Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-11-26 / 48. szám

intézet létesülésének és ne kívánná fölvirágzását. Fölséges urunk, királyunk fölhatalmazott engem arra, hogy önöknek tudtul adjam, hogy nagy történelmi, örökké ragyogó nevét adja e háznak, mely a mai naptól kezdve »Ferenc József tanítók háza* nevét viseli. — A beszéd elhangzása után Móra István szavalta el alkalmi ódáját; majd az énekkar zárta be a szép ünnepélyt. Wlassics miniszter az ünnepély berekesztése után végig járta az internátus helyiségeit, a melyekben Józsa Mihály tanfelügyelő, az internátus gondnoka üdvözölte; Péterffy Sándor, az Eötvös alap elnöke pedig megköszönte a miniszternek, hogy maga volt kegyes megnyitni a nemes célú intézetet. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hírek. Zelenka Pál tiszakerületi evang. püspök Korhely Géza krizbai lelkészt választotta titkárává és egyházkerületi missziói lelkészszé. * Brocskó Lajos ünnepeltetése. Brocskó Lajosnak, a Prot. orsz. Árvaház igazgatójának adományozott legfelsőbb királyi kitüntetés átadása alkalmából a prot. árvaegylet választmánya f. hó 2ö-án délelőtt 11 órakor ünnepélyt rendez a prot. Árvaházban (VII. Szegényháztér 1.). Az ünnepély programmja a következő: Ének. Előadják az árvaház növendékei. — Az érdemrend átadása a prot. orsz. árvaegylet elnöke által. — Üdvözlő beszédek a volt növendékek, a tanítótestület volt és jelenlegi tagjai s az árvaház növendékei részéről. — Az igazgató köszönete. — Ének. Előadják az árvaház növendékei. * A fogházügy vallásos szempontból. Csiky Lajos, a debreceni főiskola akadémiai tanszakainak ez időszerint igazgatója f. hó 14-én, a debreceni jogász és tisztviselő kör helyiségében, a város legelőkelőbb jogászainak, a kerületi gyűlés számos tagjának s a főiskola több tanárának jelenlétében a fogházügyről gondosan kidolgozott s nagy érdekű tanulmányt olvasott föl. A felolvasás címe ez volt: »Vallás és emberszeretet a fogházügy szolgálatában.« Elől angol szakkönyvek és saját fogházi lelkészi tapasztalatai után több érdekes példában a foglyok különböző lelkiállapotait rajzoltó le a felolvasó, majd rövid vázlatban ismertette a fogházügynek s ennek javítására a vallás és az emberszeretet munkái fejlődésének megragadó történetét. Ismertetett egyes nagy filantrópokat. a régibb és újabb korból; egyesületeket, különböző fogházrendszereket, az istentisztelet, a lelki gondozás, a rabkönyvtár, a rabiskola, a rabmunka fontosságát, a fogházi különböző fegyelmi büntetéseket. Kifejezte előadásában, hogy mindezekről egy felolvasás keretében részletesen tárgyalni lehetetlen s neki szándékában van ezen kérdésekről egy egész könyvet irni. Felolvasása végén közönségéhez, s abban főként a jelenlevő jogász notabilitásokhoz fordult s felhívta őket, hogyha Magyarországon 12 helyen és pedig a debreceninél sokkal kisebb bíróságok és ügyészségek területén van már rabsegélyző egyesület: állítsanak ilyet Debrecenben is. Tudja, hogy a foglyok, vagy kiszabadult fegyencek iránt a társadalomban nagy elfogultság uralkodik, melyet részben teljesen indokoltnak ismer el; olyan célokat óhajt tehát a megalakítandó egyesület elé tűzni, a melyeket minden humánus gondolkozású ember elfogadhat: 1. állítson fel a megalakítandó egyesület egy rabiskolát; 2. gondokodjék a foglyok munkára tanításáról, képesítéséről; 3. segélyezze a foglyoknak otthon hagyott, sokszor, gyötrő Ínségnek kitett