Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-08-20 / 34. szám

jó hírnevére, az természetes dolog. De »az álláshoz nem méltó súlyos erkölcsi vótség« ruganyos fogalom ós kérdéses mindig, vájjon p. o. megelógszik-e az állami hatalom azzal, ha egyházi törvényeink 302. §. 3., 10. pontjaiba ütköző fegyelmi vétség esetén bíróságaink a 302. §. a) H) c) és nem d) vagy é) pontjaiban meghatározott büntetést szabják ki? — A mi pedig az államellenes magatartást illeti, dacára az 1893: XXVI. t.-c. 13. §-ának, mindig az uralmon levő kormány programmjának liberálisabb vagy konzervativebb szellemétől fog függeni az, hogy ama §. miképen magyaráztassék. Állami egyház vagyunk, mert közigazgatási hatóságok őrködnek nem csak lelkészeink jövedelmi bevallása, hanem felsőbb hatóságainknak ide vonatkozó igazolásai, tehát egész egyházunk felett. Ugyanezek kisérik figyelemmel lelkészeink erkölcsi és állampolgári viselkedését, s tesznek alkalmilag jelentést a fogyatkozásokról a minisztereknek. — Természetes dolog, hogy »volenti non fit iniuria«. Mi szívesen fogadtuk a kongruatörvónyt és azért nem is panaszolhatunk a fentiek miatt. De a tények mégis csak tények maradnak és épen nem árt, ha megismerkedünk ezekkel a tényekkel. Igaz ugyan, hogy e megismerkedés nem mindig kívánatos. Az ismertető szájkosarat is kaphat, mert ez az állami egyházban szokásosabb; mint a szabad egyházban. Ki tudja, vájjon egyházjogi fejtegetéseim nem tekintetnek-e politikai tárgyak körül forgóknak ós nem állapítják-e meg épen arra a lapra nézve a melyben megjelennek, a sajtórendőri kihágás vétségét. Az állami egyházzal ez is össze szokott forrani. Állami egyház vagyunk, mert egyházközségeink önállósága, vagy affiliációja felett joga van az államnak bizonyos körülmények között határozni. Ez a határozás nem lehet minden egyes esetben és minden időben egyaránt megnyugtató egyházunkra nézve. És ne mondja senki azt, hogy nem kell beleegyeznünk ebbe vagy abba, mert hiszen a büntetés csak személyre ós nem testületre szól, mert hát hiszen épen ezek a személyek azok, a kiket, ha megvernek elszéled, az egész nyáj. Minden egyháznak ereje lelkipásztoraiban van ós ha ezekben sújtatnak, egész testükben sújtatnak. Capitis deminuciót könnyen szenvedhető kongruás lelkész sorsára pedig ugyan kinek volna kedve vágyakozni? Állami egyház voltunkat eléggé mutatja az ú. n. »Kanzelparagraph« is, a melyre mi sem okot, sem jogot nem szolgáltattunk, de hát a paritátische Stockprügél is az 1848: XX. t.-c. 2i-k §-ának, a bevett vallásfelekezetek közötti egyenlőségnek és viszonosságnak a folyománya. Látnivaló, hogy a mi protestáns egyházunknak az államhoz való viszonya nem önállólag, nem saját lényegének ós természetének megfelőleg rendezkedik el, hanem egy más hatalmasság, a római egyház világi aspirációi által időről időre teremtett helyzetnek járulékos kifolyása, függvénye. így lettünk mi állami egyh azza, de csak másodrangúvá. Azokat a közjogi előnyöket, a melyekkel a római egyház bir e hazában, a melyek merő anarchronizmusok, megszüntetni ezidőszerint nem képesek, — velünk^ is közölni nem akarják, de nekünk sem kell. Azért némi előnyöket ós az összes hátrányokat el kell fogadnunk az ú. n. egyenlőség és viszonosság kedveórt. Mindez azért van, mert igazán függvénynyé lettünk csupán. Az önállóság az egyházi életben, a protestantizmus inclelibile charakter-e nagyon megfogyatkozott. Mi a magunk erején képesek lettünk volna összehozni azt az összeget, a mely a kongruatörvény folytán lelkészeinknek jut, de hát miért viselje Makó Haranglábnak, vagy Debrecen Katádfának a terhét? Nem vagyunk mi egymás terheinek viselésére, a szeretet közös kötelességeinek a felvételére képesítve. Lélek kell egyházunkba, mert ha az állami egyház lejtőjére reá léptünk, keleti karakterünk természeténél fogva könnyen nagyobb bajba is keveredhetünk. Az egyház életét az evangélium erejével felfrissíteni, a mi ős forrásunkat, egyházunk alapját képező prot. társadalmunkat az élővizekre vezetni ós ottan legeltetni: ez a mi elmulaszthatatlan kötelességünk, mert különben még egyháziasságunk is csak államivá leszen. Paulus. Zelenka püspök évi jelentéséből. — Elmondatott Nyíregyházán, 1899. augusztus 9-ikén. — Tisztelt egyházkerületi közgyűlés! Tizenöt óv multán most újra megjelent e városban, ezen első egyházában egyházkerületünk számadó, számvevő és intézkedő évi közgyűlésének megtartására. Megjelenése bizonyság a mellett, hogy a hithű egyház és testvérszeretet régi kapcsa még mindig erős, szeretetteljesen tartja a 28 vármegyére terjedő ós 11 egyházmegyébe oszlott ezen egyházkerületet össze ; — hogy továbbá az egyházias közélet elevenítése ós egészséges vezetése érdekében megtartott vándorgyűlések jelentős voltának tudata még mindig eleven; — hogy végül a testvéries melegséggel törtónt meghívásra, egyházkerületünk készséggel, sőt örömmel jelent meg ezen egyházában, mely az ősöktől öröklött hithűséget ós áldozatkészséget, tudja, 67*