Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-11-26 / 48. szám

menthetetlenül ki lesznek téve az eldurvulásnak továbbra is. Papjaink és világi nagyuraink magatartása e tekintetben jogos kifogásokra ad alkalmat. Ennek azonban meg kell változnia s a jelen állapotokon gyökeresen segíteni nem is nehéz. Azután szükségét látom annak, hogy a »Lorántffy Zsuzsánna egyesületa a Nagypénteki társaság, az Országos prot. árvaegylet stb. mintájára minden nagyobb egyházban alakítsunk evangéliumi egyesületeket; hogy figyelemmel legyünk a vallásunkon levő mester-inasok és segédek, egyetemi ifjak lelki életére s őket oltalmazni igyekezzünk a kísértések, az elbukás ellen. Alakítsunk ifjúsági egyesületeket, szervezzünk szövetkezeteket és hassunk oda, hogy a haszon egy része nevelési és egyházi célokra fordíttassék. Mindenek fölött pedig igyekezzünk megnemesíteni a közszellemet ós feloldani azt az önzésnek zsarnoksága alól, mely fő-fő oka jóformán minden bajnak. Küzdjünk a korcsmák, az alkohol ellen, vegyük kézbe a felekezetünkhöz tartozó árvák, aggok és nyomorultak ügyét. Törekedjünk oda, hogy egyházunk hiveit tetteikben ós cselekedeteikben igaz evangéliumi szellem vezesse. Mennyivel szebb, nemesebb lesz igy körülöttünk a világ, mennyivel közelebb jutunk ahoz, hogy életünk föladatának tekintjük jobbá, nemesebbekké ós boldogabbakká tenni honfitársainkat ós derültebbé azt a kört, melybe bennünket az Űr helyezett. Ennél nemesebb cél senkit nem vezethet. Nagy és nehéz munka az, a mi előttünk áll és erős meggyőződésem, hogy lót és nem lét kérdése az, hogy valahára férfiasan munkához lássunk. A materializmus szelleme elborítá egyházainkat, a melyek gyűlésein alig hallunk mást, mint a fizetések elégtelensége miatti panaszokat. Ideje hogy ez másként legyen és visszatérve Jézushoz szűnjék meg frázis lenni a sokszor ismételt mondás, próbáljuk meg újból szeretni felebarátainkat. Nemcsak azok nyernek ezzel, megnemesbülünk saját magunk is. A mire nagy szükség van. Bernát István. ISKOLAÜGY. A debreceni ev, ref. főgimnázium. Egy kis körültekintés a Prot. Irodalmi Társaság közgyűlése alkalmával. (Folytatás.) 10. Mielőtt szemlénket tovább folytatnók, lássak az előbbi cikkünk 8. p. alatt említett Iskolai Rendtartást, mely a tiszántúli egyházkerület által 1889-ben megerősített » Tanulókat illető belrendtartási és fegyelmi szabályok« alapján készült. Még pedig, mint a módszeres értekezletek elvi megállapodását, ezt a Rendtartást is a mostani igazgató javasolta s illetőleg tervezte. Tehát az általános törvény egy szakaszának mintegy novelláris intézkedése, azért, hogy ez által testet öltsön a fennebbiekben célul kitűzött tanításnak, nevelésnek és módszernek elmélete. Vagyis: nemcsak határozni, jegyzőkönyvezni tudnak itt a tanárok, hanem szigorúan végre is hajtják közös megállapodásaikat, — a mint ezen alábbi, saját magukra és maguk által a tanulókra önként hozott »külön törvények« bizonyítják. S míg el nem felejteném, megjegyzem, hogy ezen speciális intézkedéseknek is a tanulókat illető részei az egyes osztályokban keretek alatt állandóan ki vannak függesztve. Igen helyesen, mert így a tanulók tájékozva vannak kötelességeik felől. 1. A külső rend ós fegyelem fentartására szolgáló intézkedések. A) Minden nap d. e. és d. u. a tanítás az első órán imával kezdődik és az utolsón imával végződik. * (Hány gimnáziumban vagy középiskolákban teszik meg ezt? íme, az előbbi cikk 9. p. alatt tárgyalt gyermekistentisztelethez még ez az intézkedés is !) R) Minden tanév első tanítási óráján az osztály fő : a) A beirás-lapokat beszedi, a leckerendet lediktálja; egy példányban a tanteremben kifüggeszti, b) A benlakók közül egy jobb tanulót az osztályterem kulcsával megbíz. c) Egy ügyesebb tanuló megbízatik, hogy minden tanóra előtt a taneszközök : fali tábla, szivacs, kréta stb. tisztántartásáról, valamint a kathedra és szék leporozásáról gondoskodjék. (Ezt az utolsó pontot, valamint a kulcscsal megbízást úgy értjük, hogy ez az »asszistens« tanuló ellenőrzi az iskola- vagy a teremszolgát.) d) Egy másik tanuló az osztály-napló ki- és bevitelével bízandó meg. e) A tanteremben az ülőhelyeket az osztályfő jelöli ki, kellő figyelemmel a rövidlátókra és más fogyatkozásban szenvedőkre, f) Megvizsgálja: megvannak-e a szükséges könyvek, taneszközök a tanulóknál, kik a hiány pótlására azonnal utasítandók. g) Gondoskodik a névsor összeállítása és betűrendes leiratásáról s a 2-ik tanórára minden szaktanárnak kézbesílteti. C) Minden szaktanár az első órán : a) Megvizsgálja, hogy el vannak-e látva a tanulók a szükséges tankönyvekkel. b) A szegény tanulókat, kik a szegény tanulói könyvtárból könyvet kérnek, jegyzékbe veszi, kívánságaikat a könyvtárnokkal közli s intézkedik, hogy minélelőbb könyveket kapjanak, c) Utasítást ad a szükséges füzetekre nézve, é) Egy osztályban lehetőleg minden füzet egyalakú legyen, é) Utasítást ad — főleg az alsóbb osztályokban — hogyan kezelendők a taneszközök, f) Figyelmezteti a tanulókat, hogy minden könyvük és füzetük lapszámozva, borítékkal és nevükkel el legyen látva. g) Rajzi-, földrajzi-, történelmi-, természetrajzi- tanszerek bevitelével az illető szaktanár már az első órán megbíz egyes jobb tanulókat.