Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-29 / 5. szám

Sző s Farkas, theol. igazgató lanár, mint az egyházkerü­leti értekezlet titkára és pénztárnoka. A Török-sztmiklósi ref. szeretet egyesület 1898. évi V-dik munkaévéről Lapunkhoz beküldött nyomtatott jelentés dicséretes bizonysága a kitartással végzett bei­missziói tevékenység sokszoros áldásainak. Török-Szent­miklóson Kutas Bálint lelkipásztor vezetése alatt a tanítók, presbyterek s buzgó nők közreműködésével következő evangéliumi keresztyén tevékenység folyik:!. A külhatár­beli konfirmándusok összegyűjtése. Január végétől március 5-ig a tanyákról, őrházaktól stb. összesen 31 fiú és leány­növendéket gyűjtöttek urvacsorahoz előkészítő vallásokta­tásra. 2. ínségesek segélyezése. Az 1897. évi ínséges aratás sok családot döntölt végső nyomorúságba. Ez év tavaszán 8 árvát segélyeztek ruhával, élelmiszerekkel s néhány keresetképtelen családfőt kamatnélküli kölcsönnel is. He­lyesen emeli ki a jelentés, hogy sikerrel alkalmazták >az evangélium gyógyító erejét épen akkor, mikor az agrár­szocializmus nálunk is sokak bel világát zaklat ta fel, s joggal hihetjük, hogy e szeretetmunkáink jelentékenyen befolytak arra, hogy sokan meghallgatták a szigorú és bölcs szeretet szavát, midőn egyesületünk küldöttei által földműves hit­sorsosainkat a presbyteri terembe gyűjteni s a munkás­igazolványok kiváltására és békességre bírni égetően szük­séges volt.« 3. A katonaujoncok gondozása. A berukkolás, idején, okt. 1-én összegyűjtötték az újoncokat, velők imád­koztak, őket egy-egy példány ujtestamentummal és más vallásos könyvvel ellátták s lelkészök által keresztyén hit­hűségre és erkölcsi tisztaságra intették «E lélekemelő búcsú­ünnepélyünkön, — mondja a jelentés — úgy éreztük, hogy nem egy ifjúnak a szívét egészen foglyul ejtelte az előrelátó óvó-szeretet, melynek meleg szavaiban föltárva állott előttök a rideg katonaéletben, a nagy káromkodási szabadalom­ban, a mértékletlenségre, paráznaságra vezető alkalmakban, a bukott nők csábításaiban s a bujakór áldozataiban fenye­gető lelki-testi veszélyek serege, és ezek ellen az egyedüli védszer, Istennek erőközlő és életmentő igéjében.* 4. A konfirmálatlan cselédlányok konfimációi oktatása. Az ily cselédlenyokat és gazdájukat az egyesületi tagok rábeszél­ték, hogy konfirmációra járjanak és engedtessenek, s a lelkész az újkori úrvacsorázás előtti vasárnapok délután­jain, az egyesületi tagok jelenlétében 20 ily cselédleányt részesített vallásoktatásban s azután az ujbori alkalommal az úrvacsora szakramentumában. 5. Árvák és nyomorékok felruházása tél kezdetén és karácsonykor, a mi az idén 44 szegény árva felruházásában és 14 nyomoréknak (vak, sánta, angolkóros stb.) megajándékozásában nyilatkozott meg; ezen­kívül még kis »Szereletház«-ukban egész éven át felváltva 6—7—8 árvát tartottak és neveltettek. 6. Ifjúsági egye­süli tökben nagyszámú ifjút foglalkoztatnak vallás-erkölcsileg, ellátnak olvasmányokkal, énekeltetnek, imádkoztatnak és láttatnák el fáradhatatlan tevékenységű lelkipásztoruk által minden csütörtökön bibliamagyarázattal. — Mindezt a munkát a lelkész maga vezeti és irányozza, a felvigyázó munkatársakat ő szedi össze s a szükséges eszközök, olvas­mányok, fenntartási költségek előállítására a jóltevők az ő buzdításából az egyesület és a gyülekezet tagjai közül kerülnek ki, kiknek áldozatkészségéről a jelentés szép ada­tai tanúskodnak. Üdv és elismerés az apostoli munkáért annak a férfiúnak, ki évről-évre növekvő sikerrel és szem­mel látható eredményekben, tettekkel tesz bizonyságot arról, hogy Krisztus evangéliuma ma is isteni erő és életneme­sítő hatalom! (F) GYÁSZ ROVAT. f Bessenyey Terézia asszony, Hamar András volt oldi lelkész és felső-baranyai esperes özvegye, folyó hó 18-án; életének 91-ik évében, Halason elhunyt. Benne a régi, igazi papnéknak egy tiszteletreméltó alakja hunyt el. Egyszerű volt életében, de nemes gondolkozásában és szíve érzésében. A ma már idősebb papi generáció, külö­nítsen a felső-baranyai papság, jól ismerte őt s bizonyára áldást mond nyugvó poraira annak az asszonynak, a kinek anyai gondosságát és szíves vendégszeretetét oly sokszor érezhette. Tiszteletreméltó alakja volt a régi idő­nek ; de szelleme frisseségével, mély életbölcseséggel gazdag lelkével nem maradt el a mai kortól sem. Figyelemmel kisért minden, főként az egyházi életnek minden jelentősebb mozzanatát; mert családján kivül nem volt közelebb szi­véhez más, mint hőn szeretett egyháza, a melynek építé­sében, ha nem is a zöld asztalnál, de a könyörületnek gyakorlása által élete legjavát töltötte el. Testi, lelki erejét mind az utolsóig megtartva, rövid betegség után csendesen hunyt el családja körében, s megfáradt porrészei folyó hó 20-án tétettek nyugalomra. Benne lapunk főmunka­társa nagyanyját gyászolja. Tiszta, önzetlen, egyszerű s igaz keresztyéni volt élete, a melylyel példát adhatott volna mindenkinek, főként a kálvinista papnéknak. Most már megnyugodott ő is! Nyugodjék békével s az áldó emlé­kezet kisérje nevét mindazok részéről, a kik őt ismerni s szeretni megtanulták! f Rácz István, volt kerezai (Dunántúl) lelkész, folyó hó 24-én elhunyt Budapesten. A megboldogult egyike volt a munkás és törekvő újabb papi generációnak. Egy­házában híven és buzgón munkálkodott, de törekvő lelke abban a kicsiny körben nem tudott megnyugodni. Lemondva papi állásáról, Budapestre jött fel, hogy a tanári pályára készüljön. Szorgalmas munkálkodása közben innen szólí­totta el az Isten, mielőtt kitűzött célját elérhette volna. Özvegye s három kis árvája siratja gyászos elhunytát. Az (Jr adja meg jutalmát az ő szent egeiben ! KÜLÖNFÉLÉK. * A német császár jeruzsálemi utazásáról Oladíscliefsky Károly, budapesti német református h. lelkész érdekes előadási cyclust kezdett meg e hó 18-án a hold­utcai ref. iskola dísztermében, melyet zsúfolásig megtöltött az előadásra összegyűlt előkelő közönség. A négy estére, négy

Next

/
Oldalképek
Tartalom