Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-03 / 36. szám

tátott meg egyhangúlag, ki szép beszédben igérte, hogy túllát és tehetségét mindenkor az értekezlet ügyeinek előmozdítására fogja örömmel szentelni. Az előre megállapított s velünk is jó előre közlött programm előtt egy lelkésztársunk kért engedélyt arra, hogy a mult ülés egyik határozatai megbírálva, azt jogtalan határozatnak nevezze, sőt kétségbe vonta még az egyházmegyei közgyűlésnek azon jogát is, hogy ilyen határozatokat megerősíthet. E határozat az volna, hogy az értekezlet szótöbbséggel, az egyházmegyei közgyűlés pedig egyhangúlag tette kötelezővé olvasását és járatását egyházmegyénkben a »Sárospataki Lapok«-nak addig is, míg a kerület hivatalos közlönye lehet. — Szerinte ez nem egyéb, mint az egyéni szabadság korlátozása, mely homlok egyenest ellenkezik a protestantizmus legsarkalatosabb elvével. Hosszú és mindvégig tanulságos vita után értekezletünk napirendre tért e kérdés felett, — sőt egy szónok a só elizetlenülésének nevezte az ilyen felszólalást, — mert erre vonatkozó határozata értekezletünknek igaz, hogy szótöbbséggel történt, de az is igaz, hogy az egyházmegyei közgyűlés egyhangúlag fogadta és erősítette meg e szerintünk is üdvös határozatot — lebegvén szeme előtt azon fontos cél és egyetemes érdek, melyet szolgálni minden erkölcsi testületnek nemcsak joga, de kötelessége is. De meg az esperes úrhoz beadott 49 nyilatkozat — kettő kivételével — a lap olvasására és járatására nézve azt bizonyítja, hogy mindenki jó lelkiismerettel tömörül a lap zászlója alá. mindenki kötelezőnek ismerte magára nézve e határozatot, mely korántsem az egyéni szabadságot akarta bilincsekbe verni, hanem utat és módot akart szolgáltatni arra nézve, hogy egyetemes célért közös erővel épen saját szellemi javunk érdekében törekedjünk. Továbbá a zsinati törvények 7. §.-a a felettes egyházmegyei közgyűléseknek meg is adja azon jogot, hogy saját hatáskörükben is hozhatnak üdvös határozatokat s a nagy többség véleménye és akarata előtt a kisebbségnek meg kell hajolni S hogy ez nem volt jogtalan határozat, mutatja a főt. kerület tavaszi közgyűlés jegyzőkönyve, mely a f.-borsodi határozatot követendő példakép állította oda az egyházmegyéknek. — Elvégre a nagyon is tág keretben mozgó, majdnem korlátlan szabadság már csak egy lépés a szabadossághoz, mely megint csak nem lehet sarkpontja és célja a protestantizmusnak ! Kitűzött pályakérdések következők: 1. »Fejtessék ki a közigazgatás egyöntetűségének szükségessége a magyar ref. egyházban egyházi és iskolai szempontból*. Jutalma 20 korona. 2. »írassanak reggeli, estvéli, tanulás előtti, tanulás utáni, templomba menetelkor, étel előtti, étel utáni, úrvacsoravétel alkalmával, kenyér- és borvétel előtti alkalmi imák az iskolás gyermekek részére.* Jutalma 10 korona. — Beadási határidő jövő évi értekezleti közgyűlés. Ezután a biráló bizottság előadója, Mindszenti Imre olvasta fel bírálatát >Az eyyházlátogatás« (canonica visitació) című pályamunkára, melynek jeligéje: »Rend a lelke mindennek* ! A terjedelmes biztos alapokon nyugvó pályamunka történeti és gyakorlati részből áll. Alkalmi >Bevezetés« után a következő fejezetekben tárgyalja széles alapon és biztos kézzel a kitűzött főkérdést: I. Az egyházlátogatás az apostoli korban. II. Az egyházlátogatás a reformáció három első századában hazánkban. III. Az egyházlátogatás tovább fejlődése [a XlX-dik században és pedig külön-külön a dunamelléki, dunántúli, erdélyi és tiszántúli egyházkerületben. IV. A tiszáninneni egyházkerület nyolc egyházmegyéjének szokásos canonicus kérdései betűsorrend szerint. V. Az egyházlátogatás mai jog- és hatásköre. VI. Fölmenthető-e a kanonika vizitáció az iskolalátogatás kötelezettsége alól? VII. Fölmenthető-e a kanonika vizitáció a gondnoki számadás felülvizsgálása alól ? VIII. Az egyházlátogatás gyakorlati jelentősége. IX. Az egyházlátogatás fölteendő kérdőpontjai. X. Függelékül néhány mult századbeli püspöki és egyházlátogatási jegyzőkönyv hiteles másolata. Bizottság a pályamunkát néhány lényegtelen hibái és fogyatkozásai dacára is jutalmazni óhajtja, s közgyűlésünk 40 koronával jutalmazza. Felbontatván a jeligés levélke, kitűnt, hogy a nyertes mű szerzője: Szuhay Benedek kápolnai lelkész. E munka — alkalmasint — nyomtatásban is meg fog jelenni 1 A másik pályakérdésre beadott »Konfirmációi beszéd imával* Korötsy István bizottsági tag előadása szerint szerkezeti tökéletlenségben, tartalmi gyarlóságban s alaki fogyatékosságban nagy mértékben bővelködik, s mint ilyen elejtésre érdemes. Ezután következett az írásban beadott indítványok tárgyalása. Széleskörű vita indult meg legtöbb indítvány lelett s arról győződtünk meg, hogy a nyílt vitatkozás nagy mértékben emeli a papság szellemi erejét és bátorságát. S az értekezleti összejövetelek valódi nevelő iskoláknak bizonyultak. Némedy József dédesi lelkész azon indítványát, hogy a 800 frtnál magasabb jövedelmet élvező lelkészek fizetéséből is vonassék le a törvény által engedélyezett V6

rész. továbbá az állami és egyházi adó, s csak ezek levonása után élvezzék segélyüket s fizessék illetményüket, — értekezletünk a méltányosság és osztó igazság szempontjából elfogadta s fölkéri a nt. egyházmegyei közgyűlést, hogy föliratávál a főt. egyházkerületnek 1899. május hó 2—4. napján tartott gyűlés 64. számú határozatát, mint a gömöri egyházmegye kezdeményező lépését helyeslésével támogatni méltóztassék. Nevezett lelkész második indítványa tárgyaltatott, ezután, mely a lelkészi és tanítói fizetéseknek havonkénti vagy legalább évnegyedenként kiutalványozása tárgyában adatott be. — Fontos indítvány! Ki ne óhajtaná ezt meg-72 *