Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-05 / 6. szám

KÖNYVISMERTETÉS. Újabb egyházi beszédek. Irta Lévay Lajos, sárkeresztúri református lelkész 190 oldal. Ára 1 frt 20 kr. Kapható szerzőnél és Kókai Lajos könyvkereskedésében. Lévay Lajos neve nem ismeretlen név a mi egyházi irodalmunk terén. Csak egyházi beszéde már két kötet jelent meg, s a fiatalabb nemzedék talán senkit sem prédikál szivesebben, mint őt. Beszédeinek szóban forgó harmadik kötetét Kiss Áronnak, a tiszántúli kerület ősz püspökének ajánlja fiúi kegyelettel. A kötetben van 17 egyházi beszéd (prédikáció) és függelék gyanánt 5 esketési beszéd. A beszédek túlnyomó része alkalmi (13) s csak négy a közönséges közte. Az 1. sz. beszéd adventi. Textusa Jel. 3, 20. íme, az ajtó előtt állok és zörgetek. Sikerült szép beszéd, de nem ártott volna azt a 20-ik verset egészen felvenni és akkor milyen természetes és szép lett volna a befejezés és milyen igaz. A II. sz. karácsonyi beszéd textusa, kijelentett felosztása nagyon jó, de a kivitel nem sikerült úgy, mint a diszpozíció. A második rész teszi nehézkessé és egyenetlenné az egyébként szép beszédet. A sorban III. sz. beszéd újévi. Textusa Filip. 3, 14. A mint maga a szerző is észrevette, — legalább a tehető ellenvetések ellen való védekezése azt mutatja, —az első rész épen az ellenkezőjével foglalkozik textusa utasításának, t. i. emlegeti a multakat. A mi onnan származik, mert a textus nem időbeli kezdésre vonatkozik, mint az újév, hanem egy bizonyos lelki állapotnak a leírása. Az apostol ugyanis sikereinek titkát akarja megértetni és az igaz keresztyénségef a filippibeliekkel. Ezért írja nekik: »feledve azokat, melyek ajiátam megett vannak«, t. i. az ő zsidóságát, körülmetélkedett voltát stb., mint a 3—7. versben írja. A textusnak és főtételének ezen ellenmondását azután nem tudja feledtetni szerzőnek szónoki tökéletessége sem. A következő, a IV. sz. farsangi beszéd egy kevéssel bővebb textusánál. A textus ugyanis, Péld. 22, 1. csak kedvességről szól, míg a beszéd egyebekről is. Az V. sz. virágvasárnapi és a VI. sz. aratási, szép sikerült beszédek, melyekben még csak szépséghiba sincs. »Kétféle aratás« címet visel a VII. sz. beszéd, csak hogy ennek a textusa, Jel. 14, 15. csupán egyféle aratásról szól. Igaz, hogy a beszéd is egyfélét tárgyal, de nem azt, a mit textusa. A Jel. 14, 15. Joel 3-dik fejezetebői való idézet, hol a Josafát völgyében leendő népek nagy aratásáról van szó; de a Jelenések könyve is határozottan arról szól, míg szerző a mezei aratásról óhajt beszélni. A VIII., IX. és a X. is szép beszédek, csak az utóbbinak a textusa csonka, mert Filip. 4, 11. verséi a 13. vers nélkül sem megérteni, sem magyarázni nem i^en lehet. Szerző is látta ezt beszédje folyamán, mert felhasználja a 13. verset, de nem »vezető gondolat*-ként, csak úgy mellesleg. A XI., XII. és XIII. beszédek bármely mértéket megütnek. A XIII. ugyan abban a hibában leledzik, mint a a X-dik. ugyanis csonka a textusa. A XIV. beszéd bibliamagyarázat gyermekek számára. Ugy tetszik nekem, hogy Lévay, a ki olyan erős a rendszeres beszéd szerkesztésében, az egyszerűbb homilia Írásában gyöngébb. A kötet legkiválóbb darabja kétségtelenül a XV. sz. lelkészavatási beszéd, a mely Lévaynak minden jó tulajdonságával ékeskedik. Helyes és pontos Írásmagyarázat, szerkezeti korrektség, nyelvében numerus, — ezek a tulajdonai avatják a beszédet igazi klasszikus beszéddé. Helyes munka a két utolsó, a XVI. millenniumi, s a XVII. Erzsébet királyasszony emlékére tartott beszéd is. De a textusuk nem áll valahogy velük elég szerves összefüggésben, különösen az utóbbié. A »Függelék*, mint említém, öt esketési beszédet tartalmaz. Hát ha én szerzőnek vagyok, ezeket nem adom ki. Az első lenne a legértékesebb köztük, de az annyira alkalomszerű, hogy abban a pillanatban megszűnt létjoga, mikor Ammenje elhangzott. A többi, hogy is mondjam csak, nem irodalmi becsű. Olyan locus communisok, a mit minden pap elmondott már néhányszor. Egyáltalán az esketési beszédekben nem tudtam megtalálni Lévay Lajost, az édesszavú prédikátort, sem az érdekes írót. Lévay beszédei azt a genret. képviselik egyházi beszéd irodalmunkban, a mit a népdal és a mese az egyetemes irodalom terén. A mese egyszerű;

igénytelen hangján a pásztorsíp közvetlenségével szólnak hozzánk 'beszédei. De egyszersmind a mese igazságával is, melynek alapja a nép lelkében élő örök igaznak szeretete, Lévay beszédjeiben pedig az evangélium kősziklája. Lévay szereti az evangéliumot és követi. S ha néha-néha szónoki művészete elcsábítja tőle. beszédje hatása bánja meg. A pásztorsíp édességével szólnak hozzánk beszédei, mondám. Tény az, hogy Lévay nyelve egészen magára áll a prédikáció-irodalomban. Nem szorosan vett népies. De szerencsés vegyüléke Szoboszlai Pap István és Dobosék nyelvének a népiessel. Találó idézetei, numerosus mondatfűzése, hangulatának lassú méltósága, mely annyira megfelel a magyar szív hangulatának : — ezek teszik őt stílusában olyan szinte egyedül valóan kedvessé (Azt hiszem, az ő könyvébői forog közkézen a legtöbb az újabb enemű munkák közül.) Beszédjeinek szerkezete olyan, mint a dalé; kerek, harmonikus. Alig olvastam szerencsésebb kezű szónokot, dispoziciót tekintve, nála. Bitka eset az. hogy diszharmónia legyen beszédeiben; csak ott, hol textusát nem érti meg. Gondolatmenete logikus, sohasem mesterkélt. Épen azért nagyon könnyű a tanulásra. Ezért szereti Őt a Timotheusok fiatal serege annyira. De ez a közönségre való nagy hatásainak is titka. Mert hiába, a beszédnek, mit egyszer hallunk, igen természetesnek, nagyon biztos