Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-22 / 43. szám

és megtérés beigazolása után vehetők fel újból a gyülekezet által, illetőleg ennek pártoló felterjesztésére az egyházmegyei hatóság által az egyház felekezet kebelébe. Az úrasztalától eltiltottak csak a gyülekezet beleegyezése mellett járulhatnak ismét oda, s mindkét eset a gyülekezetnek szószékből tudomására hozandó. Az egyházi tisztségtől való eltiltás, bár a presbitérium jogkörébe tartozik, azonban ennek esetei is a gyülekezetnek minden előfordáló alkalommal, tudomásvétel s alkalmazkodás végett bejelentendők. KÜLFÖLD. Külföldi apróságok. Az angol r. katholikus egyháznagyok panasza. — A spanyol minta. — Az olasz nép elfordulása Rómától. — Az olasz csodagyártás. — Egy olasz protestáns nő hilhűsége. Az angol r. katholikus egyházi méltóságok mult (szeptember) hóban tartott konferenciáján mélabús hangulat ömlött el, a mint szóba hozatott a laikusoknak a római katholikus egyházban való szereplése. Egyikük-másikuk kijelenté, hogy az emberiség a jelenleginél vallástalanabb századot még nem látott. »A vallás — hangoztatták a püspök urak — úgylátszik csupán az iskolákban, a konventekben és templomokban található föl.« A jelenlevő prelátusok mind megegyeztek e panaszban ; sőt elég nagylelkűek voltak elismerni, hogy a protestáns egyházakban (már t. i. Angliában) a laikusok egyházépítő munkája egészen szervezve van és a világiak szívesen is munkálnak. A hír ugyan nem szól róla, lehatoltak-e a kérdés mélyére; de az oka nagyon könnyen kitalálható. Az áldozársággal együtt jár az az igény, hogy minden akar lenni mindenben. Tesz és gondolkodik a laikusok helyett. Már pedig, a kinek gondolkodni nem szabad, az nem valami szívesen munkál. Hogy valaki az egyházban közremunkáljon, ahoz megkívántatik, hogy az ügyekbe bele is szólhasson. A közremunkálás tehát követeli a gondolatszabadságot és a kritizálás jogát. A hol a laikusok, akár e föltétel hiánya miatt kizáratnak, akár pedig hanyagságból kihagyatnak a közremunkálásból: ott hiába való dolog a világiak közönyösségét és vallástalanságát fölhányni. A laikusok olyanok, a milyenekké a papjaik nevelik. Ezért, ha »az igaz vallás* a római katholikus egyházban csupán csak az iskolateremben, a zárdákban, a templomokban (vagyis csak a papokban) található föl, ez csak azt bizonyítja, hogy ez az egyház immár roskatag alapon áll. Az angol r. katholikus főpapok tehát elégedetlenek híveikkel és azoknak vallásos buzgalmával. De még jobban bántja atyai szivöket az angol nép túlnyomó részének makacs eretneksége. Legfőbb vágyuk nemzetüket a veszedelemtől megmenteni. Közelebb Vaughan bibornok lépett föl mentő angyalként. Spanyolországot állította az angolok elé követendő példányképül. S igazán érdemes megtudni a spanyol klérus legújabb lépését, a miért a kardinális őket úgy földicsérte. A »Standard« levelezője szerint a spanyol püspökök nagy akcióra szánták el magukat. Programmjuk, melynek teljesítését a kormánytól követelik, a következő: »Élet-halál harc a liberálizmus ellen, mely Spanyolországban minden bűnnek és nyomorúságnak okozója.