Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-08-27 / 35. szám

csak az, hogy a mi protestáns egyházainknak az államhoz való viszonya sem a törvényeknek, sem az észmeileg helyes állapotnak nem felel meg. Ezt azért mégis kénytelenek vagyunk tűrni, mint reánk nézve kisebb rosszat. Nincs elegendő hatásunk saját protestáns társadalmunkra, ennélfogva abból erőt nem meríthetvén, egyházalkotmányunk üres, bár szép thémáival nem birunk nyomatékot adni az egyház és állam közötti viszony végleges rendezésére nézve,— nem ezen rendezkedés egyes fázisaiban sem, sőt egyenesen mi is segítünk készíteni a visszaesés útját. Az állam reá vetette magát a társadalomra, de nagyon is abszorbeálta azt s így belőle elegendő erőt nem igen nyerhet, annál kevésbé, mivel vallás-erkölcsi eszközökkel nem is rendelkezik. — A róm. kath. egyház hazánkban is napról-napra hatalmasabb társadalmi' akciót fejt ki, úgy hogy nem sokára azokat, kik nem névleg katholikusok, egy erőteljes szervezetben egyesítvén, a felsőbb parancs szerint erre vagy arra mozdítja, mint okos hadvezér a hadoszlopokat. Az állam és a róm. kath. egyház harca tulajdonképen a protestantizmusé is, mert az állam szervezete prot. princípiumokon épül fel s így az államnak oly helyzete, mikor az állam és egyház közötti viszony szabályozásánál a róm. katholicizmus diktál, a mi vereségünk is . . . Denique censeo .:. . . . Nekünk, magyarországi protestánsoknak kétszeres kötelességünk, hogy az evangélium erőit bele vigyük a társadalomba. Keltsük igazi életre azt a mi erősségünket, mely most többnyire csak üres visszhangképen emlegeti kálvinista vagy evangélikus voltát. Egyházainkat keltsük új életre, melyben ne a thémák, hanem az evangélium, ennek legfőbb elve, a szeretet uralkodjék. Akkor erőink megsokasodnak, nyomatékunk megnő és egyházaink az államhoz való viszonya kérdésében sem leszünk quantitas negligabilis Paulus. A pálinka. II. Azzal a nagy veszedelemmel szemben, a mely népünket a folyton terjedő iszákosságban fenyegeti, kell hogy legelső sorban az egyház emelje fel figyelmeztető szavát. Nem szükség, hogy ennek bizonyítása végett hosszasan fejtegessük az egyház feladatait; elég, ha csak annyit mondunk, hogy az egyház az Isten országa építője tartozik lenni, a részegesek pedig nem bírhatják az Isten országának örökségét (I. Kor. 6 : 10). Hogy mi a teendője e tekintetben az egyháznak? •— nem nehéz megmondani. A mai orvosi tudomány szerint a ragályok ellen főként a megelőző módszerrel : a fertőzés lehetőségének kizárasával lehet sikeresen védekezni. Tisztaság ételben, italban, ruházatban, lakásokban, levegőben, egyszóval a környezetnek lehető veszélytelenné tétele : ezek a preventív módszer legfontosabb tételei. Ezt a módszert kell alkalmaznia az egyháznak legelső sorban is az iszákosság ellen; mert nem más az sem, mint ragály, a melynek fertőző központjai vannak és pedig úgy a környezetben, mint magukban az egyénekben. Megelőző cikkünkben vázoltuk azt a szomorú helyzetet, a melyben az iszákosság fertőző központjai : a korcsmák, pálinkás butikok és pálinkát is mérő szatócsboltok dolgában vagyunk. Temérdek az alkalom, mely úton útfélen csábít átkos portékájával s terjeszti a ragályt. Az a környezet, mely népünket körülveszi, úgy a fővárosban, mint a vidéken, minden egyéb, csak nem tiszta és veszélytelen. A legelső feladat tehát az kellene, hogy legyen, hogy ezen változtassunk. E végből az egyházaknak, mint valláserkölcsi testületeknek fel kellene emelniök tiltakozó szavukat az iszákosságra alkalmat nyújtó politikai gazdálkodás ellen és erélyesen sürgetniök a mindenféle rendű és rangú korcsmák számának korlátozását. Tudjuk ugyan igen jól, hogy a nem saját termelő közönség tisztességgel mérsékelt szükségletének kielégítése végett nélkülözhetetlenek a nyilvános bormérések; ele hogy annyira szükség volna, mint a mennyi ma van, meg hogy a pálinkás butikokra egyáltalán szükség volna : azt kereken tagadjuk. Nem a közönség valódi szükséglete, hanem a szívtelen spekuláció s magasabb és nemesebb érdékeket figyelembe nem vevő politikai gazdálkodás teremtette meg millió meg millió számra a korcsmákat és pálinkaméréseket: épen azért az egyházaknak a legkomolyabban kötelességök volna küzdeni ez irányzat ellen. Tekintsenek egyházaink, különösen pedig protestáns egyházaink szét a külföldön, hogy mit cselekesznek e tekintetben nemcsak az egyházak, hanem a világi sajtó is. Látni fogják, hogy mily éber szemekkel őrködnek az államoknak s városoknak a korcsmák körül való gazdálkodása felett, s ha lehet, szép szóval, s ha kell, nyilt és heves küzdelemmel törekesznek megakadályozni a részegeskedésre alkalmat szolgáltató csapszékek szaporítását. Külföldön, különösen Angliában igen jól tudják, hogy mennyi veszedelemnek szülő anyja lehet minden újabb csapszék, — s vájjon mi törődtünk-e ezzel valami sokat? A szomorú való az ellenkezőt bizonyítja.