Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-17 / 38. szám

a hölgyek nem értik, hogy mit kell a négy K alatt ér­teni, mosolyogva folytatta : »Elfelejtettem, hogy önök nem beszélnek németül. A négy K : Kirche, Kinder, Kleider, Kücbe, az az: vallás, gyermekek, ruházat és konyha*. E feleletből látván, hogy a császár igen nehéz töretű dió a nőemancipációra nézve, a hölgyek reménytelenül vettek búcsút a Hohenzollern yachttól. * Római katholikus türelmetlenség. XIII. Leó pápa f. év márciusában megerősítette a római főinquizi­torok következő döntését: A haldokló eretnek kérését, ha saját lelkipásztorát kívánja, nem szabad teljesíteni, hanem az ápoló katholikus személyeknek passzív magatartást kell tanusitaniok. Ez a határozat annyiban különös fon­tosságú, a mennyiben elvi döntés jelentőségével bír. Itt többé nem egyes eseteivel van dolgunk annak a türel­metlenségnek, a melyet haldokló protestánsok, r. katholi­kus kórházakban, különösen tisztán r. katholikus orszá­gokban, oly gyakran voltak kénytelenek elszenvedni; — hanem ezt az intoleranciát a r. kath. egyház legfőbb ille­tékes hatósága, azon esetekben, a midőn a nem r. katho­likusok r. katholikus ápolók kezei között töltik végórái­kat, elv és kötelesség gyanánt állítja fel. Bármily szép összhangban van is ez a döntés mindazzal, a mit e tekintetben római részről már századok óta megszokhat­tunk, mégis felháborodik lelkünk a felekezeti türelmetlen­ségnek ilyen mértékén, a mely a haldoklótól saját vallá­sának vigaszát megtagadja. A felháborodás minő viharja támadna az ultramontán sajtóban, ha —- mutatis mutan­dis — protestáns részről alkalmaznának ilyetén rendsza­bályt. Ez az eset is újabb bizonyság reá, hogy Rómában bizonyos dolgokat nem tudnak feledni s hogy a római egyház a maga olthatatlan gyűlöletét a legutolsó protes­tánssal is éreztetni akarja egész véglehelletéig. (Debr. Pr. L.) * Krisztus és a szocialisták. Eddigelé a szocialis­táknak nem kellett a Krisztus és az ő vallása, sőt pro­grammjukban ott szerepeli a vallás szükségességének taga­dása. A Krisztus tekintetében úgy látszik, hogy az utóbbi időben fordulat állott be; de természetesen csak olyan értelemben, a mint a szociálisták Krisztus tanításait a magok felfordult elméje szerint értelmezik. Nem régen ugyanis T'Kind de Roodenbecke báró, a belga szenátus klerikális elnöke meglátogatta Brüsszelben a Maison du Peuple-t, a szocialisták által alapított néppalotát. Egy szocialista képviselő volt a cicerone, a ki az elnöknek megmutogatott minden termet. Egyik teremben a falon Krisztuskép függött. A báró nagyon csodálkozott, hogy a szocialistáknál Krisztus képét találja. Erre a következő­ket jegyzi meg a szocialisták lapja, a »Peuple»: ^Krisztus nálunk teljesen a maga helyén van. Kelleténél tovább voltak a szociáldemokraták oly naivak, hogy megenged­ték, miszerint a demokráciának ezt a nagy előfutárját azok által engedjék kizsákmányolni, a kiket ő kitagadott volna, ha ismert volna. Krisztus jobban hozzánk tartozik, mint bárhová s azért adtunk neki díszhelyet a »Maison« du Peuple«-ben« — Krisztus urunknak ilyetén megtisz­telésére csak azt mondjuk, hogy a szocialista kolomposok olvassák el az evangéliumból Jézusnak eme szavait is: »Monda pedig neki egy a sokaság közül: Mester! mondd meg az én atyámfiának, hogy oszsza meg velem az ő örök­ségét. Ő pedig monda néki: Ember! kicsoda tett engem köz­tetek bíróvá vagy osztóvá ? ! Monda azért nekik: Meg­lássátok, hogy eltávozhassátok a telhetetlenséget, mert ha bővölködnek is valakinek az ő gazdagságai, nem azokból vagyon annak az ő élete«. (Luk. 12: 13-15.) * A németországi protestánsokat nagy veszte­ség érte legközelebb Kühn sondershauseni főegyházi taná­csos és Weissácker tübingai theol. tanár halálával. Kühn Halléban kezdte meg theológiai tanulmányait, de az ott uralkodott racionálista irány miatt a theológiai pályáról a filozófiaira lépett át. 1844-ben a hallei egyetemen habili­táltatta magát s a psychologia, logika és vallás-filozófia köréből tartott előadásokat. Itt nyerte meg Tholuck a pozitív keresztyénségnek, a miért is újra visszatért a lel­készi pályára. Harminckilenc évig lelkészkedett s lelkes harcosa volt a szabad egyházi mozgalomnak. Ellene volt az uniónak s nagy pártolója a misszió ügyének. Halála aug. 3-án, 86 éves korában következett, be. — Weizsácker Károly Henrik 1861. óta Baur tanszékét töltötte be, s a tübingai kritikai iskola egyik legkiválóbb képviselője volt. Az egyház- és a dogmatörténet terén tünt ki különösen. Az általa és elvtársai által kiadott Jahrbücher für deutsche Theologie című folyóiratban megjelent értekezésein kivül nevezetesebb művei: Zur Kritik des Barnabas-Briefes, Untersuchungen über die evangelische Geschichte. 1887 óta a tübingai egyetemen kancellár volt, 1897-ben pedig excellen­ciás cimet nyert. Benne a nagynevű német theológusoknak egyik leghatalmasabb alakja dőlt ki az élők sorából. (Sz. M.) * Az orosz cenzúra az utóbbi időben újra hatal­masan dolgozik és pedig leghevesebben a szegény, alkot­mányuktól megfosztott finnek között. Alig múlik el nap, hogy valamelyik finn újság figyelmeztetést vagy büntetést ne kapna. A nagy ellenőrzés azonban sokszor egész a nevetségességig ragadtatja magát. így pl. egy helsingforsi gazdasági lap a múltkor »A burgonya története« cím alatt hozott egy közleményt, a mely természetesen tárgyalta a burgonya jelentőségét Oroszországra nézve is. Másnap azonban már azt az intést kapta a szerkesztő, hogy az orosz burgonyával ne foglalkozzék, hanem csak maradjon a finn és a külföldi burgonyák meliett. Ugyancsak nem régen egy finn kötélgyáros egy hirdetményt tett közzé, a melyben a maga gyártmányait jobbnak állította, mint az orosz gyártmányokat, s pár nap múlva már megtiltotta a cen­zor a hirdetés megismétlését; a kötélgyáros pedig figyel­meztetést kapott, hogy elveszti iparengedélyét, »ba a politikába mer avatkozniKülönös előszeretettel ellenőr­zik az orosz csendőrök a luteránus papok templomi beszé­deit, s ha azokban csak a legcsekélyebb célzást vélik is felfedezni a politikai viszonyokra, azonnal megindul a vizsgálat a papok ellen. így a helsingforsi luteránus pap­ság ellen is vizsgálatot indítottak nem régen. A papság erélyesen tiltakozott a vádak ellen s kijelentette, hogy az orosz csendőröket épen nem tartja illetékeseknek, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom