Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-11-05 / 45. szám

F Szerkesztőség : IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. I£Iailrt-tiivi«íal : Hornyánszki/ Viktor lcönyvkerestvedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre: 0 frt. Ef/yes szám ára 30 kr. EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. Vallástétel a Krisztusról, Egyházi beszéd. Elmondatott az 1899. okt. 22-én tartott lelkészavatás alkalmával. Alapige: Máté 10: 32—33. v. A felolvasott mélyértelmű és nagyfontosságú szavakat Idvezítőnk akkor mondotta, midőn az O tizenkét tanítványát apostoli hivatalukra felavatván, formaszerint kibocsátotta, prédikálni a mennyeknek országát, és pedig nem a pogányok közé, nem is a Samaritánusok városaiba, hanem csak az Izrael házának eltévelyedett juhaihoz. S miként a jó écles atya, pályaválasztó gyermekét, úgy tanácsolja ós bátorítja Jézus is ezeket a szegény, tapasztalatlan embereket, a nagy útra indulás előtt. Nem szépítve, de nem is nagyítva semmit, lerajzolja előttök híven azt az ellenséges világot, a melybe lépnek, s a melynek küzdő homokján csak kigyói okossággal s galamb szelídséggel állhatják meg helyöket; rámutat azokra a hideg és rideglelkű emberekre, a kik nem fogadják el majd köszöntésöket sem, s hajlékukat és szívöket előttök bezárják; továbbá a háborgatásokra, a megostoroztatásra ós az általános gyűlölsógre, melyeket szenvedniük kell — az ő nevéért! Lesztek gyűlölségesek mindenek előtt — az ón nevemért, mondj a az Ur. Mennyi vigasztalas és egyúttal mekkora bátorítás rejlik e pár szóban: az én nevemért! Mintha mondotta volna az Idvezitő : jöjjön bár reátok vész és fergeteg, bátran nézhettek annak szemébe — az ón nevemért ; érjen visozautasíttatás, megostoroztatás, sőt maga a kínos halál benneteket: ne féljetek, hisz a lelket meg nem ölhetik az emberek, s édes lesz majd az ostor ós a vértanúi halál is tinéktek — én érettem, az ón nevemórt; mert a ki végiglen megáll, az megtartatik. (Mát* 10: 22.) De vájjon megáll-e mindegyik? Lesz-e elég erejök megállani? Lesz-e erejök lemondani az élet kényelmeiről, atyjokról, anyjokról, szóval a családi élet édes összeköttetéseiről ós egy úti pálca nélkül indulni neki annak a megháborodott ós megvadult világnak ? És különösen lesz-e erejök ós bátorságuk, a legsúlyosabb viszonyok között is, nemcsak hinni a Krisztusban, de a mi sokkal nehezebb, hitökről vallást is tenni és nagy alázatossággal s egyszersmind nagy méltósággal kikiáltani a világ előtt: A Krisztus él mi bennünk, és mi ő benne!? Mert ez a fődolog. Ez az ő apostoli hivataluknak legnehezebben megoldható ós mégis megoldandó gyönyörű feladata, melynek teljesítéséért a legédesebb jutalom, elmulasztásáért peclig a lehető legnagyobb büntetés vár reájok. Valaki — úgymond Jézus — vallást teszen ón rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az ón mennyei Atyám előtt; valaki pedig megtagadand engemet az emberek előtt, megtagadom ón is azt az ón mennyei Atyám előtt. Atyámfiai! Mi is csaknem oly ellenséges világban élünk, mint az apostolok, s elmondhatjuk, hogy a világnak soha sem volt nagyobb szüksége a Krisztusra és a róla való vallástételre, mint napjainkban. Ámde ez most is nehéz, rendkívül nehéz feladat! Vallást tenni a Krisztusról, a kit korunkban oly sokan kigúnyolnak, megtagadnak s még többen elfelejtettek; oda kiáltani az olcsó hitű és közönyös világnak, nyíltan ós bátran : ám ti szégyenljétek, ón nem szégyenlem a Krisztust ós az ő evangéliumát, mert istennek hatalma az minden hívők üdvösségére (Róm. I: 16.); szóval e mi bátor vallástótelünkkel a családba, az egyházba és társadalomba új éltető erőket vinni be, melyek megnemesítsék és megszenteljék azokat: ez azon nehéz, de dicső feladat, mely mindnyájunkra néz, s mindnyájunkat egyenlő felelőséggel terhel. Papokat ós nem papokat, szegényt ós gazdagot, együgyűeket és mivelteket egyaránt. Ettől függ legnagyobb részben, s mondhatni ezzel áll vagy esik a mi prot. keresztyónsógünk, s egész jővő boldogságunk: vele vagyunk-e, vagy ellene? — vallást