Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-29 / 5. szám

Pártatlan igazságot s a törvények egyenlő alkalmazását kérjük ez állapotok megszüntetésére. Nem lehetetlenség az, hogy mindenek megelégedésére rendeztessék a dolog; sőt merem hinni, hogy még a róm. kath. lelkészek: a »Militár-Pfarrercc-ek is örvendenének, ha a sokszor bizonynyal rájuk nézve is kellemetlen dologtól megmenekednének. Kérjük tehát a lelkészek számának felemelését a fent megírt arányban és részükre a »Militar-Pfarreroi-ek rangját és hatáskörét. Kérünk két szeniort, egyet az ág. h. evangélikusok, egyet az ev. reformáltak részére jurisdictióval, kik a hadügyminisztérium referensei legyenek felekezetük egyházi ügyeit illetőleg. A két szenior ellen azt hozták fel 1896-ban, hogy akkor minden felekezet számára kellene ilyesféle állást statuálni. Ez nem kifogás, mert akkor statuáltak is úgy a gör.-keletiek, mint az egyesült görögök részére (bár jurisdictió nélkül) egy-egy »Erzpriester«-i (főpapi) állást, csak a protestánsoknak nem jutott, kinek-kinek a maga igaza szerint. Az ev. ref. konventnek s az ág. h. ev. egyetemes közgyűlésnek nem okozna különösebb nehézséget ennek kieszközlése, s vele a két testvéregyház régi sérelme nyerne orvoslást. Reméljük, hogy nyer is. Gergely Antal. A domesztika és a tanítóság. * Azl881-iki egyetemes zsinat hozta létre azt a közalapot (domesztikát), melynek nemes és nagy céljai minden református ember szivében visszhangra találtak. Az idők változandósága a még előbb kedvező anyagi körülmények mellett fejlődő egyházaink tekintélyes részét kiforgatta a jövőre kelleténél kevesebbet adó csendes zárkózottságából, s egyes egyházközségeink, melyek erős várai voltak ott az exponált vidékeken a magyarságnak, melyek nehezen nélkülözött, vergődésre kárhoztatott szerves tagjai az egyetemes református egyháznak : ha szét nem hulltak is egészen, de megbénultak úgy, hogy némelyike még mankóját is nehezen tudta emelíteni. Ezektől a tömegében kicsiny, anyagiakban a nélkülözésig szűkölködő, ható erejükben tehát úgyszólván semmire sem képes egyházainktól, azok felsegélése, istápoló gyámolítása, fejlesztése nélkül semmit is nem várhat az egyetemes re* Ezt a figyelemreméltó cikket a »Tanítók Lapja* szerkesztőjétől kaptuk ^kézirat helyett, szives átvételre*. Intencióját helyeseljük, de egy nagy tévedésére alább helyreigazító észrevételt teszünk. Sserk. formátusság. Hogy várhasson, segítségére gondolt menni az összes reformátusság filléreiből összegyűjtött ezrek, ma már százezrekkel, s e célból, helyesen és okosan, megteremtette — bizonyos terminushoz kötött ajánlattal — az egyházi közalapot, a domesztikát. Később úgy találta, hogy ez az idő kevés arra, hogy az imént említett nagy célokat végrehajtsa s az állandóan és fokozott mértékben jelentkező szükségeket kielégíthesse; tehát állandósította. Ez is jól van, ez is okosan van. Elébb is így kellett volna; akkor nem volna szükség még érintőleg sem szólani azokról a belháborúkról, melyek a megajánlás három éve után, különösen az állandósítás első éveiben, az egyes egyházak lelkészei, tanítói ós az egyházközségi tagok közt lefolytak, cseppet sem előnyére sem egyiknek, sem másiknak, legkevésbé az egyháznak. Csak az a nagy baja a domesztikának, hogy azok közé az irott malaszt-féle zsinati törvényeink közé tartozik, melyek vagy teljesen indokolatlanok, vagy végrehajthatlanok. Ezeknek úgy is nagy a számok, miért hát még a legéletrevalóbb intézménynek is a nyaka körül járni, az által, hogy elkeseredett elemeket teremtsünk. Mert mutatjuk ugyan, hogy joga lehet a tanítóságnak a domesztikai segélyt valamikor igénybevenni, de az időt és a segélyezés módozatait olyan lehetetleségekkel vettük körül, hogy az egész idevonatkozó zsinati törvényből (259. § c) csak egy a bizonyos, hogy t. i. évi járulékát minden tanító köteles befizetni. Egyéb nem. En ezúttal csak magamról szólok ós engedelmet kérek; de e hivatolt §-t valóságos tendenciával megírt §-nak látom, melyből szinte kirí az a háttérbe szorított gondolat, hogy »ebből okoskodják ki tanítók, mikor kapnak domesztikát !« Ez humornak elég fanyar, komoly törvénynek pedig nem való;* tehát változtatásra szorul. En a magam részéről mindig azt tekintettem a domesztika által megvalósítandó igazi cél* Itt egy kis tévedés forog fönn. Az említett Egyh. Törv. 259. §. c) pontja azt mondja a közalap feladatáról: »A mennyiben a csekély fizetésű tanítók segélyezéséről más úton gondoskodás nem történnék, az alap kellő növekedésével azoknak is segélyezése. Mikor vegye kezdetét, ez a segélyezés és hogy arányuljon a lelkeszek segélyezéséhez, azt figyelemmel az egyéb intézkedésekre és az alap helyzetére, a jövő zsinatig a konvent határozza meg*.-- Ezek a törvény szavai, melyek világosan kimondják, hogy a tanítóknak, a menynyiben róluk más úton gondoskodás nem történnék, van joguk a segélyeztetésre. A rezervált jog folyósítása azonban a konventre van bízva. Ergo a jog életbeléptetésének sürgetése törvényszerű. Más kérdés az, hogy megbirja-e az alap ezt az ujabb terhet? Sserk.