Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-01 / 1. szám

az > elégséges* mint a >jeles« és »jó* érdemjegyük*. Az általunk felhozott utóbbi esetben az illető Y. Z. tanulónak nincs magaviseletében »szabályszerű*; az időszaki osztályzat nem irányadó a felsőbb osztályba való fellépésre; de különben sem volt »elégtelen* érdemjegye; ellenben »jeles* és »jó« osztályzata külön-külön is felülmulta az »elégségest* ; együttvéve pedig a »jeles* és >jó* háromszorta annyi, mint az » elégséges* : ha tehát szegénysége és más nehéz körülménye miatt még a féltandíj kedvezményétől is elesik, — az ilyes eljárást, ha igazságtalannak nem is, de igazságosnak sem fogja találni a közvélemény és az élő lelkiismeret. Végül az ily módon kezelt >általános osztályzat* az állami kormányzat részére megkívántató statisztikai táblázatban, »a tanulásban tett előmenetelről* szóló rovatnak sem felel meg. Eme rovatban ugyanis a tiszta kép a következő racionalis szempontok szerint áll előnkbe: 1. minden tantárgyból jeles eredmény, 2. minden tantárgyból legalább jó eredmény, 3. minden tantárgyból legalább elégséges eredmény, 4. egy tantárgyból elégtelen eredmény, 5. két tantárgyból elégtelen eredmény, 6. több tantárgyból elégtelen eredmény. Már most ha veszszük pl. a sepsiszentgyörgyi ev. ref. kollégium mull évi Értesítőjét, az I. oszt. névsorában található előmeneteli eredménynél »jó*-nak van feltüntetve 12, holott a statisztika szerint ugyanezen osztályban legalább is 15 »jó« volt. Vagy Sz.-Udvarhelyen, szintén a mult évben, az I. osztály névsorában az >általános osztályzat« szerint csak 8 »elégséges* van, míg a statisztikában minden tantárgyból 14 >elégséges* szerepel, szintén az I. osztályból. Ilyformán áll a dolog a többi adatnál, a többi osztályban s a többi iskolai Értesítőben is. Épen azért igen helyes intézkedés volt, hogy az újabb keletű Rendtartások- és Utasításokban, még a felekezetek körében is, az »általános osztályzatnak* fennebb körvonalozott megállapítását eltörölték és csak ennyit foglaltak be zsinórmértékül: »A tanulmányi előmenetel jelölésére ez a négy fokozat alkalmazandó: jeles, jó, elégséges, elégtelen.« ^(Erdélyi Rendszab. 1896. 52. §.). Az állami Rendtartás is csak ennyit mond: >Az előmenetel érdemjegyei : jeles, jó, elégséges, elégtelen« (40. §.). S mégis, annál inkább lehet csodálni, hogy mindezek ellenére az egyfelől kétesértékű, másfelől sokképen magyarázható, ü. n. ^általános osztályzat« mind a tanulói és iskolai Értesítőkben, mind a bizonyítványokban igen sok helyen még mindig szerepel s a tanulók szellemi előhaladásánál és az iskolai beneficiumokban való részeltetésnél csalc ezen az alapon ítélkeznek, nem pedig a bizonyos tantárgyakból nyert nagyobb fokozatok többsége szerint. Isten a Siddim-völgy városait kénköves tűzzel nem pusztítja vala el, ha a lakosok között csak tie igazhivő találtatott volna (I. Móz. 18 ). Ha bizonyos tanulók gyengébb érdemfokozatai között »jók vagy jelesek* is vannak : ez utóbbiak szolgáljanak indiciumaink alapjául minden tekintetben. Ezzel nem azt akartuk mondani, hogy pártoljuk a rosz. vagy a hanyag tanulókat ; sőt ellenben bátran kimondjuk, hogy mi a fennebb vonatkoztatott angol rendszernek vagyunk pártolói. Mindezeknél fogva ama bizonyos »általános osztályzat«-okat — ha másképen nem lehet útját vágni — megfelelő főhatósági újabb intézkedésekkel delendum esse censeo. Sepsi-Szent-György. Benke István, ev. ref. kollégiumi tanár Önművelés értelmi, testi és erkölcsi tekintetben, * Irta: Blackie Stuart. Útmutató fiatal emberek és tanulók számára. Motto: >Az ifjú ember dicsó'sége testének erejében áll.* Sálamon. II. Testi nevelés. 1. Nyilvánvaló tény, oly bizonyos, mint bármely mathematikai bizonyosság, hogy bárminek, a mi csak létezik, alapjának kell lenni, a melyen áll; gyökerének, a melyről sarjadzik; sarkának, a melyen fordul; valamely olyan részének, a mely bármilyen alárendelt legyen is magában véve, a teljes egészhez viszonyítva, mégis nélkülözhetetlen összekötő pontnak tekintendő, a melytől az egésznek a létezése függ. Házat nem lehet alap, aláépítés nélkül emelni, melynek függetlenül magában véve nincsen értéke, és a mely, mikor a legnagyobb tökéletességgel elkészül, rendesen nem látható, mert a sötétben szeret elrejtőzni. Nos hát, tökéletesen ilyenforma viszony áll fenn az ember gondolkozó tehetsége és teste, értelmi tevékenysége és testi egészsége között; és így, ha ez az analógia jó: teljesen világos, hogy semmi sincs, a mire az ifjúnak jobban kellene ügyelnie, mint húsa és vére egészséges állapotára. S mindezek dacára jól ismert tény, hogy a tanulók általában egészségük gondozásával, vagy, a mi ezzel egyre megy, húsok és vérük értelmes ápolásával szoktak legutoljára s komolyan törődni; s minél szorgalmasabb az a tanuló, annál könnyebben vétkezik ezen tekintetben, s annál nagyobb könnyelműséggel űzi magát, mint egy fékezetlen vasúti vonat, a vészes meredély szélére, nem nézvén szét maga körül, hogy hol áll. Bölcs dolog tehát a tanulói pályára azzal a bizonyos meggyőződéssel indulni el, a mit minden tapasztalat támogat, hogy az ülő foglalkozások általában, és különösen a komoly és tartós szellemi munkával egybekötött sok ülés megszokása többé-kevésbbé egészségtelen, s az olyan, természetileg gyönge szervezeteknél, melyek csak annál inkább szeretnek könyveikbe bemélyedni: egyenesen a szellemi tehetségek gyöngítésére és a testi szervezet aláásására vezető dolog. Egy öreg, tanuló embertől jövő ezen intő szavak után gondolja meg mindenki, hogy saját fejére fog szállani a vére, ha szilárdul el nem határozza, hogy * A munka I. részét lásd Lapunk mult évi folyamában.