* A vallási türelem törlendő az alkotmányból. A nép- és főiskolák, valamint az egyetemek felett való felügyelet az egyháznak adassék át. Az egyháziak kiveendők a világi igazságszolgáltatás alól. Semmiféle nem r. katholikus társulat nem tűrendő meg. A kegyes célokra való hagyományokat és adakozásokat a püspökök fölvehessék a világi hatóság közbejötte nélkül. A nép figyelmeztetendő, hogy szavazatukat csak is azon jelöltekre adják, a kiket a püspökök ajánlanak. — Hát ez mind szép és helyes a pápás egyház szempontjából, csak az a baj, hogy az ily testi fegyverekkel való küzdelem csak a középkorban járta meg, s ma már a spanyolok sem igen hajlandók magukat a világi dolgokban is a klérus igájába hajtani. Vaughan bibornok ilyen spanyol módon szeretné boldogítani az angolokat s a pápás klérus hatalma alá akarná rendelni a vallásos élettel együtt a politikai, a társadalmi és a tudományos életet is. Ebből a jóból az angolok nem kérnek, s űgylátszik, hogy magok a spanyolok is megelégelték már a pápás papok és a jezsuiták tútorkodását, a mennyiben már az is megtörténhetett Spanyolországban, hogy nem régen egy törvényjavaslatot nyújtottak be a kortezhez, a melyben nem kevesebbet kívánnak, mint az 1837 óta betelepült szerzetrendek feloszlatását. E kívánság magában is vakmerő, de még nagyobb a jelentősége, ha tudjuk, hogy egyenesen a jezsuiták ellen irányul, a kiket, szintén 1837 után állítván fel újra konventjeiket, a javaslat, ha törvénynyé lehetne, kitiltana az országból. Míg a r. katholicizmus mindenfelé és különösen Angliában óriási erőfeszítéssel igyekszik tért foglalni, hódítani, addig Itáliában egyre tért veszít. E tényről minden utazó, a kinek van szeme a látásra, meggyőződhetik. Nem régiben egy utazó társaság nézte meg Nápoly egyéb nevezetességei között a székes egyházat is, egy olasz tanár kalauzolása mellett. »Itt az a hely — szólt a tanár — hol szent Jannarius vére minden évben egy bizonyos napon folyékonynyá válik.« »S elhiszi ön?« kérdé egy valaki a társaságból. A tanár vállat vonva s mosolyogva válaszolt: »A papok úgy mondják.® S a további kérdezgetésekre így felelt : »Igen, az összes olaszokat r. katholikusoknak tartják, de biztosítom önöket, hogy az ily abszurd dolgokat csak a legtudatlanabbak és a babonások hiszik e].« S hozzá tette még, hogy a papoknak még mindig óriási befolyásuk van a népre s hatalmukat politikai és társadalmi okokból kímélik még. Várni kell, míg a népnevelés fejlettebb lesz. Az igazság az, hogy az olaszok, a babonás hajlamúakat kivéve, névleges pápisták és agnosztikusok. Az árnyképek mellett azonban fénypontok is vannak a szép Itáliában. Egyes városokban a protestáns missziók szépen virágzanak. Többek között egy utazó társaság, Róma és Milano között útját megszakítva, Speziában megállt s csodálkozva látta, hogy az ottani prot. missziói iskolában ezer gyermek tanul. Csodálkozásukra az iskola vezetője ezt mondotta: >Nincs ebben semmi jezsuitaság. A szülőknek nyíltan megmondottuk, hogy gyermekeiket a szentírásból tanítjuk, s mégis ide járatják őket, mert jó és egészséges nevelést kapnak és mert a szülők nem merik a papok kezére bízni gyermekeiket, bár magokat r. katholikusoknak mondják.« A terjedő evangéliumi világosságnak azonban támadnak ellensúlyozói is Olaszhonban. így közelebb néhány kegyes turini ember csodahatású medaillonok elárusítására szövetkezett. Céljuk a befolyó összegből egy hajdani turini ferenczrendi barát, Don Bosconak emlékére különféle jótékony intézeteket emelni. A társulat üzlete igen föllendült. Reportjaiból és árjegyzékéből néhány érdekes adatot közlünk. Gundelsheimban, a Neckár partján egy nő »hirtelen< meggyógyult idegbajából a Bosco medaillon által — ára