Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-22 / 4. szám

evangéliumi mozgalom; néhány év leforgása alatt mind szélesebb mezőket ölelt fel s százak és ezrek örvendeztek a megismert evangéliumban. Eleinte, a míg a stundizmus csak szűkebb körben mozgott, nem keltette fel sem a papság, sem a kormány figyelmét. 1882-ben azonban az orosz papság már kezdte észrevenni jövedelmeinek apadásából, a népnek a templomokból elmaradásából, az ünnepek meg nem tartásából s a képek iránti tisztelet csökkenéséből, hogy valahol baj van. Rövid utánjárás után nyomára is jött az oknak a stundismusban s a nép által a maga körében tartott vallásos összejövetelekben. E felfedezés után természetesen azonnal megindult a papok panaszai következtében a hivatalos üldözés. Szigorú vizsgálat alá vették a stundistákat s dacara annak, hogy e vizsgálatok a politikai tekintetben semmi kompromittálót sem derítettek ki, sőt teljesen világosságra hozták, hogy a stundismus tisztán evangéliumi irányzatú vallásos mozgalom, — miután az egyházhoz és a cárhoz való hűség összeolvadt fogalmak Oroszországban, — azonnal kezdetét vette az erőszakos térités és a politikai üldözés. Bírságolásokkal, bebörtönzéssel, ostorozással igyekeztek a stundistákat visszakényszeríteni az orthodox egyház kebelébe, s a mikor ezek mind nem használtak, következett az orosz büntetés, a száműzetés. Ma a száműzött stundisták legnagyobb része a Kaspi-tenger nyugati oldalán, továbbá a Kaukázusban s Törökország és Perzsia határszélén levő »első« és »második fokozatú* büntetéshelyeken él, és pedig, az őket meglátogatott Mathews-nak, a presbyteri szövetség titkárának elbeszélése szerint, elképzelhetetlen nyomorúságok és méltatlanságok között. Egyegy házban levén internálva egy-egy stundista család s házából még munkakeresés céljából sem levén szabad eltávoznia, — a nélkül, hogy csak egy ostorcsapást szenvedne: sorsa nem lehet más, mint a nyomor, a nyomorból kifejlődő betegségek s az éh-halál. A stunde-k tartása természetesen a legszigorúbban el van tiltva, s a ki ez ellen véteni mer, azt azonnal a »második fokozatú« büntetéshelyre deportálják, a hol a mohamedán tatárok őrizete alatt álván, azoknak vallási fanatismusa miatt még rettenetesebb sors vár reá. Az amerikai, az angol s a svájczi missziói társaságok igyekeznek ugyan a nagy anyagi és vallásos nyomoron enyhíteni, de nemes célú munkájukat a legtöbb esetben meghiusítja a szigorú kormány- ellenőrzés, a melynek egyetlen célja, hogy tekintet nélkül az egyesek és a családok rettenetes szenvedéseivel, a studismust teljesen kipusztítsa. Ilyen elnyomás mellett természetes dolog, hogy gyülekezeti életről, egyházi szervezetről, papságról szó sem igen lehet a stundisták között. Azokon a vidékeken, a hol némileg szabadon mozognak, úgy látszik, hogy a presbyteri kongregációs szervezet inkább kedves előttük; de miután sem evangéliumi szellemű könyvekhez nem juthatnak, sem képzett lelki vezéreik nincsenek, sem az egyházszervezetben, sem a hittani kérdésekben nem lehet meg közöttük az összhang. Kárára szolgált a stundismusnak s két pártra szakította a balti vidékekről közéjök bejött baptista missió, a minek következtében egy részök a baptismust fogadta el. A stundisták száma ma körülbelöl 300 ezerre tehető; terjedésüket azonban nagyon gátolják, egyfelől a baptismus által támasztott meghasonlás, másfelől pedig a kormány erőszakos eljárásai. Hogy könnyebbül-e sorsuk valaha s lesz-e belőlük szervezett evangéliumi egyház, azt az orosz vallási türelmetlenség mellett alig remélhetjük, s miután a protestáns országok rajtok legfelebb csak anyagi és erkölcsi támogatással segíthetnek, helyzetük könyítésére azonban politikailag mit sem tehetnek, csupán keresztyéni részvéttel osztozhatunk szenvedéseikben, a nélkül, hogy rajtok valamit segíthetnénk. * * * Sőt nemcsak, hogy Oroszországban megában szenved elnyomatást minden evangéliumi mozgalom, hanem már a miatt is felhangzik a panasz a protestáns missziói körökben, hogy az orosz hatalom ott is gátolja az evangélium előhaladását, a hol régebben alkalmas tér kínálkozott a misszióra. A mint az angol és amerikai hatalom térfoglalásával az evangélium körének kiterjedése jár együtt, úgy, megfordítva, a hol az orosz hatalom veti meg a lábáf, ott mindenütt gátolni törekszik a profestántismust s a maga orthodox hitét iparkodik érvényre emelni. így Perzsiában, a melynek annexiójára már megtette a lépést az' orosz hatalom, az orthodox misszió is hatalmasan megindult, és pedig feltűnő eredménynyel. A nyomorgatásokban kimerült nestoriánus egyház nagy része, csakhogy megnyerje az orosz protektorátust, az orthodox egyházhoz csatlakozott, s igen félő, hogy Oroszország nem enged meg Perzsiában a nestoriánusok közt semmi evangéliumi missziónálást. Az orosz orthodox egyház terjedése és erősödése észrevehető már Syriában is, a hol egymásután állítják fel az orthodox iskolákat, a melyekben a syr-görög-keleti gyermekeket az orosz orthodox egyház szellemében nevelik fel. — A protektorátus örve alatt szintén gátat igyekszik vetni az orosz hatalom az evangéliumi keresztyénségnek Kínában is. így Koreát protektorsága alá vévén, onnan a protestáns missziónak rövid időn pusztulnia kell. Hasonlóképen Madzouriában is, a hol pedig az evangéliumi keresztyénség már szép előhaladást tett. — A balti tartományokban eddigelé megtűrte Oroszország a baptista missziót s az ott élő baptistáknak, orosz fogalmak szerint, elég sok szabadságot adott; az utóbbi időben azonban itt is megindult a vallásos üldözés s erőszakos módon halad előre az eloroszosítás. Így a Dorpáti egyetem, a mely régebben egészen német volt, az utóbbi időben egészen oroszszá alakíttatott; orosz nevet nyert s az orosz orthodox egyház érdekeit szolgálja. * * * Görögország, a nagy Pál apostol működésének egyik helye, még ma is alig-alig akarja kebelébe befogadni a Krisztus tiszta evangéliumát. Csak halványan pislog még benne az evangélium világossága s nagyon igaz, hogy a keresztről szóló tiszta tudomány ma is bolondságnak tűnik fel előtte. Ugy vannak a görögök is a tiszta evangé-