónok ezt majdnem kötelességének tartja. E szónoklat egy kissé bizonyára fen-szárnyaló volt, a mint hogy ily ritka