Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-11-12 / 46. szám

s október hó 6-án végződött. Mintegy 500 küldött jelent meg Angolországból, Skóciából, Canadából, az Egyesült-Államokból, Afrikából, Ausztráliából. Hiányzottak a Közép-Európában fekvő református egyházak küldöttei, a kik pedig az Európában tartott gyűléseket szép számban szokták látogatni. Ez volt az oka annak, hogy a gyűlésen más, mint angol szó nem is volt hallható. Jól esett volna látnunk, hogy a magyar ref. egyház egyeteme is küldött volna valakit e gyűlésre. E küldött nem jött volna idegenbe; testvéri szeretetünk egész melegségével fogad­tuk volna. Erre talán lett volna is némi szükség, mert alkalom nyilt volna arra is, hogy ez a küldött vigye haza hirét annak, hogy mennyire haladunk s minő viszonyok között élünk! . . . Senki nem jött. Hiába, sok a baj, sok a gond még oda haza! Előre tudván ezt dr. Peters, —ki közvetlen hatóságunknak, az egyesült-államokbeli refor­mátus egyház belmissziói bizottságának elnöke volt egész ez év május haváig—, csekélységemet kérte fel, hogy vala­mit olvasnék fel a gyűlés előtt a magyar református egy­házról. Én e megbizást elfogadtam, s így jutottam abba a szerencsés helyzetbe, hogy most mint szem- és fültanú irhatok e gyűlésről. A gyűlés helye a New-York avenuen levő presbi­teriánus templom volt. hol a fentebb jelzett napon dr John De Witt, a princetoni egyetem nagy hirű professzora mondott beszédet I. Péter I. 23., alapján, a melyben erő­sen kikelt az úgynevezett modern theologia kinövései ellen. A délutáni ülésen a tagok igazoltattak s a gyűlés megalakult, s miután dr. Radcliffe, a vendéglátó gyüleke­zet lelkésze üdvözölte a gyűlést, dr. Lang, a glasgowi egyetem tanára tartotta meg nagyszabású elnöki meg­nyitó beszédét. E beszédben arról szólt a tudós elnök: mi az állandó és fokozatosan változó a tanban és a pap­ságban? A beszéd általában tetszett, habár némelyek nem voltak is megelégedve azzal, hogy a presbiterian elneve­zést az elnök előtérbe emelte, a református név hátrá­nyára. Az első nap estéjén fogadta az Egyesült-Államok elnöke a gyűlés tagjait a >Fehér Házban«. Gyermek álmaimnak vágya teljesült be ekkor. Szemtől szembe álltam e nagy nemzet legelső férfiával, ott a »Fehér Házban*, a mely oly csudálatos színekkel vonja be a föld­rajzot tanuló gyermekek fantáziáját. Ilyen fogadtatást csak a világ leghatalmasabb köztársaságának polgár elnöke adhat; azt a szívélyességet., szereteteta koronák árnyéká­ban, a koronás fők palotáiban nem lehet feltalálni. Dr. Rad­cliffe mutatta be a Bingham generálisnak, a ki azután bemutatta az elnöknek a küldötteket. Mrs Mac Kinley, Mrs Hitchcock, Miss Mangaret Long és Miss Wilson társa­ságában fogadta a gyűlés tagjait. A miniszteri hivatal­nokok a közönség körében voltak. A második karzaton a »Marine Band« játszott az egész estély alatt. Másnap vette kezdetét a tulajdonképeni gyűlés, a mely 10 egész napon át tartott. Mit csinálhatnak ily hosszú idő alatt ?... Hiszen mi magyarok még egyetlen tudományos társaságunk gyűlésével is kész vagyunk har­mad nap alatt. Pedig, ha az ember végig hallgat egy ilyen gyűlést, akkor látja be, hogy mily nagy szükség van arra, hogy az ilyen ritkábban ülésező szövetségek ne siessék el dolgaikat. .. E tíz napig tartó gyűlésnek tár­gyai, felolvasásai s az ott elhangzott előadások olya­nok voltak, hogy az összes protestáns világra irányító hatást gyakorolhatnak. A viták, a melyek a felolvasáso­kat és előadásokat követték, oly magas színvonalon állot­tak hogy valódi gyönyörűség volt ott