Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-31 / 53. szám

egyletéc-nek három karácsony ünnepélyét, melyeken közel 500 gyermek és szegény részesült adományban a Jézusi szeretet nevében. * Nemzetközi vallástörténeti kongresszus lesz a világkiállítás alkalmával Párisban 1900. szeptember hó 3—9-ig terjedő napjain. Tervezetéből az tűnik ki, hogy a kongresszus munkái és diskussziói lényegileg történeti jellegűek lesznek s hogy felekezeti vagy dogmatikai polemika ki van zárva. A rendező bizottságnak elnöke Réviile Albert tanár, titkárai, a kiknél jelentkezni kell, a Reone de i'histoire des religions szerkesztői Marillier Léon és Réviile Jean, sorbonnei tanárok. A kongresszus 8 szakosztályra oszlik: 1. Természeti vallások és az amerikai kulturnépek vallása Kolumbus előtt. 2. A legtávolabbi kelet vallásainak története (chinai, japán, indochinai, mongol, finn). 3. Az egyptomi vallás története. 4. Az ű. n. sémi vallások története a) assyr, chaldeai, és előázsiai, b) zsidó és izlam. 5. India és Iran vallásainak története. 6. A görög és római vallások története. 7. A germánok, kelták, szlávok vallásai. Európa történetelőtti archáológiája. 8. A keresztyénség története az első századokban, a közép és az újkorban. — A rendező bizottság a kérdéseknek egész sorát vetette fel. melyek első sorban látszanak tárgyalásra érdemeseknek, a mi azonban nem zárja ki, hogy más tbémák is ne beszéltessenek meg. így a 8-ik osztály számára ezen kérdések vétettek fel: Lehet-e az essenismusban az eredeti keresztyénségnek egy faktorát látni0

Mily becscsel birnak a legrégibb keresztyénség eszméi és kultusza fejlődésének felismerésére azon keresztyén iratok, melyeket körülbelül 30 év óta felfedeztek? Mi része van a görög és a zsidó múltnak a régi keresztyén eschatologia alakulásánál ? Miben áll mainapság a gnosticismus eredetéről és történetéről való pozitiv ismeretünk? Összeegyeztethető-e Basilides rendszerének előadása Irenáusnál avvai, a melyet Hippolyt nyújt? Melyek ama régi források (görög, latin, arabzsidó és bizanc), melyekből a legtöbb nyugati theologus merített a középkorban ? Bizanc és a pogány Oroszország összeköttetései a 9 ik században, különösen az első keresztyén egyházak alapítása Oroszországban. Kant és Hegel filozófiájának befolyása a keresztyénség eredetére irányuló történeti kritikára. (//.) * Protestáns szimpátiák Franciaországban. A francia közvéleményben mind erősebben gyökeret kezd verni az a meggyőződés, hogy a jezsuitizmus romlásba vezeti az általa uralt nemzeteket. Nagy és tekintélyes politikai lapok, a milyen pl. a »Siécle«, komolyan foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy a mind vakmerőbben fel -lépő ultramontanizmusnak hogyan lehetne gátat vetni. A nevezett lap nem régen cikket közölt, egy volt karmelita szerzetesnek, Loysonnak tollából »A róm. katholikus népek hanyatlása* cím alatt, a melyben Loyson a többek közt a következőket mondja: »Ha a történelemben Isten ítélete nyilatkozik, akkor ennek teljesedését láthatjuk már több, mint háromszáz esztendő óta azoknak a nemzeteknek a felvirágzásában, a kiket a Krisztus megszabadító't és azoknak a nemzeteknek az aláhanyatlásában, a kiket a pápaság leigázott*. E cikkhez a lap főszerkesztője egy, azóta külön brosúrában is megjelent hosszabb megjegyzést írt > A vallási konkurrencia* cím alatt. Ebben a pápás egyház hatalmának megtörése végett legelső sorban is a konkordátum megszüntetését követeli és a konkordátum által védelmezett pápás elnyomással szemben a vallások szabad konkurrenciáját tartja szükségesnek. Ha — mondja — ezzel szemben azt vetné ellen valaki, hogy eképen Franciaország teljesen a radikalizmus és a szabad gondolkodás karjaiba vettetnék, — ő egy másik expedienst is tud ajánlani, s ez a protestantizmus. »Ha a katholicizmus jelenlegi szervezetét leromboljuk és annak ellenébe a vallási konkurrencia lehetőségét állítjuk, — nyiltan megvalljuk, hogy ezt a protestantizmus javáért cselekeszszük és hogy a protestantizmustól várjuk Franciaországnak a pápizmus alól leendő felszabadítását.* — Az ilyen nyilatkozatok világos jelei az időknek s mutatják, hogy az emberek kezdik felismerni a pápistaság nemzetromboló hatását. (H.) * A házassági jog reformja Olaszországban. Az olasz kormány nemrégiben több törvényjavaslattal lépett a kamara elé, a melyek közt van egy, a mely a polgári és az egyházi eskefésnek egymáshoz való viszonyát kivánja rendezni. Ennek a viszonynak a rendezetlensége olyan társadalmi és erkölcsi bajokat teremtett, hogy miattuk Olaszországban a legfélszegebb helyzet származott. A máig is érvényes jog szerint az egyházi esketés teljesen független volt a polgári esketéstől, de a törvény egyedül a polgári esketést ismerte el. Ezért aztán akárhányszor megtörtént, hogy a férfi, a ki nejével csupán egyházi házasságra lépett, bizonyos idő múlva elhagyta feleségét és más asszonynyal lépett házasságra a polgári hatóság előtt. Az elhagyott asszony ezzel szemben védelem nélkül maradt. Ezrekre megy az egyházi házasságok száma, de ezeket a törvény vadházasságnak tekinti; s az ebből a házasságból származó gyermeknek ugyanabban a rövidségben van része, a melyben a törvénytelen gyermeknek. A kormányok gyakrabban tettek javaslatot, hogy ebben a dologban rendet teremtsenek. Évekkel ezelőtt azzal a javaslattal állottak elő, hogy mindenekelőtt polgári házasságot kell kötni s csak ezután következhetik az egyházi esketés. A klerikálisok a javaslatot nem fogadták el s most Bonafi igazságügyi és kultuszminiszter olyan expedienshez folyamodott, a melyet a klerikális-párt is akceptál. Javaslata az, hogy a polgári házasságot legföllebb harminc napon belül meg kell kötni az egyházi esketés után s a papnak büntetés terhe alatt kötelessége nyolc napon belül az egyházi esketésről a hatóságot értesíteni. (H.) * Gyermekhalandóság. Sehol a világon nem halnak olyan nagy számban a gyerekek, mint minálunk. A sok istencsapáson kivül még ez is nagy baja a mi országinknak. Ennek csökkentése végett Tauffer Vilmos egyet«ii tanár kidolgozása alapján az Országos Közegészségügyi Tanács nem régen javaslatot terjesztett a belügyminiszter elé, mely első sorban a bába-ügy rendezésével