Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1899-12-24 / 52. szám
irták, még pedig kitűnő gonddal és szépen, a mi akkor a legszebb irások kőzé tartozhatott. A több mint kétszáz éves mult elevenedik meg ezekben a sorokban, s jellemzi az akkori idők felfogását, gondolkozás módját. Egy halotti ének ez 1677-ből, akkori eredeti kéziratban. Abban a hitben vagyok, hogy elég régi ahhoz, hogy érdeklődjenek iránta mind az egyháziak, mind a világiak és a régi magyar nyelvemlékek kedvelői is: azért elhatároztam annak közlését. A halotti ének cime: >Cantio Funebris«. A cím alá ez van irva: y>Nota: Sok nyomorúsággal élete embernek«. Ez alatt pedig és a levél jobb szélén apró betűkkel meg van jegyezve: »Per reverendum Nonagenarium Senem Johannem Zilahi Minist rum Ecclesiae Sibo et V, Tractus Sylvanici Senior. facta et tempore sepulturae suae eanlata Siboini Anno 1677 Ez a megjegyzés a régi Írásmód és kopás miatt részben csak bizonytalanul olvasható, — azonban a nevek és évszám szép tiszta. Az egészből aztán nyilván való, hogy ezt a halotti éneket a ssibói egyház lelkésze, Zilahi János irta, a ki 1677-ben halt meg Zsibón és hogy az ő temetése alkalmával énekeltetett. Különben az énekversek kezdőbetűiből is Zilahi János neve tűnik ki. A hármas sorokból álló versszakok következőleg hangzanak: 1. »Zárva állott eddig tömlöcze testemnek, Melyben nyomorgása volt szegény lelkemnek, Óhajtással vártam megnyílását ennek. 2. Immár Decretoma szerént Istenemnek Megnyílt erős zárja testem tömlöczének, Megmenekedete lött már én Lelkemnek. 3. Lelőttem terhemet az mellyet hordoztam, Kit sok ügy baj között már csak alig bírtam, Minden fájdalmombul már megszabadultam. 4. Az szent angyaloknak sok szép seregével, Dicsősség házában indulok ezennel, Édes Jesusomhoz megyek nagy örömmel. 5. Hűtőmet ő neki hívenn meg tartottam, Pállva futásomnak végére jutottam, Amaz nemes harczot bátran megharczoltam. 6. Immár majd megadgya a mit régen mondott, Meghervadhatatlan Coronát kit tartott, A fényes egekben az mellyel biztatott 7. Imé szerencs(és)en fénlik már én napom. Nem szomorú nekem semmi állapotom, Örömre változott keserves siralmom. 8. Az én siralmamnak ez végső pohára, Isten kegyelmének vidámító bora, Reám áradott már, viszen menyországra. 9. Nagy kívánságomra eljött már az óra, A melly nyavalyámat tőllem eltágíttya, Minden bánatomat örömre fordíttya. 10. Óh mint szánta Isten sok kesergésemet, Ki vött nyomorúság fészkibül engemet, Majd meg adgya nékem örök életemet. 11. Sőt most használ nékem a Christus érdeme, Most keserül engem az ő kegyes szeme, Világosan fénlik rajtam nagy kegyelme. 12. Vedd el hát már Lelkem a mit reménlettél, Vedd el jutalmadat kit erőssen hittél, Menny bé boldogságban az meliyet kerestél. 13. Vallyon ki nem szánná világot el hadni, Testi szemmel ha illy jókat tudna nézni, Ha illy boldogságot tudna reménleni. 14. Igyekezzék minden itt kegyesenn élni, Isten nevét félni s nekie szolgálni, Az örök boldogság megadatik néki. Közli: K. Nagy Sándor. IRODALOM. *F Az én imáim. Imák és elmélkedések protestáns leányok és fiatal hölgyek számára, irta B. Barkóczyné Dömök Antónia. Második javított kiadás, Budapest, 1900. Kókai Lajos kiadása, 16-od rétben 200 lap, ára vászonkötésben 1 frt, fekete bőrkötésben 1 frt 60 kr. — Második kiadása az aránylag elég rövid idő alatt elkelt Barkóczyné-féle női imádságos könyvnek, mely főleg a fiatal leányok lelki világát és életviszonyait tartja szem előtt. írója felső leányiskolái igazgatónő, tehát pedagógiával foglalkozó nő; e mellett egy hajlott korú, sok szenvedést átélt, tapasztalt nő és anya, a ki a női szív világában kellő jártasággal bir. Munkáján meg is látszik mind a nevelőnő tapintata, mind az anya és nagyanya sok oldalú tapasztalatta. Imái tárgyait, eszméit és érzelmeit a közvetlen tapasztalat bensősége inspirálja s ebben a közvetlenségben és bensőségben van imakönyvének egyik erős oldala. Nem okoskodik, nem eszméken lovagol, hanem a tapasztalat nyújtotta érzéseket szólaltatja meg. Mi a magunk részéről e tekintetben csak azt sajnáljuk, hogy természetes vallásos érzéseit nem eléggé hatja át az evangélium szava. Különben emelkedett hitvilága nem mozog elég határozottan és elég jellegzetesen a Jézusi hit világában. Inkább egy úgynevezett »Schöngeist« vallásos ömlengése, mint egy kegyes keresztyén nőnek az evangéliumból fakadt kegyes imádságai. De a stílusában, valamint az
