Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-10 / 50. szám

iskolaadó is csak községi adó, tehát azok, a kiket a törvény a községi adó fizetése alól fölment, nem fizetnek iskolaadót sem. Egyetemi magántanárok. Mint a debreceni Prot. Lapban olvassuk, dr. Bartha Béla és dr. Kérészy Zoltán a debreceni főiskola jogakadémiájának tanárai nov. 24-én szerezték meg Kolozsvárit, az ottani egyetem jogtudományi karánál az egyetemi magántanári képesítést, Bartha Béla a magyar pénzügyi jogból, Kérészy Zoltán pedig a magyar alkotmány- és jogtörténetből tettek, — miután idevágó dolgozataikat már előbb elfogadták — a legszebb sikerrel szóbeli vizsgálatot. A képesítést dr. Bartha Béla egyhangü kitüntetéssel, dr Kérészy Zoltán jegyzőkönyvileg kiemelt egyhangúsággal nyerte. A próbaelőadásokat elengedték nekik. A szép eredményhez a legszívesebben gratulálunk mi is. A tornatanítás reformja. Wlassics Gyula vallás-és közoktatási miniszter elhatározta, hogy a testi nevelésre s annak ápolására nézve tantervet készíttet. A miniszter az országos tervezet elkészítésével dr. Ottó József, Kemény Ferenc és Porzsolt Jenő tanárokat bízta meg, a kik a tervezetet már elkészítették s azt a közoktatásügyi tanács december elsején veszi tárgyalás alá. A tervezet szabadabb szellemben van kidolgozva mint a régi, s felkarolja a szabadban való testmozgás és gyakorlat minden ágát. A bizottság tervezetét az orsz. tanács valószínűleg egészében változatlanul elfogadja. Ismétlő iskola. A főváros leányismétlő iskolákat akart fölállítani azoknak a leányoknak, a kik az elemi iskolát elvégezték, de polgári iskolaba nem akarnak járni. A kultuszminiszter azonban a főváros erre vonatkozó határozatát nem hagyta jóvá s azt kívánta, hogy az ismétlő iskolába minden iskolaköteles leányt vegyenek föl. A fővárosi iskolaügyi bizottság ennek ellenében elhatározta, hogy javasolni fogja a városnak, hogy ragaszkodjék eredeti álláspontjához, mert semmi értelme nincsen annak, hogy az ismétlő iskolában az ABC-ét tanítsák. A népiskolában minden iskolaköteles kap helyet s az ismétlő iskolában olyan tantárgyat tanítsanak, a melyeknek a növendékek az életben hasznát vehetik. Néni vagy Nagysád? Annak idején megemlítettük azt a nagy háborúságot, mely a szolnoki felsőbb leányiskolái tanítónők és a vármegyei közigazgatási bizottság közt tört ki a fölött a kérdés fölött, hogy a tanítónőket a tanuló leányok Nagysád vagy Néni megszólítással illessék-e. A községi iskolaszék a rendtartási szabályokba foglalta, hogy Nagysád a kötelező megszólítás; de a közigazgatási bizottság útját vágta e címezésnek, s eltörölvén a Nagysád címezést, azt határozta, hogy a jövőben minden tanítónő Néni legyen. A határozatot végső döntés végett a minisztériumhoz fölebbezték. A miniszter most döntött ebben a fontos (?) kérdésben, s elvi jelentőségű döntése a következő: Jász- Nagy-líun-Szolnok vármegye közigazgatási bizottságának. Cimnek ez évi augusztus hónap 27-én 2029. szám alatt hozott határozatát, melylyel a szolnoki községi polgári iskolai tanítónőknek a növendékek által való címzését szabályozza, hatályon kivül helyezem azzal, hogy a címzések általában nem valók rendtartási szabályzatokba. Erről címet ez évi szeptember hó 26-án 2621. szám alatt kelt jelentésére további eljárás végett értesítem. — A megokolás kifejti, hogy ilyen különös dologban való döntést még alig kivánt valaki. Címzés kérdést, pusztán társadalmi kérdést, kormányzati intézkedés tárgyává tenni képtelenség. Országos szabályozása a címzéseknek nevetség tárgyává tenné az iskolát. De sem pedagógiai, sem egyéb tekintetek nem teszik kívánatossá az egyöntetű szabályozást. Teljesen lényegtelen dolog az, hogy a növendékek a használatban levő megszólítások közül melyiket használják. Megtiltani csak azt a címzést lehet, a mely vagy túlságosan nagy és a tanítónőt meg nem illeti, vagy pedig, a mely nevetséges benyomást tesz. Olyan cimzés, a mely a szokásos társadalmi és a tanítót megillető fokkal nem ellenkezik, el nem tiltható. — Ez a Salamoni ítélet, a mely újra megnyitja a küzdő teret a nagysád és a néni párt előtt. Ev. ref. theologiai akadémiáink hallgatóinak létszáma az az 1899—1900-ik iskolai év első felében a következő : I-ső éves Il-od éves Ill-ad éves IV-ed éves Összesen Budapest. . . 18 11 10 9 43 Debrecen. . . 19 21 8 15 63 Kolozsvár. . . 18 11 9 b 41 Pápa .... 15 4 6 4 29 Sárospatak . . 25 13 10 10 58 Összesen . . . 90 G0 43 41 234 Amint e számok igazolják, örvendetes emelkedés állott be a lelkészi pályára jelentkezésben s remélhető, legalább a budapesti és a sárospataki akadémiákon történt beiratások alapján egyúttal az is, hogy a minőségben is emelkedtünk. A fiumei népiskolák új olvasókönyve. A fiumei községi népiskolákban eddig olyan olasz olvasókönyvet használtak, a melynek címlapján hatalmas kétfejű sas ékeskedett a következő fölirással: Letture per le scuole popolari austriache (Olvasóköny az osztrák népiskolák számára.) A címlapnak megfelelt az olvasmányok szelleme is. A 11. osztályos olvasókönyv az osztrák néphimnusszal végződik. A III. osztályos olvasókönyvből Triesztről nyolc oldalas olvasmányt olvasgattak heteken át. S hogy Bécsnek is kedveskedjenek, egy érzékeny temetésről szóló jelenetet Bécsben szerepeltettek. Még a hozzáértő szakember sem tudja elképzelni, hogy ilyen olvasókönyvet miképen tudtak összeegyeztetni a fönnálló tanítási tervvel Ezt a tűrhetetlen, Triesztből élősködő iskola-könyvrendszert megdöntötte most Wlassics miniszter. Négy fiumei tanítót szólított föl a könyvírásra. Cappeluri G., Fonda A., Pezelj Cl. és Smoguina Lipót a négy szerző, a ki aránylag