Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-11-12 / 46. szám

s október hó 6-án végződött. Mintegy 500 küldött jelent meg Angolországból, Skóciából, Canadából, az Egyesült-Államokból, Afrikából, Ausztráliából. Hiányzottak a Közép-Európában fekvő református egyházak küldöttei, a kik pedig az Európában tartott gyűléseket szép számban szokták látogatni. Ez volt az oka annak, hogy a gyűlésen más, mint angol szó nem is volt hallható. Jól esett volna látnunk, hogy a magyar ref. egyház egyeteme is küldött volna valakit e gyűlésre. E küldött nem jött volna idegenbe; testvéri szeretetünk egész melegségével fogadtuk volna. Erre talán lett volna is némi szükség, mert alkalom nyilt volna arra is, hogy ez a küldött vigye haza hirét annak, hogy mennyire haladunk s minő viszonyok között élünk! . . . Senki nem jött. Hiába, sok a baj, sok a gond még oda haza! Előre tudván ezt dr. Peters, —ki közvetlen hatóságunknak, az egyesült-államokbeli református egyház belmissziói bizottságának elnöke volt egész ez év május haváig—, csekélységemet kérte fel, hogy valamit olvasnék fel a gyűlés előtt a magyar református egyházról. Én e megbizást elfogadtam, s így jutottam abba a szerencsés helyzetbe, hogy most mint szem- és fültanú irhatok e gyűlésről. A gyűlés helye a New-York avenuen levő presbiteriánus templom volt. hol a fentebb jelzett napon dr John De Witt, a princetoni egyetem nagy hirű professzora mondott beszédet I. Péter I. 23., alapján, a melyben erősen kikelt az úgynevezett modern theologia kinövései ellen. A délutáni ülésen a tagok igazoltattak s a gyűlés megalakult, s miután dr. Radcliffe, a vendéglátó gyülekezet lelkésze üdvözölte a gyűlést, dr. Lang, a glasgowi egyetem tanára tartotta meg nagyszabású elnöki megnyitó beszédét. E beszédben arról szólt a tudós elnök: mi az állandó és fokozatosan változó a tanban és a papságban? A beszéd általában tetszett, habár némelyek nem voltak is megelégedve azzal, hogy a presbiterian elnevezést az elnök előtérbe emelte, a református név hátrányára. Az első nap estéjén fogadta az Egyesült-Államok elnöke a gyűlés tagjait a >Fehér Házban«. Gyermek álmaimnak vágya teljesült be ekkor. Szemtől szembe álltam e nagy nemzet legelső férfiával, ott a »Fehér Házban*, a mely oly csudálatos színekkel vonja be a földrajzot tanuló gyermekek fantáziáját. Ilyen fogadtatást csak a világ leghatalmasabb köztársaságának polgár elnöke adhat; azt a szívélyességet., szereteteta koronák árnyékában, a koronás fők palotáiban nem lehet feltalálni. Dr. Radcliffe mutatta be a Bingham generálisnak, a ki azután bemutatta az elnöknek a küldötteket. Mrs Mac Kinley, Mrs Hitchcock, Miss Mangaret Long és Miss Wilson társaságában fogadta a gyűlés tagjait. A miniszteri hivatalnokok a közönség körében voltak. A második karzaton a »Marine Band« játszott az egész estély alatt. Másnap vette kezdetét a tulajdonképeni gyűlés, a mely 10 egész napon át tartott. Mit csinálhatnak ily hosszú idő alatt ?... Hiszen mi magyarok még egyetlen tudományos társaságunk gyűlésével is kész vagyunk harmad nap alatt. Pedig, ha az ember végig hallgat egy ilyen gyűlést, akkor látja be, hogy mily nagy szükség van arra, hogy az ilyen ritkábban ülésező szövetségek ne siessék el dolgaikat. .. E tíz napig tartó gyűlésnek tárgyai, felolvasásai s az ott elhangzott előadások olyanok voltak, hogy az összes protestáns világra irányító hatást gyakorolhatnak. A viták, a melyek a felolvasásokat és előadásokat követték, oly magas színvonalon állottak hogy