Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-17 / 38. szám

mégis oly szent áhítat iil, s kebléből oly hatalmasan fakad fel az Istent dicsőítő közös ének: eloszlatja kétségeinket s új életre kelti szívünkben a reményt. Én megvallom, bizalmat, hitet merítek az ily templomavatási ünnepélyek­ből ; mert látom, hogy van vallásunkban egy oly szent erő, melyet közéletünk annyi mostohasága meggyengíthe­tett itt-ott, de meg nem semmisített, s a melyet, ha a megváltó Krisztus él bennünk s az által áthatva mun­kálkodunk : nagygyá, hatalmassá fejleszthetünk. A templomavatási ünnepély különben következő módon folyt le. A szokásos énekek elhangzása után Sár­hány Imre esperes lépett a szószékre, s áhítatos, szívből fakadt szép imája szárnyain felemelte lelkünket az áldá­sok Istenéhez. Az ima elhangzása után alólirott szónokolt, felvevén alapigéül II. Kron. III: 6. versét, azon főthémá­ról elmélkedvén, hogy a mi templomaink legfőbb ékes­sége I. hogy buzgóság helyei, II. mert bölcseség csarno­kai, III. mert a szeretet terjesztői. Az úrvacsorai ágendát Kádár János legenyei lelkész s tanácsbiró tartotta, s ő és alólirott osztotta ki a nagy számmal résztvevőknek a szent jegyeket is. Istentisztelet után közös ebéd volt a lelkészlakon, a hol számos pohárköszöntő hangzott el, főképen a né­pet bölcs tapintattal ve/etö llajzer Endre hardicsai lel­készre és családjára. Adjon Isten szent egyházunknak sok oly buzgó népet, mint a hardicsai. Péter Mihály, kis-azari lelkész, egyhm. aljegyző. KÜLFÖLD. William Garden Blaikie. A nyári szünet pihenése után átolvasgatva az angol lapokat, a »Christian World« június 15-iki számában megilletődéssel olvastam el William Garden Blaikie-nek, a skót szabad egyház edinburghi theol. akadémiája nyu­galomba vonult tanárának halálhírét. Olvasva a tudó­sítást, felujultak lelkemben azoknak a napoknak a kedves emlékei, a melyeket én is egykor az edingburghi College falai között töltöttem el, s kedves emlékeim között újra feltűnt az elhunyt férfiúnak jóságos arca Az a jóságos arc s lelkemnek iránta érzett hálás tisztelete azt súgta nekem, hogy nevét, elhunytát ne hagyjam megemlítés nélkül; hiszen egész sereg azoknak a száma magyar ref. lelkészeink között, kik egykor tanítványai valánk és az ő, hosszas tapasztalatokban és hitben gazdag előadá­saiból nyertek eszméket, elveket és szent elhatározásokat az egyház gyakorlati vezetésére, védelmezésére és építé­sére. Az ő szívjósága, atyai szeretete és gondossága, a melylyel irántunk, messze földről oda zarándokolt magyar theologusok iránt viseltetett; az a szíves vendégszeretet, melylyel házába fogadott s az a mindennemű támogatás, a melyben bennünket részesített, kell hogy áldó emlékezettel véste legyen be képét lelkünkbe, s szinte megköveteli, hogy emlékezetét megújítva, áldást mondjunk immár megpihent poraira. A hála és a kegyelet egyik legszebb jellemvonása a léleknek; legyen azért e néhány sor William Garden Blaikie emlékezetének szentelve. William Garden Blaikie. a skót szabad egyház egyik legkiválóbb férfia s az edinburghi theológiai akadémia nagyhírű és tudós tanára 1820. február 5-én született Aberdeenben, abban a városban, a mely a szabad egyház­nak már oly sok kitűnő férfiút adott. Középiskolai tanul­mányait az atyja kezdeményezésére újra felállított Marischal kollégiumban végezte s különösen a klasszikus nyelvek ismeretében vált társai közül messze kitűnővé. Mint a latin nyelv ismerője, egyike volt mindig a legkiválóbbaknak. Középiskolai tanulmányait befejezve, az edinburghi egye­temre ment fel theológiát tanulni s 1842-ben, huszonkét éves korában, már mint a drumbladei egyház megvá­választott lelkésze, fel is avattatott. Lelkészszé lételekor azonban már hatalmas hullámokat vetett a skót állam­egyház kebelében az egyháznak az államtól és a patrónusi intézménytől való függetlenítése, s a fiatal Blaikie lelke egész hevével csatlakozott a korszakalkotó mozgalomhoz. A mikor 1843-ban megtörtént a szakadás, Blaikie is ki­vált az Established Church kebeléből és a magát Free Churchnek nevezett új egyház szolgálatába lépett. Sok megpróbáltatást, sok nélkülözést vont maga után ez az elhatározás; de a fiatal lelkész nem riadt vissza azoktól, hanem követte lelke szent sugallatát. Drumbladei gyülekezetének nagy része követte ugyan a Free Church kebelébe; de az elszakadás nemcsak az állami segítségről és támogatásról való lemondással, hanem mindenféle gyü­lekezeti vagyonnak odahagyásával is járván, a fiatal lel­kész hajlék és gyülekezete templom nélkül maradt. A felekezeti villongás eme nehéz korszakában pedig nem épen könnyű feladat volt pótolni mindezeket. Az új egyház útjába a régi egyház vezetői és hívei, a mint lehetett, akadályokat gördítettek, s így történt azután, hogy Blaikie, oda hagyva a parókhiális épületet, jó darabig egy paraszt­ház istállójában volt kénytelen megvonni magát és onnan szervezni és vezetni új gyülekezetét. De ha nagyok voltak is a megpróbáltatások, még nagyobb volt. a fiatal lelkész hite és lelkesedése és azt sem a félszeren átsüvöltő hideg szél, sem a padláson átcsepegő hideg eső nem volt képes lelohasztani. Falusi lelkészkedése azonban nem soká tartott Blai­kienek. Újonnan alakult egyháza, felismerve tehetségét és buzgóságát, 1844-ben az Edinburgh és annak kikötő vá­rosa, Lieth között fekvő Pilrig gyülekezet szervezésével bizta meg. Feladatát huszonnégy éven át a legnagyobb buzgalommal és a legszebb sikerrel oldotta meg. Tekin­télyes gyülekezetet szervezett; pusztán a híveknek erején templomot, papi lakást és iskolát építtetett s ezenkívül jelen­tékeny mozgalmat támasztott a munkás néposztály helyzeté­nek javítása érdekében. Gyülekezetének tagjai ugyanis leg­nagyobb részben szegény emberekből állottak s ezeknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom