Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-29 / 44. szám

kiváló alkalommal az másként nem is lehetett. De azért sok épülést meríthetett volna belőle a legutolsó debreceni civis is, hahogy ez istentiszteletre elfáradott volna. . . Az egy kicsit szemet szúrt nekünk, hogy a debreceni polgárság nem vett részt oly impozáns számban e templomi ünnepen, mint azt joggal megvárhattuk volna. A templomból siettünk az Ős kollégium falai közé, annak dísztermébe, mely ez alkalomra meglehetősen szűknek bizonyult. Egymás hátán szorongtunk, le sem igen ülhetve a hosszú ünnepély alatt, de azért nem tágítva egy percre sem a teremből, mely oly elragadó jelenetek színhelye vala. Hogy mit beszéltek itt a kiváló szónokok, arról már hűségesen elszámoltak egyházi lapjaink. A szavakat különben is hamar elfeledi az ember; a mit azonban az idő sem töröl ki az emlékezetből, az a léleknek ama szent tüze, mely minden egyes beszédből felénk csapott és a mi lelkünket is menten lágra gyújtotta és a lelkesedés legmagasabb fokára s szent fogadalmakra hevítette. A mit én elindulásom előtt híveimnek mondottam: hogy már csak Hegedűs elnökünk lelkes és lelkesítő beszéde is megérdemli, hogy érette bármilyen nagy útat meg -tegyünk, — azt igazolva láttam most harmad izben és tanúskodhatnak mellettem tiszántúli kollégáim is, a kik nagy csodálkozással, mint egy új jelenést látták ez Isten kegyelméből való nagy férfiúnak nemes hévtől lángoló arcát s hallották igazi protestáns vallásos szellemtől áthatott beszédét. De a felemelő jelenetek mellett volt olyan dolog is, a mi méltán lehangolt mindnyájunkat. Ez a titkári jelentésnek az a szomorú adata, hogy a tagdíj-hátralékok hova-tovább nehezebben folynak be, s ezek összege ma már 8 ezer forint. Ez bizony nagy közönyösségre és arra mutat, hogy még mindig csak »kicsiny sereg* az, mely lelkesen és áldozatkészen sorakozik a vezérek zászlója alá: a többiek felől akár ma összedűlhet, nemcsak a protestáns irodalom társaság, hanem az egész magyar protestáns anyaszentegyház épülete is... De nem; inig olyan férfiaink vannak, mint Hegedűs elnökünk, a ki a Koszorú füzetei kiadására eddigelé már közel 4 ezer forintnyi áldozatot hozott, addig csüggedésre, — még oly leverő tapasztalatok dacára sincs okunk. Különben is, mint a titkári jelentés mondja, a debreceni gyűlés a tekintetben is mintegy forduló pontot jelez a társaság életében, hogy a tagok száma ez évben s főieg ez alkalomból 134 új taggal szaporodott, a mi eddig példátlan volt s szebb jövőre nyit kilátást. Az sem megvetendő eredménye a társaság 10, jobban mondva 11 éves fennállásának, hogy csak a mult évben mintegy 28 ezer, kezdettől fogva pedig mintegy 170 ezer Koszorú-füzet kelt el s munkálkodik közre a vallás-erkölcsi élet megújításán. Csak szívleljék meg minél többen azt a lelkes felhívást, melylyel a különben ezúttal rövid titkári jelentés végződik: »Vegyétek eszetekbe ez idők intelmeit és ne késsetek a multakhoz méltó munkába fogni!. . . Mutassátok meg, hogy nem fajult el ereitekban az ősi kálvinista vérN . . . Hasonló lelkes hangulatban folyt tovább a nagygyűlés a titkári jelentés felolvasása után is. Balogh Ferencz theol. tanár urat részemről most hallottam először nyilvánosan beszélni s nagyon meglepett az a szónoki hév, a mely előadásának csaknem minden szavát áthatotta. Régóta ismerem ihletett, emelkedett lelkületű egyéniségét; de csak most részesültem abban a lelki élvezetben, hogy lelkes előadásában gyönyörködhettem. Szavai most is fülemt,e csengenek, a mint meg-megujuló refrain gyanánt felkiáltott; »Dicsőség a reformációnak!* És még mást is megjegyeztem előadásából, — azt, hogy ő is intenzivebb lelki gondozásra, szélesebb mezőkre kiterjedő belmissziói munkára hív fel, — a mit csakugyan itt volna már az ideje gondolóra venni s minden egyházban el is kezdeni. Szabolcska Mihály, szép költői hirre jutott kartársunk három rövidebb s egy hosszabb költeménye nemcsak hogy tapsra ragadott, de sokunkat könyekre is indított. A rövidebb költemények címei: Lelki árvák, Bal a betűről, Ének a keresztről. A hosszabb költemény címe pedig: »A magyar papc, mely oly találóan jellemzi a szegénységgel küzdő, de azért hazáját, egyházát önmegtagadásig szerető magyar papot, azaz hogy a szegény magyar kálvinista és prot. papot. Ez a kedves legenda mint üdítő balzsamcsepp hatott sokunk szivére. Méltó záradéka volt az ezzel végződő nagygyűlésnek Hegedűs elnökünk néhány rövid, de lelkes szava, melylyel a társaság pártolására s fokozott munkásságra hívla fel a közönséget s illetőleg a társaság tagjait. Ezután a folyó ügyek intézésére került a sor és a díszgyűlés átalakult közgyűléssé, a mely azonban szintén emelkedett hangulatban és még mindig nagy közönség jelenlétében folyt le. A számadás, költségvetés felolvasása prózai dolog volt ugyan, de azért érdeklődést keltett. — Kun Bertalan püspök, Zoványi Jenő, Szuhai Benedek, Badácsy György, Csák Máté, Ferenczy Gyula, Fejes István szólaltak fel talpraesetten. Közben a két elnök és a titkár adták meg a szükséges felvilágosításokat.. — Kálvin Institutiójának, egy bibliai lexikonnak kiadása körül forgott a vita. Nagy baj azonban, hogy bár a jóakarat és igyekezet nem hiányzik, de ennek is útját vágja az anyagi erő elégtelen volta. A tiszamelléki tagok a parókhiális könyvtárak felállításával vélik megoldhatónak a kérdést; s bizonyos is, hogyha minden egyház csak pár forinttal járulna évenként szegényes prot. irodalmunk fellendítéséhez, már ezzel is sokra mennénk egy-két évtized alatt. György Endre felszólalására a közgyűlés kívánatosnak mondta ki Révész Imre műveinek gyűjteményes kiadását is, csakhogy kérdés: nem szenved-e ez is hajótörést szegénységünkön, vagyis inkább közönyösségünkön?!. . . A biblia revíziójáért méltán megillette a közgyűlés által, Szász Károly püspök úr indítványára megszavazott köszönet a brit és külföldi biblia-társulatot és annak fáradhatatlan buzgalmú választmányi tagját: Duka Tivadart; nemkülönben Szász Károly püspök urat s társait, is, a kiknek Révész Kálmán indítványára szintén köszönetét fejezte irodalmi társaságunk. Az is figyelmet érdemlő ténye volt a közgyűlésnek, hogy Gyurátz elnökünk indítványára a társaság élén ezentúl nem egy elnök és alelnök, hanem iker-elnökség fog állani, vagyis Hegedűs Sándor ür ő nagyméltóságát eddigi »alelnöki* címe helyett jövőre >világi elnök« címmel ruházza fel a neki oly sokat köszönő protestáns irodalmi társaságunk. A jó Isten éltesse őt ebben a minőségben is ad multos annos! A közgyűlésen végül felolvasták a pozsonyi evangélikus egyház szives hangú meghívó levelét, melyben társaságunkat jövő évi nagygyűlésének megtartására Pozsonyba hívja meg. Vajha a szives meghívás minél többeknél visszhangra találna, s a negyedik vándorgyűlésünkről is azt jegyezhetnők fel, hogy siker tekintetében felülmulta előzőit. (Folyt, köv.) Lévay Lajos.