Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-08-20 / 34. szám

Óh te szegény Aszaló, Mit ér neked a szép ló? Ki lesz rajta nyargaló, Ha a ncped kihaló ? Magyar-Lad is nevezetes, sőt híres az unitáriuskodásáról. A rugója ennek — természetesen—anyagi ügy. Fadeputátumát, melyet a kath. földesúr jószántából adott a lelkésznek, az nem engedi lejebb szállítani, a gyülekezet pedig nem akarja a hiányt pótolni s 40 család (az összes lélekszám 219) unitárius lesz 1890-ben Ma már azonban 7 kivételével visszatértek, Minden egyháznál van valami érdekes vagy történelmi, vagy egyháztársadalmi szempontból, a miket a szerkesztő igen tárgyilagosan naplószerűen ad elő, ilyen methódusban: »Viszló ápril, 18. Viszló anyaegyház, hová az esperes a hozzá tartozó Csertő leányegyházat behívta.* Ezt követi a fogadtatás leirása. A püspöknek templomi beszéde, mely mindenütt imával és áldással végződik. Statisztikai adatok. Egyházi adó, itt kitüntetve a telkesek és zsellérek legnagyobb és legkisebb adója, végül jön az egyház története, lelkészek és tanítók névsora. Ezen rendben halad az Emlékkönyv, melynek célja — mondja az előszó — »hogy ne merüljenek a feledékenység tengerébe azok a gyönyörű és mélylartalmü beszédek, melyeket egyházlátogatásakor a püspök úr tartott s hogy tükör legyen, melyből az utókor láthassa a multat.« És e célt az Emlékkönyv elérte. E tükörben igen becses adatokat fog látni az utókor és sok élvezetet, tanulságot a jelen gyermeke is. A püspöki beszédek valóban méltók, hogy fenmaradjanak így együtt is, mint bizonyságai egy igazi talentumnak, mely tudja és érti: hol és hogyan beszéljen, s lelki testi tehetségeinél fogva képes arra, hogy heteken át tartó fáradalmas utazásai mellett is naponként 2—3 nagyobb szabású beszédet tartson, a mi egyébiránt csak az erőteljes fizikum jele s a mihez minden valamirevaló kortes és képviselőjelölt ért, szélnek eresztvén a kongó, üres frázisokat, a hitvány polyvát. Hanem ilyen beszédeket: magvas, építő tartalommal s olyan stílusban, hogy azt az egyszerű földmives, megérti, a művelt elmét pedig gyönyörködteti, meghatja: ehhez Istennek különösebb adománya kell. Es vegyük hozzá, hogy e beszédek tapintatosak, azt a vegyes közönséget, mely előtt elmondattak, figyelembe veszi, nehéz igazságokat nem hallgat el;

de oly alakban adja elő, hogy az nem lehet bántó az el nem fogúit más vallásura sem. — a gyarlóságok, hibák, bűnökhöz gyöngédséggel, szeretettel nyul, nem rombol, hanem gyógyít. Igen tanulságosak e beszédek a lelkiatyáknak a modorra nézve. De hát azoknak, a kiket közvetlenül érdekeltek : a somogyi népnek? Az Emlékkönyv szerint a somogyi értelmes, jól iskolázott nép. Ha ezeket a püspöki beszédeket, az egyház történetével együtt, kis füzetekben kiadva, mindegyik gyülekezet tagjai olvashatnák, s látná abban mindegyik egyház a maga képét: kétségtelen dolog, hogy maradandóbb és messze jövőbe kiható jótékony hatással lenne ez a valláserkölcsi életre, sokkal inkább, mint azok a nagy zajjal és tetemes költséggel járó külsőségek, melyeknek mellőzését a püspök jó eleve kikérte ugyan, de a jó somogyiak mindazáltal véghezvittenek. Az a beszéd pedig, a mit bucsuzóul mondott a püspök a somogyi lelkipásztoroknak: a pastoralis prudencia quintesszenciája. Nagy Lajos egy életrevaló eszmét pendít meg könyve előszavában, hogy t. i. a többi, ezuián meglátogatandó egyházmegyék is adjanak ki majd ilyen Emlékkönyvet, így az egész egyházkerület története együtt lesz idővel. — Az eldurrogtatott puskapor és diadalkapuk árából — azt hiszem — kitelnék ily maradandó értékű Emlékkönyv. Ez életrevaló szép és okos eszmét megbővíteném azzal, kogy kis füzetekben az egyes gyülekezetek meglátogatását is adjuk. Szentkúti Károly. BELFÖLD. Egyházkerületi gyűlések. I. A tiszai ág. hitv. ev. egyházkerületi gyámintézet évi közgyűlését ez évben Nyíregyházán tartotta meg augusztus hó 8-ik napján. E közgyűlésnek •— mely úgy egyházi, mint világi részről igen látogatott volt — igen sok lelket és szívet megragadó pontja volt. A mult évben ker. felügyelőnek megválasztott Szent-Iványi Árpád lemondott a gyámintézet világi elnökségéről. Az új választás liadványi István kir. tanácsos hegyaljai esp. felügyelőre esett;

ki a bizalomnak helyt adva — elfogadta a választást. A megválasztott új világi: gyámintézeti elnököt Diamiska András ker. gyámintézeti elnök igen meleg hangon üdvözölte, mire liadványi István megválasztott új elnök tartotta meg székfoglalóját. Szív- és lélekhez szóló beszédet mondott, mely lekötötte figyelmünket s megerősítette a kiváló férfiú iránti szeretetteljes ragaszkodásunkat. Az »Evangélikus szövetség« eszméjének felvetésével új működési irányt óhajtana létesíteni a gyámintézeti élet terén. Erre vonatkozó, kidolgozott s hazai viszonyainkhoz alkalmazkodó tervet s javaslatot a jövő évi közgyűlés előtt beadja és pedig úgy, hogy az már az egyházmegyei gyámintézetek gyűlésein tárgyaltathassék. Majd 2000 (kétezer) koronát tesz le a gyámintézet céljaira, a szegény, küzdő egyházak felsegítésére. S végül a ker. gyámintézetnél 30 éve — szakadatlan s fáradságot nem ismerő buzgalommal működő Strauch Béla (felkai lelkészt) ker. gyámintézeti jegyzőt üdvözli, méltatja elévülhetetlen érdemeit s az elismerés és tisztelet jeléül egy ezüst serleget nyújt át az érdemes ker. jegyzőnek. Strauch Béla meghatottan s elérzékenyülve mond rövid szavakban köszönetet közgyűlésnek s igéri továbbra is, hogy a gyámintézet munkájában ezentúl is Istentől nyert erővel, lelkesedéssel fog résztvenni. A közgyűlés minden tagja osztatlan szeretete és bizalma legyen jutalmazó a kiváló jeles fér-