Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-10 / 50. szám

PRO ÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőig : IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadtf-hivatal : Homyánszki/ Viktor Icön yvJeereshedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjeleuik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára 20 kr. Adventi napokban . . . Écles szép adventi napok, telve melegséggel, telve ragyogással, hívő szív reménységével, újra megjöttetek. Csodálatos melegség, melyben a kiontott vér melege ölelkezik a gyötrött szív sóhajtásának hévségével, melyet a lázasan haldokló beteg ember hő lélekzete táplál imádság alakjában. Bámulatos napok, melyekben egyetlen halvány fénysugár, a közelgő betlehemi csillagnak még most távol rezgő fénye tör át a sűrű ködök, elkövetett vétkek, elfojtott sóhajtások, rablelkek keserve, bűnös szívek reszketése, büntetéstől remegő ember könnyhullatásából támadt nagy ködön. A mi ez adventből a földé, az sötétség, bűn, fájdalom, csalódás, kín, nyomor, inség, jogtalanság, sóhaj, jajkiáltás, mely megenyhíttetésre vár, gyógyulásért sikolt, javulásért esdekel. A mi pedig belőle az égé, az egy halovány, de örökkévaló sugár, az Úr arcának fényessége, mely csak a ködnek miatta halvány, a ködnek miatta, mely e földről emelkedett eléje, de a mely mögül az veseta. óta folyton hangzott az irgalom Istenének biztató szava. Úgy volt ez amaz első advent idején is, az idő teljességének előtte. Folyt a vér, orkánná nőtt a panasz jajgatása, melynek zúgásán keresztül-keresztül sírt az engesztelést sóvárgó lelkek hangos éneke : »Meddig nem könyörülsz rajtunk, Uram !« A sok iszonyaitól, melyet elkövetett, megundorodott maga az ember is, s a jobbak félve várták az »ítélet napját® s a csüggedők bágyadtan sóhajtották: »Megrövidült az Úr karjacc. Milyen napok lehettek azok, a mikor így sír az összetörött lélek : »Mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint a megfertőztetett ruha minden mi igazságaink : elhullunk mi mind, mint a fák levele és a mi álnokságaink elhordanak minket, mint a szél. Es senki nincsen, a ki a te nevedet segítségül hívná«. »Eltévelyedtünk, mint a pásztor nélkül való juhok«. »Nincsen egy igaz is, nincs senki, a ki jót cselekednék®. Mennyi fájdalom, mekkora megalázkodás van ezekben a szavakban! Milyen szívettépő fájdalom ós milyen sziklakemény hit, milyen forró óhajtás lehetett az, mely a földnek borzadalmai közül oda menekül az éghez és zörget: »Vajha megszakítanád az egeket ós leszállanál!« Az a sugár pedig a messzi ég pereméről hogy tud biztatni : »Vigasztaljátok, vigasztaljátok az ón népemet®. ^Magas hegyre menj fel te örömmondó Sión, emeld fel szódat magosan te örömmondó Jeruzsálem, emeld fel szódat, ne félj, mondjad a Juda városának : ímhol jő a ti Istentek ! Imé az Úr Isten eljő nagy hatalommal, kinek karja erős. Imé az ő jutalma vele vagyon és az 0 cselekedetei Ő előtte. Mint a pásztor úgy legelteti az Ő nyáját, az Ő karjával egybe gyűjti a bárányokat ós ölében hordozza«. Hát ma micsoda világra veti gyenge vilá gát a közelgő karácsonyi csillag? Szomorú világ ez nagyon. Fájón süvölt a csípős téli szól, sebesen kergetve maga előtt egy-két bujkáló fölleget. Éles hangjával versenyt sivít egy gyenge, mégis velőket átható hang, a kitett gyermek sírása. A boldogtalan anya sietve menekül a hang elől, meg talán egyéb elől is. A bűnös apa pedig talán új kéjre, új bűnre siet. Az egyik elaltatta, a másik talán soha se is hallotta a vádoló lelkiismeret szavát. »Vajha megszakítanád az egeket ós leszállanál« adventnek halovány csillaga ! Vad mámor gyönyörére oktatgatja kisebb testvérét a bátyja. Az előhívott sátán egymásra bőszíti szolgája a mértókletlenség szolgáit. Nem is igen esik sok szó, az is csak káromlás. Gyilkos kés villanását nyomon követi az omló piros vér, 99