Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-17 / 51. szám

zék, s sürgeti a tanítóképesítés államosítását; úgy a mint az 1896-iki tanügyi kongresszus elhatározta. Az egyesület választmánya hosszabb vita után kimondotta, hogy addig célszerűtlennek tartja a,javaslatot, mig az egész országra nézve új tanítóképzési törvényeket nem hoznak. Az új törvényeknek az legyen a főfeladata, hogy az országban az egységes tanítóképzést és az egységes állami tanítóképesítést tegyék kötelezővé. Hegedűs Sándor és a szatmári ref. főgimnázium. A szatmári református főgimnázium fentartó testülete Hegedűs Sándor kereskedelmi minisztert választotta meg elnökévé, s a választásról szóló diszes kiállítású jegyzőkönyvi kivonatot a napokban adta át egy tizennégy tagú küldöttség, dr. Farkas Antal igazgatótanácsi elnök vezetése mellett az új elnöknek. A küldöttségben részt vettek Biky Károly esperes, szatmári lelkész, dr. Korbay Károly rendőrfőkapitány, a szatmár-németi református egyház főgondnoka, Domahidy István. Ghorin Ferenc és Szentiványi Gyula országgyűlési képviselők, Kölcsey János törvényszéki biró, Böszörményi Emil ügyvéd, tanácsbiró, dr. Hantz Jenő, Oszváth Elemér, Bakcsy Gergely gimnáziumi tanárok. Hegedűs Sándor igen szívesen fogadta a küldöttséget s örömét fejezte ki a fölött, hogy a szatmári főgimnázium föntartó testülete alkalmat adott neki arra, hogy egyháza érdekében, bokros elfoglaltsága mellett is a kulturáért és nevelésügyért munkálkodhassék, s főként a szatmári főgimnáziumért, a mely Magyarország északkeleti_részén fontos hivatást teljesít. Szívesen dolgozik, mondá, mert nem az az elve, hogy a ki sokat markol, keveset fog; hanem, a ki sok irányban elfoglalja magát, sokat is tehet. — A legmelegebben üdvözöljük mi is Hegedűs Sándort a szatmári főgimnázium élén ; mert tudjuk, hogy lelkesedése, buzgalma felvirágzására fog szolgálni az intézetnek. A középiskolai tanárok mozgalma. A jövő évi közoktatási költségvetés adatainak nyilvánosságra hozatala óta a középiskolai tanárság vidéki köreiben mindinkább növekedett az elégedetlenség a miatt, hogy a fizetési osztályokba való aránytalan beosztás sérelmeit az új költségvetés ismét orvosolatlanul hagyja. Fokozta a tanárság elkeseredését az, hogy e mellett még annyi ötödéves korpótlékra sem számíthat, mint egy egyszerű fővárosi elemi iskolai tanító. S növelte az elkeseredést a fővárosi tanárságban, hogy a főváros drágasága semmiféle működési pótlékot nem juttat a tanárság számára, s ha a felsőbb hatóság mégis előléptetéssel segít a fővárosi tanáron, úgy ezt csak a vidéki tanároknak a fizetési fokozatokban való megkárosításával teheti meg. — Az országos tanáregyesület vezetősége elhatározta e miatt, hogy feliratilag tolmácsolja panaszait a közoktatásügyi kormány előtt. A feliratot Négyesi László titkár meg is szerkesztette s hozzájárulás végett leküldte a vidéki tanári körökhöz. Ennek következtében annyira érett a dolog, hogy az országos tanáregyesület elnöksége, a felirat végleges megállapítása és elfogadása végett rendkívüli közgyűlésre hívta össze, f. hő 8-kára az egyesület tagjait Budapestre. A gyűlésen, melyen Beöthy Zsolt elnökölt, letárgyalták és egész terjedelmében elfogadták Négyesi felirat-tervezetét s elhatározták, hogy a feliratot küldöttségileg fogják átnyújtani a kultusz- és a pénzügyminiszternek és a miniszterelnöknek. A felirat különösen három dolog sürgős megvalósítását kívánja. Kívánja először az 1893-ki törvényhozási megállapodás végrehajtását, azaz, az igazgatói és tanári létszámnak az illető fizetési osztályok közti megf'elezését. Kéri, hogyha a kormány netalán élni kívánna az esedékesség végső határidejével, vagyis 1902-ig kívánná a megfelezést végrehajtani, mégis az intézkedés bevezetéséről már a mostani költségvetésben gondoskodjék, annak biztosításául is, hogy a végrehajtás nem ejtetett el. — Másodszor kívánják a tanári és igazgatói kvinkvenniumok fölemelését 200 forintra, a mi öt éves cikluson belül érezhetőbb költségemelkedés nélkül végre lenne hajtható. Kívánják végül a drága piacú városokban működő tanárok helyi pótlékának redszeresítését. Ezt megokolja egyfelől az a szempont, hogy ne kelljen egyes feltűnően drága városokban 1200, 1300, 1400 forinttal nyomorogni a rendes tanárnak, — s másrészt megokolja az, hogy ne legyen kénytelen a kormány a soronkívüli előléptetés kedvezményét bizonyos városokban működő tanárokra nézve kárpótlásul fölhasználni, ezzel e kedvezményt voltaképeni föladatától elvonni és ezáltal tanárok és tanárok közt idegenkedést támasztani. —- A feliratot f. hó 9-én, Beöthy Zsolt vezetése alatt egy 50 tagú küldöttség adta át Wlassics Gyula, Lukács László és Széli Kálmán minisztereknek. Wlassics teljes jóindulatáról biztosította a tanárokat, de kijelentette, hogy a felirat kívánalmainak teljesítésére kötelező nyilatkozatot nem tehet, mivel a kérdést előbb a korona-tanácsban kell tárgyalni. Hasonló biztatással bocsátotta el a küldöttséget Lukács László és Széli Kálmán is. Az iskolakötelesek erkölcse. A fővárosi tanfelügyelő átirt a tanácshoz, hogy konkrét esetben intézkedésre hívták föl, hogy iskolaköteles gyermekeket helyezzen el olyan házból, a hol a gyermekek erkölcsére veszedelmes levegő van. A tanfelügyelő először a rendőrséghez fordult ; de ott azt az értesítést kapta, hogy a szabályrendelet értelmében idegenek azokban a házakban nem lakhatnak, de a szabályrendelet nem adja meg a rendőrségnek a jogot, hogy a házhoz tartozók iskolaköteles gyermekeit a szülőktől elvegye. Arra kéri tehát a tanfelügyelő a fővárost, hogy a szabályrendeletet úgy módosítsa, hogy a hatóság az iskolaköteles gyermekeket azokból a házakból kivehesse. — Szép és jó dolog a tanfelügyelő törekvése; de mivel valóban bajos dolog a gyermekeket szüleiktől elszakítani, a legüdvösebb gyógyszer az volna, ha a fővárosi tanács és a rendőrség bezáratná azokat a házakat, a melyeknek levegője veszedelmes a gyermekek erkölcsére. Ne palliativ eszközökhöz forduljanak tehát, hanem vágják ki magát a rákfenét, s akkor lesz igazán segítve a bajon.