Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-22 / 4. szám

a nagy bölcseséget, a melylyel Bismarck, nem mint protestáns, hanem mint államférfi megítélte a papizmust. »Politikámban sohasem vezérelt semmi felekezeti cél, hanem egyedül csak az a törekvés, hogy a csatamezőn megszerzett egységet lehetőleg megszilárdítsam. Felekezeti tekintetben mindenkor türelmes voltam annyira, a menynyire azt az ugyanazon állam kebelében más hitvallásuaknak való együttélés minden másként vélekedőtől megköveteli. A katholikus egyháznak a világi birodalom kebelében therapeetikus kezelése azonban nagyon nehéz, a miatt, hogy a katholikus egyház, ha theoretikus hivatását valóban be akarja tölteni, kénytelen az egyházi körből kilépve, igényt formálni a világihatatomban va'ó osztakodásra is, mert egyházi formákban politikai institúció éstagjaiban azt a sajátos meggyőződést támasztja, hogy szabadsága csak az uralomban van biztosítva és hogy az egyháznak mindenütt, a hol nem uralkodhatik, joga van Dioklecián-féle üldöztetés miatt panaszkodnia.* »Róma szemében, minden modus vivendi mellett egy evangélikus dinasztia és egy evangélikus egyház csak törvénytelenség és oly betegség, a melynek orvoslását az ő egyháza feladatainak tekinti. A Rómával való örök béke, az adott életföltételek mellett ép úgy kívül esik a lehetőség határán, mint a hogy lehetetlen az Franciaország és az ő szomszédai között. A római kúria független politikai hatalom, a melynek elidegeníthetetlen tulajdonsága az a foglalási vágy; a mely a mi francia szomszédunkat jellemzi. A protestántismussal szemben, minden konkordátum dacára, megőrzi agresszív prozelitáskodó törekvését és hatalomszomját; maga mellett más isteneket meg nem tür soha.« * Katonák lelki gondozása. Vilmos német császár mindenütt olt van, mindent meglát s mindenütt megteszi nemcsak uralkodói, hanem vallásos kötelességeit is. Legújabban egy liturgiás könyvet szerkesztetett, énekekkel, imádságokkal, prédikációkkal és elrendelte, hogy a hadi hajókon, a melyeken rendes lelkész nincs, minden vasárnap istentiszteletre gyűjtsék össze az evangélikus katonákat s egy tiszt olvassa fel a kijelölt imádságot és prédikációt. Sőt kifejezte a császár azt az óhajtását is, hogy a kereskedelmi hajókon is vegyék alkalmazásba ezt a szokást. A szárazföldi katonaság lelki gondozása is örvendetesen halad előre s a nagyobb helyőrségekben és kaszárnyákban egymásután rendezik be a katonai-otthonokat, a melyekben a katonák olvashatnak, írhatnak, szórakozhatnak s vallásos lelki táplálékban részesülnek. Bizony üdvös dolog volna ez nálunk is; de a mikor a miatt kell még mindig panaszkodnunk, hogy a rendes katonai lelkészek száma sem elég, különösen pedig a pretestánsoké, akkor az ily lelki gondozás csak kegyes óhajtás, a melynek megvalósulását ki tudja, megérjük-e valaha ? * A fehér holló. Ritkaság ez ; de ritkaság az is, a mit az »Evang. Glocken«-ban olvasunk. A felől ad hírt, hogy a bodeni tó mellett fekvő Kreuzlingenben az evang. templom újra építése alatt az istentiszteletek a r. HORNYÁNSZKY VIKTOR C8. ÉS KIR. kath. templomban tartattak meg, és a mi még szebb, az ajánlatot, minden felkérések nélkül, a r. kath. egyház elöljárósága tette meg. Hát mégis csak akad fehér holló is, ha nálunk nem is, legalább Németországban. * A karnaki templom restaurálása. A fáraók országának egyik legérdekesebb építési emieke a karnaki templom, mely a Nílus partján Karnak falu mellett fekszik, közel Thébe romjaihoz. A templom a Krisztus előtti huszonötödik századból való és Ámon egyiptomi istenségnek volt szentelve. Ezt az omladozó pogány templomot most resztaurálják egy francia tudós. Legrain felügyelete alatt. Hétszász fellah munkás dolgozik a romokon, hogy visszaállítsák régi alakjába annyira, amennyire már most lehetséges. * A pápai világi hatalom ítélete. Az újabb időben, főként a jezsuiták ösztönzé-ére, a klerikális körök jajveszékelnek a pápa világi hatalmának eltörlése miatt s szeretnék azt újra visszaállítani. Keserű kifakadásokban panaszolják fel, hogy az olasz uralkodóház milyen méltatlanul egyesítette a pápai állam birtokait Olaszország többi részeivel. Hogy ezek a panaszok rnennnyire alaptalanok, hogy mennyire óhajtoztak a pápai uralomtól megszabadulni magok a pápai állam alattvalói, bizonyítja az 1870-ben eszközölt népszavazás eredménye. Szavazás alá bocsáttatván ugyanis a kérdés, hogy vájjon meg akarnak-e maradni a pápa uralma alatt, vagy pedig az olasz egységhez csatlakoznak? — Romában a pápa mellett szavazott 46, a királyság mellett 40,785 ember. Umbriában a pápa mellett 380, a királyság mellett 97,075, — a markákban a pápa mellett 1112, a királyság mellett pedig 133,783. Ehhez nem kell kommentár. * Pápista türelmesség. Paterson, madeira-szigeti skót presbiterián lelkészt a portugál hatóság elfogatta prozelytáskodás miatt. Később szabadlábra helyezték ugyan, de pört indítanak ellene, mert hát a hol szükséges óvni a lelki sötétséget, ott a tiszta evangéliumnak nincs helye. * Az összehasonlító vallástudomány előmozdítása. Az 1893-ban, Chikágoban tartott »Vallások Parlamentijének egyik szép eredménye a Haskell-féle felolvasások. Az említett évben ugyanis Haskell Karolina aszszony, az összehasonlító vallástudomány számára tanszéket alapított a chikagoi egyetemen. E tárgyban az első felolvasásokat dr. Barrows, a »Vallások Parlamentijének rendezője és elnöke tartotta. Haskell asszony, a parlament folyamán nyert benyomások alapján, de különösen néhány indiai delegátus egyenes felhívására elhatározta, hogy az összehasonlító vallástudományból tartandó felolvasások számára még egy másik alapítványt is tesz. A felolvasásokat egyes kiváló férfiak tartják minden második évben, India főbb városaiban. A felolvasások első sorozatát 1896/97 telén dr. Barrows tartotta, az idén pedig dr. Fairbairne, theol. tanár készül a nagyfontosságú útra. A bőkezű alapító Haskell asszony egyébként is sokat áldoz jótékony célokra. Kórházakat, árva- és menedékházakat valamint különböző felekezeteket fejedelmi ala pítványokkal iát el. Az összehasonlító vallástudomány számára pedig közel kétszázezer forintba került múzeumot építtetett. (Cs.) Felelős szerkesztő : Szőts Farkas. Főmunkatárs: Hamar István, VARI KÖNYVNYOMDÁJA BUDAPESTEN