Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-17 / 51. szám

félrevezeti és rábeszéli, hogy még valamit mondjon, és mivel eddig sehol nem volt alkalma, mert a textus tiltakozott ellene, a többi részekhez semmiféle atyafiságban nem álló befejezést készített, a melyben a böjtről mond el egyet s mást, pápista és evangéliumi értelemben. Ezen azonban könnyű segíteni. Tessék a befejezést egyszerűen nem létezőnek tekinteni. VI.-Krisztus követése. Máté VIII. 19—22. Nézze meg ezt a lókust akárki s azt fogja látni, hogy sok az egy textusnak; kettőnek is elég. És mondhatom, hogy kiérzik a szerző e munkájából, hogy a textus első feléből remek kis beszédet tudott volna irni, ha nem aggasztja a II. rész s ha nem kelleti volna szünetlenül arra gondolni, hogy a tanítványnak adott feleletről is kell valamit mondani. Próbálja meg kétfelé választani a textust és bizonyos vagyok benne, hogy jó lesz, a mit alkot. Ennek a beszédnek legnagyobb hibája különben a bevezetésben rejlik, a mely azok közül a bevezetések közül való, a melyek mivelhogy sok prédikációhoz alkalmazhatók, egyhez sem alkalmasok. De el kell ismerni, hogy a beszédnek részei egyébként jól vannak felépítve a textusra; azonban az összefüggés a két rész között vékony, mindegyik külön beszédet képezhet s mint ilyen jól megállhatja helyét. (Folyt, köv.) Haypál Benő. BELFÖLD. A budapesti református ifjúsági egyesület közgyűlése. Budapesti református ifjúsági egyesületünk folyó hó 8-án tartotta meg évi rendes közgyűlését a ref. főgimnázium rajztermében, az ifjúság és a nagy közönség élénk érdeklődése mellett. Az evangélium terjesztésének és az abból fakadó, szeretetben munkás keresztyéni élet ápolásának ügye, a melyet ez az egyesület [maga elé tűzött, már önmagában megérdemli, hogy e helyen bővebben . szóljunk róla, épen ma, a mikor a legmelegebben kell üdvözölnünk minden jó törekvést. De még inkább megérdemli az egyesület, hogy róla szóljunk azért, mert nemcsak hogy kitűzte maga elé a fentebb említett szent célt, hanem az utóbbi pár évben, lélekben és hitben megerősödve, öntudatosan is törekszik annak elérésére és mind több-több ágát öleli fel a keresztyéni munkának. Erről nemcsak az egyesület belső munkája, hanem az a külső hatás is bizonyságot tesz, a melylyel az evangélium erejét más iskolák ifjúsága körében és az életben is érezteti. Erről kívánok beszámolni az alábbiakban, és pedig nem azért, hogy egy tudósítást írjak, hanem hogy az által felhívjam mindeneknek, de különösen lelkésztársainknak és ifjainknak figyelmét a budapesti ref. ifjúsági egyesület munkálkodására és törekvésére, s ez által is buzdítsam őket hasonló egyesületek szervezésére. Egyesületünk, mint már a mult évben, úgy az idén is arra törekedett, hogy a már néhol megalakult evangéliomi ifjúsági egyesületeket összeköttetésbe hozza önmagával, s e végből meghívta közgyűlésére a vidéki rokon egyesületeket Meghívása szép eredményre is vezetett, a rriennyiben a nagykőrösi és az eperjesi egyesületek részint levélileg, részint szóbeli üdvözlettel fejezték ki rokonérzésüket; a kolozsvári és a komáromi egyesületek pedig épen küldötteik által képviseltették magokat. A kolozsvári theologiai ifjúsági egyesület képviseletében dr. Kecskeméthy Istvánt, a komáromi ifjúsági egyesület képviseletében pedig Bácz Elemér segédlelkészt, Szijj Ferencet és Szulacsek Ferencet üdvözölhettük körünkben. Örömmel fogadtuk őket, mert megjelenésük és részvételük által