valódi gyönyörűség volt ott ülni a hallgatóság sorában. Az egyház múltja, jelenlegi helyzete, munkaköre, jövője, mind-mind tárgyalás alá kerültek itt. Azt hiszem, nem teszek vele rosz szolgálatot, ha a főbbeket a felolvasások közül felsorolom. Legalább azt meglátjuk ebből, hogy minő szellem lengette át ezt az egész gyűlést. Szeptember 28-án a tárgy »a presbiteri rendszer® volt s dr. Strickler, Richmondból, Virginia államból, annak »az íráson nyugvó tekintélyét« igazolta; Carruthers Vilmos, világi férfiú pedig Londonból »főjellemző tulajdonságait « fejtegette. Ez nap délutánján a tárgy »a presbiteriánus és református egyházi hivatalnokok kötelességen volt s dr. Ross, New-Castleből, Angolországból szólt »a lelkészről*, dr. Pressby, South-Garolinából »a presbiterről«, Rev. Simpson, Edinburghból »a diakonról« szólott. Ez nap este került vita alá a gyűlés legérdekesebb tárgya : »A kálvinista befolyás a nemzeti élet alakulására «, a melyet dr. Salmond, Aberdeenből és dr. Roberts, a szövetség amerikai titkára, Philadelphiából, vezettek be. Szép tárgy s hatalmas előadók tették azt még vonzobbá s valóban tanulság teljessé. Szeptember 19-ike a külföldi hittérítés napja volt. E napon nem voltam jelen, mivel a Dewey tengernagy fogadására rendezett tengeri parádét néztük meg többed magunkkal. A jelentésekből azonban kitűnik, hogy mily óriási az a munka, a melyet a presbiteriánus és református egyházak kifejtenek abból a célból, hogy betöltsék Urunk, Idvezítőnk ama parancsát: »Elmenvén, tanítsatok minden népeket.* Október 2-kán dr. Beardslee tanár, Hollandiából, Michigan államból: »A jelenlegi apologetikus módszerekről és irányokról* szólott. Rev. Stewart, Szent-Andrásból, Skóciából, ugyanekkor tartotta meg felolvasását, a melynek tárgya: »A biblia és a jelenkori archaeologiai felfedezések« volt. Mindkét felolvasást magas színvonalon álló vita követte. Délután, mielőtt meghallgatta volna a gyűlés a vasárnapi iskolázásról szóló előadásokat és előterjesztéseket, dr. Robson, Aberdeenből, tartotta meg felolvasását, a mely: »Az összehasonlító vallástan tanulmányozásának apologetikus értékéről* szólott. Október 3-kán, miután dr. Mathews, a szövetség nagynevű európai titkára s dr. Junkin szólottak a szövetség megnagyobbításának módozatairól, dr. Guthire, Edinburghból, lépett a felolvasó asztalhoz s szólott: »A keresztyén morálnak az üzletben való hasznáról.* Utána dr. Coe, New-Yorkból: »Az egyház és a szociális kérdések*-ről értekezett, s bátran kimondá: »A Krisztus szocializmusának meg kell testesülni minden élő emberben; minden embernek úgy kell cselekedni, mint testvéreknek; az egyház eddig igen gyakran a gazdagok pártján volt; az embereken való testi, anyagi és szellemi könnyebbítés legyen ideálja az összes keresztyén tevékenységnek.« Este a belmissziói munkálkodásról tettek jelentést az egyes bizottságok. Október 4-én kellemetlen incidens történt. Tudvalevőleg voltak küldöttek e gyűlésen Transvaalból is, s vita tárgya lett, hogy tekintettel a mostani viszonyokra, szóljanak-e a transvaali küldöttek. Az incidens azzal záródott be, hogy imádkoztunk a békesség fejedelméhez, hogy hárítsa el a fenyegető felhőket. Az angolországi küldöttek e kérdésben határozottan keresztyén ellenes magatartást tanúsítottak, a mennyiben a legélesebben kikeltek az ellen, hogy a transvaali küldött beszélhessen. Az amerikai és canadai küldöttek összetartottak. E napon, miután dr. Mashews és dr. Good beszámoltak az európai nemzeti egyházak munkálkodásáról