Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-03 / 36. szám

ságnak és vallásos-erkölcsi életelevenségnek eme örömhang­ján szóllalnak meg a mi összes prot. énekeink, s ez evangéliumi hitből él máig is a modern költészet és mű­vészet, sőt mai kulturánk általában véve az egész vona­lon. Ebben rejlik érettebb civilizációnknak az ereje és alapja a hitben kiskorú pápás katholicizmussal szemben. Megigazító és újjászülető erejénél fogva e hit a világot meggyőző és Istenországgá átalakító hatalom most és mindenkoron. Dobsina. Dr. Szlávik Mátyás. Zwingli énekei. — Ajánlva az énekügyi-bizottság figyelmébe. — E Lapok 33-ik számában a Tárca rovatban »Zwingli életéből« c. a, egy szép felolvasást találunk, melynek szer­zője, Fazekas Gyula karcagi ev. ref. gimn. tanár, alól­irtnak Zwingli TJlrik élete stb. c. műve nyomán több adatot felhozván, azok között a Zwingli három énekéből is töredékesen kettőt megemlít. Ez alkalomból a tegnapi postán egy levelet kaptam, melynek érdemes irója tőlem bővebb felvilágosítást kér illetve azt kérdi, hogy: annyiból áll-e a Zwingli szcntének-költészete, a mennyi ama Tár­cában s illetőleg felolvasásban közölve van? Én — minden spekulációtól (azaz Madarász József nagy hazánkfia mi­napi figyelmeztetése szerint magyarán mondva, minden számítástól) eltekintve — az illető tisztelt kérdezősködőt, 1884-ben megjelent művemre utaltam; a melyben kér­désére nézve talán többet is találhat, mint a mennyit én egy válaszlevélben írhatnék. Ámde azután eszembe ötlött: vájjon nincsenek-e még mások is, kik a fennebb nevezett levélíróhoz hasonlóan többé-kevésbé szintén érdeklődvén, a Zwingli énekei felől mindent szeretnének tudni — a nélkül, hogy a mai, irodalompártoló pénzviszonyok között kénytelenek lenné­nek a fennt megnevezett vagy az ahhoz hasonló, vagy a sokkal értékesebb és tartalmasabb külföldi művet meg­szerezni. Továbbá az a körülmény, hogy a lutheránusoknak köz- és magánistentiszteleteik alkalmával megvannak a maguk Luther-énekeik ; az unitáriusoknak a maguk Dávid Feri nc énekeik (hogy a róm. katholikusokat ne is említsem): de sem Zwingli, sem Kálvin énekéről, olyanról, mely énekeskönyveinkben volna — nem tudok. Pedig még nem is olyan régen hétrét hitvallásnak voltunk. És, ha a hel­vét hitvallás megalapítójának, Zwinglinek, énekeire bátor voltam az énekügyi-bizottság becses figyelmét (elhívni: tettem a közügy iránti tekintetből egyfelől és másfelől amaz egyéni felfogásból, vagy jobban mondva, meggyő­ződésből, hogy az alább közölt három éneknél jobbat, szebbet, vallásosabbat, ihlettebbet — a maguk nemében — egyetlen egy modern poéta sem készít 1 Ezzel nem azt akartam mondani, mintha nem tisz­telném az énekügyi-bizottság nagytiszteJetü elnöke által a jóminapában közzélett felhívásában megemlített és felkért nagyérdemű költőinket; hanem azt, hogy az adott helyze'­ben másvalakinél a költői és vallásos lélek Istenhez úgy nem szárnyalhat, mint a hogyan Zwinglinél látjuk az ő betegsége elején, betegsége növekedésekor és felgyógyu­lásakor. S meg vagyok győzó'dve, hogy ha a Zwingli alábbi egyik-másik éneke — nem ugyan az én, talán gyarló, fordításomban — az uj énekeskönyv alkalmi énekei közé felvétetnék : a dicsőült szerző iránti kegyelet szent érzé­séhez hozzá fog járulni bizonyos magasztos önérzet is, hogy vallásunk megalapítójától birunk egy soha el nem évülő szent ereklyét, mely az emberiségért dobogó szívből szólott Istenhez, az ő Fiának, Krisztusnak a példájával. Ezért örökkévalók a Zwingli énekei! 1. A betegség elején. Segélj, Uram, e nagy szükségben, Halálomat közel érzem ! Te győzted le őt a harcban S vagy felette hatalomban. Légy, Krisztusom, én mellettem S hozz enyhülést nagy terhemben. Hozzád kiált esdő szavam : Ne töltsd tele a poharam! Huzd ki sebző nyilaimat, Szüntesd égő fájdalmimat, Melyek nyugtot nem engednek S egy percig sem szünetelnek. De ha sorsom halál leszen, Zúgolódva azt nem veszem ; Oda megyek intésedre, Hol utam van kijelelve. Csak lelkem a föld porából Oldd fel minden salakjától. Uram, Te vagy én Teremtőm, Bánj velem, mint Gondviselőm ! Akár mondod : szolgám, maradj; Akár így szólsz : hívem, haladj: Akaratod én akarom, Tégy bármit is Jóakaróm. 2. A betegség növekedtekor. Uram Isten, légy vigaszom! Aggódás és nagy fájdalom Emészti a testet-lelket: Adjad azért kegyelmedet! Mert ki szivét mulandóktul Elfordítja s Hozzád fordul, S reménységét Benned veti, Szabadulást adsz ő neki. Nálam minden enyészőben ! Beszédre nem indul nyelvem; Érzékim is eltompultak. Segélyedre rászorultak. Harcolni most nem tudhatok, Elgyötörtek testi bajok, Uram, legyen Nálad lelkem. Vigye bár a halál testem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom