Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-17 / 51. szám

Az írás ezt mondja »Keressétek az Istennek országát és annak igazságát és mindazok megadatnak néktek*. (Máté 6: 33) és »Az odatel valókra viseljetek gondot és nem e földiekre* (Kol., 3: 2). Rosz dolog az, ha a házastársak a biztosság és gondnélküliség álmában örök üdvvel áltatgatják magukat, és veszedelmes egyetértés az, ha csak abban egyek, hogy az embernek nincs szüksége az égért és az örökkévalóságért munkálni. Egy értelemmel lenni: ez az az arany ékszer, mely után a házastársaknak, mint cél után törekedniük kell, és ezt csak az igaz, a helyes úton, kezet kézbe fogva nyerhetik el. És mi ez a helyes út? A Jézus Krisztus szerint való. »Én vagyok az út* mondja az Idvezitő. »Senki sem mehet az Atyához, hanem csak én általam*. Mi mindnyájunknak, de különösen a házastársaknak így kell tehát fohászkodnunk: »Jézus járj előttem az életösvényen! Én nem késlekedem, példádat követem! Vezess, kezem fogva! Fel az égi honba!* Miután a házasság arany ékszerét az apostoli szavak értelmében megvilágítottuk, vessük föl a további kérdést: mit kell tenniök a házastársaknak, hogy azt megnyerjék és megőrizzék? Egész röviden ezt felelhetjük: imádkozzanak és dolgozzanak. Az elsőre ismét az apostol szavai szolgálnak irányadóul : »A türelemnek és vigasztalásnak Istene adja meg nektek, hogy egy értelemmel legyetek a Jézus Krisztus szerint« Tehát az igazi egyetértés, a melyre a házastársaknak törekedniök kell, a Krisztus követése által, — Isten adománya. Jézus monda: »Senki nem jöhet én hozzám, hanemha adatik néki az én Atyámtól^ (János 6: 65) és a katekhizmusban is mindnyájan tanultuk: »Én hiszem, hogy nem saját erőmből mehetek uramhoz, a Jézus Krisztushoz, hanem az ő szent lelke hivott el engem az ő evangéliuma által«. Isten adományaiért pedig könyörögnünk kell. Ha azért a házastársak tudatára jutnak annak, hogy az ő házuk igazi szerencséje és gazdagsága amaz arany ékszer bírásában áll, úgy nagyon balgatagok volnának, ha Istenhez, a ki egyedül adhatja meg azt, szorgalmasan nem imádkoznának. Minden házasságban jöhetnek vészhozó órák, s az öröm és egyetértés messze távozhatnak. Menj be ekkor kamrácskádba és kérd az Urat, hogy távolítsa el a veszélyt ; hogy mindenekelőtt szívedbe adja vissza a belső békét és igaz nyugalmat. Hidd el, hogy házad és házasságod boldogságára nézve nem tehetsz jobbat. És jegyezd meg, hogy nagy jelentősége van annak, hogy az apostol az ő szavaiban istent, mint a türelemnek és vigasztalásnak Istenét mutatja föl. Arra akar emlékeztetni, hogy rád nézve nem adhat vigasztalóbbat, mintha házas életedben megmarad az igaz egyetértés, — és hogy arra semmi sem szükségesebb, mint a türelem. Ezt az isteni adományt pedig, mini mindent, miért könyörgünk, Isten kérésünkre ajándékozza nekünk; de csak akkor, ha mi azért hűséges munkával dolgozunk. Ha Ő minket a negyedik kérésben a mindennapi kenyérért tanít imádkozni, az nem azt jelenti, hogy mi, miután imádkoztunk, kezeinket összetehetjük; hanem, hogy arcunk verítékével szorgalmasan kell munkálkodnunk. Igazi egyetértéssel nem is lehet másképen, A munka, melylyel ezt a házastársak megnyerik és megőrizhetik: egészen belső, a mely közelebbről minden szívnek saját dolga. Bizony kedves olvasó, ha te a Krisztus követése által az igaz utat választottad is, mégis sok minden van, a mi azon az úton naponként felakar tartóztatni és akadályozni. A régi ember még mindig él benned, ha az új már megszületett is, és ki merne dicsekedni azzal, hogy az ő szeretete tökéletessé lett? Még mindig föltámadnak a különféle szeszélyek és sajátságok, s még mindenki szivében hordja azt, a mi a békét és azzal házi boldogságát megzavarhatja és fölforgathatja. Hogy mindazt gyökerestől eltávolítsuk : szívünkben kell a munkát tovább folytatnunk. A házasélet iskola és az marad mindenkor, a melyben meg kell tanulnia az embernek, hogy hallgasson és tűrjön, a terhet hordozza, a bajt elviselje, saját akaratát megtörje, s engedékenységgel a másik elől kitérjen. A házasságban kettőnek egygyé kell lenni, habár vérmérsékletük és sajátságaik egészen különbözők is, — az egyik nyugodt, a másik élénk, az egyik szomorúságra, a másik vidámságra hajlik. Mindkettőnek egyetértéssel kell munkálkodnia, habár mindenik más-más feladatot old is meg a házas életben. A férfi legyen úr, de ne zsarnokoskodjék, hanem feleségét védve és gyámolítva, igaz szeretetben legyen kész minden áldozatra. És a nő legyen hűséges segítőtárs; valódi és igaz nőiességében legyen kész akaratát alárendelni, s gyengeség nélkül, de igaz örömmel férjéért a legnehezebbet is magára venni. Bizony sok alkalom van itt elégedetlenségre, villongásra, ha mindenki csak maga magát akarja érvényesíteni, a másikat pedig érvényesülni nem engedi; vagy ha egyik a másik feladatába vág és a megoldásnál a másikat figyelmen kivül hagyja. Azért a házastársaknak folyton arra kell törekedniök önmagukban, hogy egy értelemmel maradjanak a Jézus Krisztus szerint; s minél hívebben és komolyabban törekesznek arra, annál biztosabban megőrzik a házasság arany ékszerét. De talán azt mondják némelyek, hogy mi vizsgálódásunkban a házaséletnek csak egyik oldalát tüntettük fel? Erre az a feleletünk, hogy: nem egyik oldalát, hanem annak középpontját. Mert, hogy a házastársak egy értelemmel vannak-e a Krisztus szerint, vagy nem ? — ez képezi házasságuk boldogságának és házuk jólétének legfőbb kérdését. Az apostol továbbá azt mondja: »Egyenlőképen, egy szájjal dicsőítsétek az Istent, és a mi urunk Jézus Krisztusnak atyját*. Ezzel azt mondja meg nekünk, hogy az igaz egyetértésnek szép és gazdag gyümölcse: az Isten dicsérete. A hol ez hiányzik, ott sok a panasz és sóhajtozás. Egyik a másik ellen duzzog és mindenik a másiknak rójja föl bűnül, hogy a házban a legfőbb jó hiányzik. A barátságtalan hang, a melyen a házastársak egymással érintkeznek, csakhamar alaphanggá lesz, mely a háziak minden beszédében visszatükröződik. Aztán bekövetkezhetik a kedélyek elkeseredettsége, a mely mint penész