szorosabbra fűződött egyesületeink közt a testvéri kötelék, a mi, hiszszük, néhány év múlva meg fogja teremteni a magyar ref. ifjúsági egyesületek szövetségét is. A közgyűlés, mint rendesen, most is istentisztelettel kezdődött a kálvintéri templomban d. u. 8 órakor. A jó eleve értesített és meghívott nagy közönség, mint a megelőző években, úgy most is teljesen betöltötte a templomot, s lélekből, hatalmasan hangzott fel az Isten szent Lelkéért könyörgő ének az egek Urához. Közének után Malcay Lajos theologiai szenior tartotta a buzgó előimát és felolvasta a szentírásból a Róm. XII: 10—21. verseit. A 74-ik dicséret 6-ik versének eléneklése után Hamar István theologiai tanár lépett fel a szószékre s tartott egyházi beszédet Nehem. 2: 17. verse alapján. Párhuzamban a fogságból megszabadult zsidóság helyzetével, felmutatta a magyar ref. egyház szenvedéseit, csodálatos megszabadulását; a reménységet, a melyet anyaszentegyházunk felvirágzása és boldogsága felől tápláltunk, s azzal szemben egyházi életünk mai válságos és elszomorító állapotai. Az egyház megépítésének szent munkájára hívta fel ebből folyólag mind az ifjakat, mind az egyháznak minden tagját ; komolyan hangsúlyozva,'hogy ebben a munkában sikert csak akkor érhetünk el, ha visszatérünk a Krisztushoz s ha az Atyának és a Fiúnak lelke által legelső sorban önmagunkat születjük ujjá. — Végül utóima és közének rekesztette be a jelenvoltak lelkére kétségtelenül üdvös hatást gyakorlott istentiszteletet. Istentisztelet után a ref. főgimnázium rajztermébe vonult át a közgyűlés megtartására az egyesületi ifjúság, sőt az érdeklődő templomi közönség is igen tekintélyes számban; a mi örvendetes bizonysága annak, hogy nagy közönségünk is mindinkább érdeklődni kezd az egyesület működése iránt. A közgyűlést Szilassy Aladár üdvözölte meleg szavakkal. Az egyesület mult évi működéséről szólva kifejezte, hogy bár a külső sikerek tekintetében nem tud is nagy eredményeket mutatni fel; de munkája csendesen, zajtalanul folyik és az előhaladás felől nem kell kétségeskednünk. Ne hangoljon le bennünket, ba a világi célokért alakult egyesületek rohamosan felvirágzanak, a mi egyesületünk pedig csak lassan tud gyökeret verni az ifjúság és a társadalom körében. Az evangélium munkái soha és sehol sem értek el hirtelen egy csapásra meglepő eredményt; de a sikert sem nélkülözték soha és sehol, a hol a munkások el nem csüggedtek. Mi se csüggedjünk el; mert az Istennek tetsző munka szolgálatában állunk, s a Krisztus, a ki evangéliumának diadalmat adott e földön, meg fogja segíteni és áldani a mi törekvéseinket is. Az elnöki megnyitó után Gergely Antal másodtitkár tett jelentést az egyesület szellemi és erkölcsi működéséről s hatásairól. Jelentése lapunk más helyén egész terjedelmében közöltetvén, ajánljuk olvasóink figyelmébe. Látszik abból, hogy egyesületünk a mult évben sem tévesztette el szeme elől kitűzött célját: az ifjúság evangélizálását, hanem, legjobb ereje és tehetsége szerint igyekezet munkálkodását folytatni és fokozni. Bár vennének a jelentés olvasása következtében lelkészeink, tanáraink, ifjaink elhatározást hasonló egyesületek alapítására. Nagy szükség volna azokra, mert hiszen szomorúan láthatjuk, hogy idősebbjeink is meggyengültek a református keresztyéni öntudatban és egyházszeretetben, — ifjaink pedig teljesen híjával vannak ezeknek. Pedig egyházunk jövője, boldogulása attól függ, hogy mennyire sikerül megnyer-