Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-03 / 49. szám

lásson. Ám azért Masznyik kegyeleti és esztetikai tekintetből az eltemetésnek ad elsőséget. Nagyon időszerű kérdést tárgyal Schulpe Györgynek a munkás kérdésről és szociális reformokról szóló felolvasása. A kérdéseknek főleg amaz oldalával foglalkozik, mely a munkások helyzetének javítására irányul. Gondosan és alaposan ismerteti a munkásvédelem külföldi és hazai törvényeit, intézkedéseit és intézményeit. Jelszava: a szociális bajok orvoslását ne keressük kizárólag a szociáldemokrata kihágások repressióiban, hanem inkább a munkások jóllétének pozitív fejlesztésében és előmozdításában. Sajnálni lehet azonban, hogy szerző a szociális bajok gyökeréig nem hatol le. Nem látja meg, hogy a szociális bajok voltaképen erkölcsi bajok s hogy az evangéliumi szeretet erejének érvényesülése nélkül sem a szegények, sem a gazdagok, sem a munkások, sem a tőkések önzése és telhetetlensége soha kellőleg nem korlátozható. Csinos jellemképet rajzol dr. Jónás János keresk. akadémiai igazgató Carlvle Tamásról, e zseniális angol Íróról, kinek jellemvonásait ekként foglalja össze. Alig van iró, a ki Carlyle-lel a felfogás és hitvallás következetességére nézve mérkőzhetnék; alig van író, a nagy vallásos irók körén kivül, a kiről oly méltán el lehetne mondani, mint ő róla, hogy a mit mondott, azt nagy szelleme egész lángoló meggyőződésével igazán mondta; a mit írt, azt mélyen érző és a kor bajai miatt, az emberiség lelki és testi nyomorűsága miatt fájó lelke vérével irta. A felolvasások építő és oktató irányzatát összhangzólag egészítik ki a versek, melyekkel Hegedűs István és Szabolcsba Mihály költőink kedveskedtek a jó pozsonyiak vallás-erkölcsi munkásságának. Hegedűs a női kéz erkölcsi áldásairól zeng magasröptű ódát. Szabolcska hét kisebb versben szólaltatja meg az ő kedves és építő múzsáját. Ezekből áll a »Protestáns Esték« gyűjteményes kötete. Tanulságos és építő felolvasások, melyekkel termékenyül és emelődik mind a tudásvágy, mind a vallásos lelkület. Mi őrölünk annak, hogy ily munka foly Pozsonyban; mert tapasztalásból tudjuk, hogy a hol a vallásos érzést és ismeretet ápolják, e jó munka nyomában vallásos és egyházi gyarapodás és lendülés támad. Nagyon helyeseljük azt is, hogy felolvasásaikat közrebocsátgatják, mert az érdeklődők tanulhatnak belőlük s hasonló célra fölhasználhatják az ilyen munkálatokat. Mi ugyan még az ismeretterjesztő felolvasásokba is több evangéliumi sót és erőt öntenénk, mint a pozsonyiak; mert tapasztalatból is ismerjük azt a vallás-psychologiai alaptörvényt, hogy hitet csak több hit éleszt, vallást csak intenzivebb vallás növel: de hiszszük, hogy erre az igazságra a pozsonyi munkások előbb-utóbb magok is rájönnek s nem sokára az ő felolvasásaikban is több lesz az éltető evangéliumi lélek és erő. Kívánjuk, hogy ez minél előbb bekövetkezzék ! Se. F. BELFÖLD. A kongrua-íigy.* A lelkészi jövedelelem kiegészítéséről szóló 1898. évi XVI. törvénycikk végrehajtása régi forró és indokolt vágyát képezi a magyar lelkészi karnak. Ez a törvény maga nem teljes végrehajtása az .1848. évi XX. törvénycikkben foglalt Ígéretnek, csak részletfizetés arra, s igenis megokolt volt a félelem, hogy a mint a nagy Ígéretnek aprópénzre való beváltása teljes ötven évet igényelt a törvényhozás részéről, ép úgy az adminisztrációban még évekig el fog húzódni annak végrehajtása. Maga a törvény adott alkalmat e kétségek felmerülésére. A 10. §. azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a lelkészi jövedelem kiegészítése föltétlenül 1200 illetőleg 600 koronára, három év múlva lépjen életbe. Természetes volt hát a szegény lelkészek aggodalma, hogy e háromévi haladék teljesen igénybevétetik, s úgy, mint 1898-ban történt, csak a fokozottabb segélynyújtásban fog nyilatkozni az új törvény hatása. Tényleg e fokozottabb segélynyújtás sem következett még be 1899. évre, s így a nyugtalansághoz hozzájárult a nyomorúság érzete is, mely napról-napra türelmetlenebbé tette a lelkészek helyzetét. Wlassics miniszter új javaslatának indokolása megfejti a segélyezési késedelem okát, még pedig a lehető legmegnyugtatóbb módon: részleges csillapítás helyett az egész törvényt akarja végrehajtani már az 1899. évre. Az összes szükséglet megállapíttatott a bevallásokban 1.252,578 koronára. Miután azonban e célra a költségvetésben 1899-re csak 1.000,000 korona van felvéve, a miniszter, igen helyesen, úgy találta, hogy inkább kér 200,000 korona póthiteit, semmint akár csak egy évre is elodázza a törvény végrehajtását. A még hiányzó 52,578 koronát azért nem kéri a miniszter, mert azt hiszi, hogy az átnézés folytán ennyivel valószínűleg fog apadni a tényleges szükséglet. Az összes bevallások ugyanis julius végére voltak felterjesztendők ; nagyobb része azonban a miniszteri megokolás szerint elkésve terjesztetett fel, s így még véglegesen megállapítható nem volt az összes szükséglet. Teljes elismerés illeti meg a kultuszminisztert első sorban, hogy ezt a nagy körültekintést és nagy óvatosságot igénylő felülvizsgálatot ennyi buzgalommal vette kezébe, s hasonlólag az átvizsgálásra hivatott tisztikart, mely bizonyára emlékezetes jelét adta a munkálatok vezetése és befejezése által szorgalmának és kitartásának. Annál inkább kell ezt kiemelnünk, mert a nehézségek nem mindennapiak voltak. Az egyes felekezeteknél különböző felfogás, a lelkészi jövedelmek ellenőrzésének igen nehéz volta, az egyes jövedelmi források megbecslésének nehézségei annyira szembeszökők, hogy elég egyszerűen reájok * Ezt a közérdekű cikket a »Pesti Napló< f. évi nov. 28-iki számából veszszük át. Sserk.