Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-24 / 39. szám

régi hitbuzgóság apad. az egyházi kötelékek lazulnak, a népek erkölcse pedig, mely minden ország legbiztosabb támaszát és talpkövét képezi, romlásnak indult. Bölcs államférfiak keresik az ijesztő jelenségeknek nemcsak az okait, hanem orvosszerét is, mert érzik, hogy ezen az úton az emberiség nagy válság felé rohan ... A nép legtermészetesebb és legmegbízhatóbb vezéreinek, az egyházi elüljáróknak a tekintélye és befolyása csökken; az áldozatkészség apadóban van. Az alkoholizmus háborítlanul folytatja romboló munkáját; a vadházasságok szaporodnak, s az anyagi érdekek túlságos ápolása mellett háttérbe szorulnak mindenütt az ethikai érdekek, a minek végzetes következményeit már mindenütt érezzük. Fájdalmas a dologban az, hogy a világi törvény nem jön segítségünkre, hogy e bajokat orvosoljuk. Mi tehát a teendő? Sokan, az államsegélytől várják a bajok megszüntetését; szóló azonban azt hiszi, hogy »a bajok gyökeres megszüntetését csak egy fogja eszközölni: a komoly, céltudatos és tervszerű evangéliumi munka. Bele kell markolni a bajok tömkelegébe s az ethikai érzés élénkítésébe bele kell vonni az összes tényezőket, lassan és fokozatosan; a lelkészeknek bele kell nyúlniok a közélet minden olyan mozgalmába, a melyek a nép vallás-erkölcsi életét érintik. Örömmel látja különben, hogy némely helyütt egyesek a belmiszsziőnak lelkes ápolásával erélyesen hozzáláttak már a dologhoz, de a munkának, ha eredményeket akar elérni, okvetlenül egyetemesnek kell lennie«. A felügyelő aztán a gyűlés végén egy javaslatot tett, a mely szerint egy szabályrendelet volna kidolgozandó arra nézve, hogy az esperesek az egyházakat rövid időközönként meglátogassák s a belmisszió munkája különféle módozatainak életbelépését előmozdítsák, illetve azt ellenőrizzék. — A beszédet általános helyesléssel fogadta a közgyűlés, s egy ily irányú szabályrendelet kidolgozására bizottságot küldött ki. A megnyitó beszéd után Sárkány püspök olvasta fel évi jelentését. Fájdalommal emlékezett meg br. Badvánszky Jánosnak, a bányaker. gyámintézeti elnöknek s Radó Kálmánnak, a dunántúli ev. egyházkerület felügyelőjének váratlan haláláról, kiknek emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvileg örökítette meg. Örömmel jelzi a püspök, hogy az egyházpolitikai törvények életbeléptetése nem igen okoz kárt az ev. egyházunk. (Zárjel között legyen mondva, a püspök úrnak ezt a jelentését nem értjük. A mennyire mi az egyes lelkészek és esperesek jelentését figyelemmel kisérjük, mindenünnen csak panaszokat hallunk, a melyek szerint az egyházpolitikai törvények életbelépése óta a gyermekek vallására vonatkozó szerződéskötések egyházunkra nézve hátrányosan ütnek ki s hogy az áttérések dolgában is e hátrány mulatkozik, — s mégis a jelentés szerint az említett törvények nem okoznak kárt! Ki téved itt? Vagy miért mondják, hogy hátrányos, ha nem az ? Mindenesetre helyes volna több világosságot deríteni e fontos dologra!) Jelenti továbbá a püspök, hogy a horvátországi ev. egyházak a bán útján megkerestettek arra nézve, hogy nyilatkozzanak, vájjon a bács-szerémi esperességhez akarnak-e csatlakozni, vagy önálló esperességet akarnak-e alkotni; mire nézve az említett egyházak oda nyilatkoztak, hogy külön esperességet óhajtanak szervezni, a mely a bányakerülethez tartoznék. Az ügy további foganatosítás végett az egyetemes közgyűléshez terjesztetik, elfogadtatván a tiszai ev. egyházkerületnek amaz indítványa, hogy azok az egyházak, a hol ág. evangélikus és református hívek együtt szervezkedtek, — mint pl. Zágrábban — egyesült prot. egyházakként szervezkedhessenek. — Jelenti a püspök, hogy a túróci egyházmegye