családjait. — A felolvasás elvégeztével Bernáth Elemér kir. Ítélőtáblai elnök meleghangú köszönetet mondott a felolvasónak, s kijelentette, hogy alkalmat és módot fognak találni arra, hogy az elhangzott felolvasásban felvetett eszme testet is öltsön magára. (Debr. Pr. L.) * »Ferdinande, non te deseram*. »Igy szólalt meg a feszület II. Ferdinándhoz, mikor ez a hit veszedelmében a Megváltóhoz segítségért folyamodott. Annak a történeti nevezetességű feszületnek hasonmását adta át a néppárt Zichy Nándor grófnak, születése 70-ik évfordulójának emlékére. Találó gondolat, megérdemlett kitüntetés. Zichy Nándor gróf a Megvál'ó biztató feszületét százszorta jobban megérdemlette, mint Bismarck a Krisztus rendjét. Bismarck kényszerűségből tett szolgálatokat Krisztus egyházának ; Zichy Nándor gróf egész valója beolvadt az Isten dicsőítésébe és az ő vallásának s egyházának felmagasztalásában — így olvassuk ezt a »Regilió«-ban. Bizony bizony megérjük rövid időn, hogy az a »történeti nevezetességű kereszt< újra lehajlik eme másik nagy Ferdinándhoz s felé is hangzani fog újra: »Ferdinande, non te deseramU * A vadházasságok csökkentése ügyében a belügyminiszter igen üdvös rendeletet bocsátott ki legközelebb. Az utóbbi időben ugyanis faluhelyeken nagy mértékben elszaporodtak a házasságon kivüli életviszonyok. Főként fiatal, katona-sorozás alatt álló legények adták össze magukat a falubeli leányokkal és mikor a legényt elvitték katonának, két-három törvénytelen gyermeke maradt otthon kenyérkereső nélkül. A legények azután, haza kerülvén a katonaságtól és megváltozván előttük a helyzet, legtöbbnyire nem voltak hajlandók arra, hogy utólagos házasság által törvényesítsék gyermekeiket. A belügyminiszter e miatt, a gyámságról és gondnokságról szóló törvény ama szakaszára támaszkodva, hogy a szülő és gyám tartozik a gondozása alatt levő kiskorú gyermek erkölcsös életének megóvásáról is gondoskodni, elrendelte, hogy az atyának atyai hatalma felfüggesztessék és a gyám ettől a tisztétől elmozdíttassék, ha a kiskorú legény vagy leány valakivel vadházasságban él. Mert ez a viszony oly súlyos erkölcsi beszámítás alá esik, a mely viszony csak az atya vagy gyám súlyos kötelességszegése folytán, a kiskorú legfontosabb erkölcsi és anyagi érdekeinek elhanyagolásával, annak veszélyeztetésével jöhet létre. Ezek a kiskorúak aztán új gyámot kapnak, a ki véget vet az erkölcstelen viszonynak. — Ezért a bölcs intézkedésért, a mely az elharapózott vadházasságoknak jó részben véget fog vetni, a legmelegebben üdvözöljük a belügyminisztert. * A fővárosi tanács és a templomi gyertyák. A fővárosi tanács kebelében felmerült az a terv, hogy a pápista templomokban a gyertyák égetését valamely módon szabályozni kellene, mert sokszor olyan túlságba mennek vele, hogy a nagy füst kárára van a templomdíszítéseknek ; sőt a mikor a templomok zsúfolva vannak, a gyertyaégetés veszedelmes is lehet. Mielőtt azonban ez irányban a tanács határozna, kérdést intéz az egyházi hatósághoz, hogy a gyertyaégetés szokása miben gyökerezik s célszerű korlátozása ellen egyházi akadály nem merül-e föl? — Jó volna azonban, ha a városi tanács egy füst alatt azt is megkérdezné, hogy mi szükség van az Isten előtt a tömjén füstre is? — mert hiszen nemcsak a gyertyáknak, hanem a tömjénezőknek a füstje is kárára válik ám a templomdiszítéseknek. Bizony szeretnénk mi is, ha a városi tanács alaposan intézkednék ezekben