ülni a hallgató­ság sorában. Az egyház múltja, jelenlegi helyzete, munka­köre, jövője, mind-mind tárgyalás alá kerültek itt. Azt hiszem, nem teszek vele rosz szolgálatot, ha a főbbeket a felolvasások közül felsorolom. Legalább azt meglátjuk ebből, hogy minő szellem lengette át ezt az egész gyűlést. Szeptember 28-án a tárgy »a presbiteri rendszer® volt s dr. Strickler, Richmondból, Virginia államból, annak »az íráson nyugvó tekintélyét« igazolta; Carruthers Vil­mos, világi férfiú pedig Londonból »főjellemző tulajdon­ságait « fejtegette. Ez nap délutánján a tárgy »a presbi­teriánus és református egyházi hivatalnokok kötelességen volt s dr. Ross, New-Castleből, Angolországból szólt »a lelkészről*, dr. Pressby, South-Garolinából »a presbi­terről«, Rev. Simpson, Edinburghból »a diakonról« szólott. Ez nap este került vita alá a gyűlés legérdekesebb tárgya : »A kálvinista befolyás a nemzeti élet alakulá­sára «, a melyet dr. Salmond, Aberdeenből és dr. Roberts, a szövetség amerikai titkára, Philadelphiából, vezettek be. Szép tárgy s hatalmas előadók tették azt még vonzobbá s valóban tanulság teljessé. Szeptember 19-ike a külföldi hittérítés napja volt. E napon nem voltam jelen, mivel a Dewey tengernagy fogadására rendezett tengeri parádét néztük meg többed magunkkal. A jelentésekből azonban kitűnik, hogy mily óriási az a munka, a melyet a presbiteriánus és refor­mátus egyházak kifejtenek abból a célból, hogy betöltsék Urunk, Idvezítőnk ama parancsát: »Elmenvén, tanítsatok minden népeket.* Október 2-kán dr. Beardslee tanár, Hollandiából, Michigan államból: »A jelenlegi apologetikus módszerek­ről és irányokról* szólott. Rev. Stewart, Szent-Andrásból, Skóciából, ugyanekkor tartotta meg felolvasását, a mely­nek tárgya: »A biblia és a jelenkori archaeologiai felfe­dezések« volt. Mindkét felolvasást magas színvonalon álló vita követte. Délután, mielőtt meghallgatta volna a gyűlés a vasárnapi iskolázásról szóló előadásokat és előterjesztése­ket, dr. Robson, Aberdeenből, tartotta meg felolvasását, a mely: »Az összehasonlító vallástan tanulmányozásának apologetikus értékéről* szólott. Október 3-kán, miután dr. Mathews, a szövetség nagynevű európai titkára s dr. Junkin szólottak a szövet­ség megnagyobbításának módozatairól, dr. Guthire, Edin­burghból, lépett a felolvasó asztalhoz s szólott: »A keresz­tyén morálnak az üzletben való hasznáról.* Utána dr. Coe, New-Yorkból: »Az egyház és a szociális kérdések*-ről értekezett, s bátran kimondá: »A Krisztus szocializmusá­nak meg kell testesülni minden élő emberben; minden embernek úgy kell cselekedni, mint testvéreknek; az egy­ház eddig igen gyakran a gazdagok pártján volt; az embereken való testi, anyagi és szellemi könnyebbítés legyen ideálja az összes keresztyén tevékenységnek.« Este a belmissziói munkálkodásról tettek jelentést az egyes bizottságok. Október 4-én kellemetlen incidens történt. Tudva­levőleg voltak küldöttek e gyűlésen Transvaalból is, s vita tárgya lett, hogy tekintettel a mostani viszonyokra, szóljanak-e a transvaali küldöttek. Az incidens azzal záró­dott be, hogy imádkoztunk a békesség fejedelméhez, hogy hárítsa el a fenyegető felhőket. Az angolországi küldöttek e kérdésben határozottan keresztyén ellenes magatartást tanúsítottak, a mennyiben a legélesebben kikeltek az ellen, hogy a transvaali küldött beszélhessen. Az amerikai és canadai küldöttek összetartottak. E napon, miután dr. Mashews és dr. Good beszá­moltak az európai nemzeti egyházak munkálkodásáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom