Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-31 / 53. szám

harminczas és negyvenes évek nagyszerű misszió eredményei vezettek. Mert ha már a hazában is nehéz volt a helyzet püspökök és a társulat között, mennyivel nehezebb volt ez a gyarmatokon. Mennyiben függjenek a misszionáriusok a gyarmati püspököktől, mint egyházi fenhatóságuktól és mennyiben a társulattól, a mely fizette őket. ezek nem könnyű kérdések voltak. Mert ha a püspök az elhelyezés és elmozdítás jogát gyakorolja, ezzel esetleg a munka folytonossága akad meg. A társulat működésének első évtizedeiben nem volt baj e kérdéssel, mert a misszió területén nem voltak püspökök. Az első gyarmati püspökség mely felállíttatott, a kalkuttai volt 1818-ban, melynek létrehozásában a C. M. S.-nek nem kis része volt. De már az első püspökkel Middletonnal meggyült a baja, a ki nagy »high church man« volt. Nem akart engedélyt adni a tanítóknak, benszülötteket meg épen nem ordinált, nem is volt barátja a missziónak. Utóda Heber nagy pártolója volt a missziónak, de hirtelen elhalt. A következő kalkuttai püspök Wilson bár szerette C. M. S ,-it, de csakhamar összeütközésbe jött vele. A társulat sokáig küzdött e nehézségekkel, míg végre megegyezésre tudott jutni az intéző körökkel 1839-ben. Ez az egyezség azóta minden évi jelentésben közölve van. Ez egyezmény summája röviden ez. A C. M. S. olyan institúció, melyre az evangélium hirdetés rábízatott. Laikus intézmény (a lay body) s mint társaság lelkészfunkciót nem végez. Feladata: 1. pénzgyűjtés, 2. misszionárius növendékek neveltetése, 3. azoknak kiküldése és fentartása, 4. a munkájuk felett való felügyelet. A tökéletes összebékülésre való lépések végre 1841-ben tétettek meg. Az akkori londoni püspök Blomfield, egyszersmind az anglikán egyház fő szóvivője szeretett volna valami alapot teremteni gyarmati püspökségek alapítására. Ebben azután szüksége volt a C. M, S. segítségére is. Tehát konkordátumot kötött a társulat akkori vezetőivel, mely konkordátum által az episkopátus és a C. M. S. között szorosabb viszony útja épült meg. E célból a társulat a püspökök bizonyos ellenőrzése alá veti magát. De ez az ellenőrzés csak arra való, hogy a társulat szent célját minél sikeresebben munkálhassa. Ebbe a társulat beleegyezett s határozatba ment, hogy minden egyházi és egyházfegyelmi kérdésben, melyben a társulat és valamely gyarmati püspök megegyezésre jutni nem tudnak, az angol episkopátus tribunálja döntsön. . . Ekkor a püspökök legnagyobb része tagul lépett be. Ma mindenik tagja az egyesületnek, és mind egyértelmüleg elismerik a társulat hatalmas, önkéntes munkájának sikerét az evangélium terjesztése körül. Grotius. KÜLFÖLD. Az angol unitáriusok pöre a legfőbb törvényszék előtt. Abban az érdekes perben döntött legközelebb az angol legfelsőbb törvényszék, hogy az unitárius templom felhasználható-e »agnoszta, világias avagy atheista nézetek és . tanok terjesztésére«? A kérdést a yorki unitárius egyház két tagja vitte a törvényszék elé azzal a kéréssel. hogy a St. Saviourgate nevű unit. templomhoz tartozó gyülekezet elöljáróságának tiltassék meg a templomuknak fenti célra való felhasználása és oly lelkész alkalmazása, a ki hasonló nézeteket vall. A templom 1692-ben építtetett azzal a céllal, hogy az »gyülekező helye legyen jó érzelmű és vallásos keresztyéneknek, az ügynevezett protestáns dissentereknek, a kik ott. az Úr napján és egyéb napokon istentiszteletre össze gyülekeznek*. A gyülekezet eredetileg presbiteriánus volt s csak a mult század folyamán lett unitáriussá, mint sok más gyülekezet Anglia északi vidékén. Az agnoszticizmus és atheizmus vádja leginkább az egyik volt lelkész, Sidney Morris tanítása ellen irányult a ki 1880 —1893-ig állt a gyülekezet élén, s a ki úgy iratik le, mint »agnoszta, vallástalan, nem'keresztyén és atheista«. Bizonyságul hozták föl ellene egyik saját >A heretica's Belief« (egy eretnek hite) című röpiratát. Mondják, az ő idejében még az énekekből is kihagyták az Istenre, Krisztusra, a keresztyén és egyáltalán a vallásra való vonatkozást. Ezeket az igazság szabadság, jog és más elvont fogalmakkal helyettesítették. Morris halála után Meller lett a lelkész, de Őt az elöljáróság nem sokáig tűrte meg, mivel nem volt »agnoszta« Utána a jelenlegi Rawlings következett, a ki magát ókeresztény agnosztának« nevezi. De a védői azt mondják, hogy ezt a kifejezést Rawlings úr csak mástól idézi. Az illető főtörvényszéki biró, Mr. Kekewit figyelemreméltónak mondotta, hogy annak idején, midőn a gyülekezet unitáriussá lett, senki sem szólalt fel a presbiterian templom használata ellen. Beható vizsgálat után meggyőződött, hogy ott valósággal agnosta tanok hirdettettek az újabb időkben. Az a tudomány, melynek lényege: az ember nemcsak nem ismeri, de nem is ismerheti Istent. Ha van Isten, úgy az megismerhetetlen. Ezek alapján kimondotta, hogy az újabb gyakorlat nem egyeztethető össze a templom céljával. De a mostani lelkészt nem mozdította el, mivel az unitárius közönség képviselője bizonyságot tett mellette, hogy jó unitárius. A vádlók ugyan elmarasztaltattak a költségekben, de a főkérdésben győztesek maradtak, mivel a legfőbb törvényszék kimondotta végzésileg, hogy a keresztyén istentiszteletre emelt hely nem használható fel az agnoszticizmus terjesztésére. Természetes, ez a végzés nem állja útját a szellemi fejlődésnek. Az unitarizmus nálunk szombatosságba csapott át múltban, s Angliában jelenleg agnoszticizmusba s hova fog még jutni, ki tudhatná azt ? (Cs.) 106