Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-08-20 / 34. szám

még jól emlékezhetnek arra az izgalomra, melyet a néhai Tyndall professzor kelteit, mikor a világűrben lebegő ködfelhőket úgy írta le, hogy azok minden léteinek »alapját és potenciáját« magukban hordják. Az utóbbi években azonban visszahatás állott be. Felismerték, hogy a materializmus csak addig tud kielégíteni, míg a megfigyelés a dolgok felületét érinti. Már pedig a megfigyelés aligha tud a felszínnél mélyebbre hatolni. De a hol a látás elégtelen, a következtetés sikerrel munkál. Például, a kék sugarakon tűi az étherrezgéseket nem tudjuk közvetlenül megszámlálni. A tudósok ugyan hosszas kísérletezés és számítás után a rezgéseket több száz billióra teszik másodpercenkint s számításukat helyesnek, megközelítőleg biztosnak kell tartanunk. És így joggal beszélhetünk arról, hogy az éther-atomok egy másodperc alatt sok billió rezgést végeznek. Hát eddig mind jó és helyes. De ha már elménkkel fel akarjuk fogni, hogy az a setét anyag miként változik át azzá, a mit fénynek, világosságnak mondunk, tehetetlenségünket meg kell vallanunk nyiltan és őszintén, Ugyan így kell tennünk, ha a materialista felfogással akarjuk kimagyarázni a köztünk és a minket környező világ közt váltakozó benyomásokat és visszahatásokat. A materialisztikus magyarázat elégtelen, sőt ellentmondó lévén úgy a tüneményeket, mint az öntudatot illetőleg, sok gondolkodó azon meggyőződésre jutott s a bölcselet történetében nem is először, hogy alapjában véve téves az a feltevés, mintha az élet és gondolkodás az anyagból kimagyarázhatok volnának. Sőt ellenkezőleg voltak és vannak, a kik az anyagot az életből és gondolkodásból vélik kimagyarázhatni. Ez iskolához tartozik dr. James Ward is, ki a két kötetre menő Gifford-féle felolvasásaiban azt igyekszik kimutatni, hogy a világegye- • tem lételének és fennállásának anyagelvü felfogása mindig képtelenségekhez vezet bennünket. Míg ha egy élőhatalmat elfogadunk, mint végső okot, sokkal kielégítőbb nézetet nyerünk. Igaz, misztérium maradni fog akkor is. De hiszen balgaság lenne egyebet várni. A világegyetem pedig sokkal otthoniasabb és valódibb reánk nézve, ha azt az élet ruhájának tekintjük, nem pedig egy gépnek. Dr. Ward tüzetesen átvizsgálja a mechanikus elméletet és úgy hiszszük, sikeresen mutatja annak következetlenségét és ellenmondásait. De már az evolúció elméletet kevesebb sikerrel bírálja. Különben is úgy véljük, téves az a feltevés, mintha ez az elmélet szükségképen materialista lenne. Dr. Ward ismét legyőzhetetlen ott, a hol azt vitatja, hogy e világban a mechanizmusnál valamivel több van. Igen világosan és kielégítően szól a »psychophysical parallelium«-ról, vagyis a bölcselők ama másik paradoxonáról, melylyel ezek a létnek két egészen különböző, össze nem illő, egymást kizáró szubsztanciájáról, az anyagról ésszellemről beszélnek. Dr. Ward a »monizmust« vagyis az egy lényeg elméletét fogadja el. Hogy az elmélet mily szépen összevág a Iheizmussal, könnyen felfogható. És így e felolvasások teljesen megfelelnek Giffordnak. az alapítványtevő intenciójának. Ha minden áron hibát akarnánk keresni e műben, a fölött kellene panaszkodnunk, a mint Herbert Spencerrel bánik. Ez a tiszteletreméltó filozófus, a ki gyenge testben hatalmas elméjének óriási munkájával a világ figyelmét magára vonta: valamivel tiszteletteljesebb bánásmódot érdemelt volna meg. Spencernek a legbuzgóbb tanítványa is elismeri talán, hogy a mester az evolúció elméletének egyes esetekben való alkalmazásában gyakran feledi egyegy pillanatra saját »alapelveit*. Miután kijelentette, hogy a dolgok végső oka felfoghatatlan, úgy látszik, mintha alkalmilag feledné, hogy az általa ellenzett és csoportosított tünemények mögött ott van a megfoghatatlan valóság. De ez a feledékenység csak látszólagos s gondolatai azon intenzív összpontosításának tulajdonítandó, melylyel a tünemények folyamatát vizsgálja. Igazi spencerian nem lehet atheista. Majdan még azok is, a kik dr. Wardnak és másoknak a materializmus ellen indított hadjáratát diadalmaskodónak óhajtják, idők jártával el fogják ismerni, hogy e győzelem egyik harcosa Herbert Spencer volt. Christian World után —a. —s. EGYHÁZ. Lelkész-beiktatás. A mohácsi ev. ref. egyház július hó 9-én iktatta hivatalába újonnan megválasztott lelkészét, Vargha Zsigmond volt ó-budai segédlelkészt. A templomban .10 órakor kezdődött az istentisztelet, melyen a református hívőkön kivül más felekezetbeliek is nagy számban voltak jelen. A dalárda egyházi éneke után Mészáros Sámuel ó-budai lelkész tartotta a beiktatóbeszédet, szeretettől áradozó szavakban kötelességévé tette az új lelkésznek, hogy papi hivatásában mindenkor a református vallás és a hivők érdekeit tartsa szem előtt. Vargha Zsigmond mondta el ezután székfoglalóját; félóráig tartott beszédében ismertette azt a feladatot, melyet új működésében teljesíteni fog. Költői lendülettel, bensőséggel tett fogadalmat arra, hogy az ősök példájára okulva, az egyház érdekeiért — ha kell — szenvedni is fog ; hivatása teljesítésében mindenek előtt a vallásos érzés ápolását, az egyetértés és béke fejlesztését fogja szem előtt tartani. A beszéd a hallgatóságra nagy hatást gyakorolt. Az istentiszteletet a dalárdának több egyházi dala fejezte be. Délben az iparosok olvasókörében bankett volt, melyen a társadalom minden köréből igen sokan jelentek meg. A bukareszti ev. ref. egyház. Annak az 5—6000 magyar protestánsnak, a kiket a sors Bukaresztbe vetett, ez az egyház az éltetője. Misszióját az egyház Hajdú János főgondnok és Bartalos János lelkészszel az élén. hit dolgában és a hazafias szellem fentartásában és ápolásában igyekszik teljesíteni, pedig az egyház szűk anyagi viszonyai nem kis akadályt gördítenek útjába. Szerencse, hogy a lelkes adakozók jótékonyságuk által elősegítik az istenes és nemes cél elérhetését, melyre hivatva van az egyház. — Sajnos, hogy iskolája ügyében az egyház nem tud a követelményeknek minden tekintet-