Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-24 / 52. szám

tósében (Ján. 3 : 3—10), és a mely a modern biogenezis törvényével is homlokegyenest ellenkezik? Vajh mikor értjük meg egyszer már igazi értelmét eme krisztusi szavaknak : A mi testtől született, test az és a mi Lélektől született, lélek az ! Az első karácsonykor testben jelent meg az isteni Jézus, a többi karácsonyok arra valók, hogy lélekben szülessék meg, hogy az emberek lelkébe lelkileg költözzék be az isteni Krisztus. Ez a keresztyén élet megszületésének, hogy úgy mondjam, a keresztyén élet egyéni keletkezésének, bibliai nyelven : az újjászületésnek szent titka. Titkos dolog, de feltótlenül szükséges a keresztyén élethez; a miként a fogamzás is titkos dolog, de feltétlenül szükséges az élethez. Ezért mondja Jézus \ Szükség tinéktek újonnan születnetek ; bizony bizony mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Szentlélektől, nem mehet be az Isten országába. A keresztyén élet nemző, szülő és éltető ereje a Jézus-Krisztus ama Lelke. Ezt az igazságot fejezik ki Jézus eme szavai: Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek; senki sem mehet az Atyához, hanem csak a Fiú által; ón veletek leszek mind az időknek végéig. Más szavakkal : Jézus Krisztus éltető lelke nélkülözhetetlen a keresztyének életében. Az szüli újra, az igazítja meg, az szenteli meg, az üdvözíti az emberi lelket. Csak az a valódi keresztyén, a kiben a Jézus ól, hat ós működik. Ezért kell a Jézusnak lelkileg minden emberben megszületnie. A kinél a Fiú van, annak éiete van; a kinél nincs az Istennek fia, nincsen annak élete (I. Ján. 5 : 12.) Ezért mondhatja el a megtéri Pál magáról: Elek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus ós a mely életet élek, azt az Isten fia által élem. A mai karácsonyoknak az tehát a célja, hogy a Jézus lelkileg megszülessék bennünk, ós az az áldása, ha ezt a lelki karácsonyt megérjük. Ámde miként érhető az el?! Élő hittel, buzgó imádsággal, a Krisztusért való erős vágyódással. Ila bizalommal átadjuk magunkat az ő szent ereje vezetésének ; ha imádattal meghajlunk erkölcsi fensége előtt; ha elménket foglyul viszszük az ő isteni bölcsesógónek ; ha nemcsak nem szógyeljük, de szeretjük ós követjük is az ő evangéliumát; ha élő hittel ós szent bizalommal az ő isteni életéhez kapcsoljuk magunkat; ha mindig lélekből zendül ajkunkon a magasztaló ének és szívből buzog a hála- ós kérő fohász: akkor ne féljünk, mert az ő hatalmas ereje magához vonz s csatol, isteni-hatalma új életre támaszt, végetlen kegyelme könyörül mi rajtunk, nagy életszentsége megszentel bennünket ós örök boldogság részeseivé tesz. Zengjünk tehát víg éneket, hallgassuk Isten igéjét; bocsássunk föl kérő fohászt üdvösségünk kútfejéhez Jézus áldott születésén ! Se. F. ISKOLAÜGY. Értelmi képzés, — erkölcsi nevelés. A felszabadult ember egyszerre igyekszik elérni, megszerezni mindazt, a mi szolgaságában hiányzott neki. Mindaz, a mi testi és lelki jólétére tartozik, a minek birtokában boldognak érezheti magát, oly hatalommal ragadja meg, hogy összes erőit bele viszi az élet harcába, hogy kitűzött célját megvalósíthassa. A vallás háborgatások korszakában a lelki boldogság, a Krisztusban való üdv birása volt az a magasztos cél, melynek minden mást alárendeltek, a melyért készek voltak az emberek testi életöket is feláldozni, csakhogy lelki életöket el ne veszítsék. Az egyik fél fanatikus dühöngésével és kegyetlenségével, a másik a szenvedésteljes türelemnek és mindent feláldozó védelemnek erejével tűnt ki. Az ideális gondolkozás, a felmagasztosult érzület nem nyugodott meg addig, mig lelkének vágyait ki nem elégítheté! Mikor azt megszerezte, mint biztos, elidegeníthetlen kincset félre tette, hogy abból, mint tőkéből éldegéljen, s aztán a testi jólét, a vagyonosodás megszerzésére irányította főtörekvését. Az anyag háttérbe szorította a szellemet, a test a lelket, s ezen irány vezette és vezeti még ma is az emberek legnagyobb részét. Az anyagi téren elért eredmény azonban nem elégíti ki az embereket. Jobbjaink kezdenek már gondolkozni a fölött, hogy miként lehetne megint a lelket úrrá tenni a test, — s a szellemet, az ideálist az agyagi fölött? De az embert nem lehet egyik szélsőségből a másikba egyszerre átterelni. Ehhez idő és fáradságos munka kívántatik, s ezt nem annyira a felnőtt, gondolkozásában már megcsontosodott embernél, mint inkább a gyermeknél s az ifjúságnál kell kezdenie; azoknál, a kik nevelés és helyes oktatás által még más útra téríthetők. Ilyen ideális törekvés vezeti vallás- és közoktatásügyi miniszterünket, a ki nemcsak tanítani, hanem nevelni is akar, — a ki nemcsak a növendékek fejét akarja tele tömni hasznos és szükséges ismeretekkei, hanem szivökbe is nemes érzelmeket akar ébresztetni, hogy e nemes és megszentelt érzelmek nemesítsék és boldogítsák életöket is. A mikor a középiskolák növendékeinek számára művészettörténeti és színi előadásokat rendeztet, a midőn a szép iránti érzéket és izlést az elemi iskolákba is bevinni törekszik : az ebből nyerendő ismeretek, tudás mellett kiszámíthatatlan az az erkölcsi haszon, mely ebből a jövő nemzedékre hárulni fog. S valóban itt az ideje, hogy ne csak értelmes, szá-103*