most már rendesen megválasztott elnökséggel bir, Morhács Márton esperes és Bula Máté esp. felügyelő személyében, a kik a gyűlésen is szerepeltek. Az aszódi kerületi leánynevelő intézetről jelenti, hogy az egész buzgósággal működik s dicséretreméltó módon felel meg a beléje vetett reményeknek. A gyűlésen ezzel kapcsolatban elhatározták, hogy ez intézetben a háztartási tanfolyamot szervezik. A budapesti magyar ev. egyház még a mult évben a kerülethez vitte a pesti ev. egyházak egyesítésére vonatkozó s az egyházaknál meghiusult tervét, mely ügynek elbírálására a kerület bizottságot küldött ki. — A Baldácsy-alapítványi bizottság elnökévé Fabinyi Theofilt választották- meg; a tanügyi bizottság elnökévé pedig dr. Wágner Géza felügyelőt. Az egyetemes gyűlésre kiküldendő követekül Podmaniczky Géza bárót, dr. Králik Lajost, Haviár Dánielt, Hász Antalt, Podmaniczky Gyula bárót és Csipkay Károlyt. A szarvasi tanítóképezde kérdését, Benke Gyula, igazgató lelkes szavai után akként oldották meg, hogy a kerület, fennállását biztosítandó — 2000 frt évi segélyt szavazott meg részére. Fabinyi Theofil indítványára felszólítják még a keiületbeli egyházmegyéket, hogy adományaikkal járuljanak ezen ev. tanítóképző méltó fejlesztéséhez. Tárgyaltatott továbbá a tiszakerületnek két rendbeli határozati javaslata, a melyek szerint: kerestessék meg a kormány az iránt, hogy a budapesti egyetemen államköltségen egy prot. theologiai fakultás szerveztessék; s másodszor: kerestessék meg a kormány az iránt, hogy az ev. egyháznak állami dotációját emelje fel. Mindkettőre nézve a tiszai egyházkerület beható határozati javaslatot dolgozott ki s azt a többi kerületekkel is közölte. (Az elnökségnél nyomtatásban megszerezhető). Hivatkozik benne a jogviszonosságra, a szükségre s méltányosságra és adatokkal igazolja az ev. egyháznak nagy áldozathozatalát az iskolai ügyre nézve. Az ev. egyház az állami dotáció felemelése tekintetében már 1895-ben egy alaposan megindokolt kérvényt intézett kormányhoz, de az eredményre nem vezetett; mostani javaslatában e kérvénynek elintézését sürgeti. Mindkét javaslatát a tiszai kerületnek elfogadta a gyűlés s további intézkedés végett az egyetemes közgyűléshez terjeszti. A javaslatok kimutatják, hogy az ev. egyház 3 millió 111 ezer forintot ad ki évenként s ennek felét az iskolák — tehát az állam magasabb érdekeit szolgáló intézmények, a miknek terheit különben Ő volna köteles viselni — nyelik el s összkiadásainak legfeljebb 12°/0

-á.t viseli az állam; s mig Ausztriában az evangélikus egyház olyan mértékben segélyeztetik, hogy minden egyes tagjára 24 kr. államsegély esik. nálunk már csak legfeljebb 7 kr. Élénk vitát s azt lehet mondani közmegbotránkozást keltett a túróci egyházmegyének azon kérelme, hogy ügyrendjének tárgyalási s jegyzőkönyvi nyelve kizárólag tót legyen. Különösen Vanovics, a turóci egyház felügyelője kardoskodott e mellett, azzal indokolván a javaslatot, hogy különben a gyűléseket nem lehet megtartani, mert ha valaki magyarul szólal fel azokon, azt lehurrogják stb. A kerületi közgyűlés zajos helyesléssel magáévá tette a jogügyi bizottság javaslatát, a mely szerint a turóczi egyházmegye bármely tagjának joga van ugyan akár anyanyelvén, akár magyar nyelven résztvenni a tárgyalásokon, de a hivatalos nyelv csakis a magyar lehet. Érdekes javaslatot terjesztett be az arad-békési esperesség egy létesítendő »prot. szövetkezeti biztosító társulat« ügyében. E javaslatot Ábray Károly dolgozta ki s benne kiemeli, hogy milyen óriási jövedelmük van a legtöbbnyire külföldi biztosító részvénytársaságoknak, és hogy ennek a jövedelemnek egy jelentékeny része a prot. hívek, illetve egyházak kezében maradhatna, ha maguk