Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-08-20 / 34. szám

PROTE EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadtf-liivatal : Hornyánszki/ Viktor Teönyvkeres^cedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: IIORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési Ura: Félévre: 4 frt fíO kr ; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára !iO kr. Egyház és állam. Hazánkban is, mint mindenütt, a róm. katholikus egyház adja meg az egyház és állam közötti viszony szabályozásának irányát. Az állam szabályozza ugyan, de reá nézve mindig az volt a legfőbb irányadó, hogy minő viszonyt tart fenn a római egyházzal. A bécsi békekötést becikkelyező 1608-iki törvényekben, valamint az 1848: XX. t.-cikkben említett ós kifejezett teljes egyenlőség soha sem valósulhatott meg ós nem is fog soha, míg az állam ezen interkonfesszionális ügynek rendezését nem általában polgáraira tekintettel, hanem a vallásfelekezetekhez a múltban fenálló viszonyára aggodalmasan ügyelve akarja eszközölni. Ezen tüneményeknek oka abban van, hogy a róm. kath. egyház hazánkban nemcsak közjogi tényező (hiszen a többi egyházak is azok), hanem úgyszólván, az állami mechanizmusnak alkatrésze. Régebben uralkodó egyház volt jogilag ós tényleg egyaránt. Egyeduralmát a protestantizmus erőszakkal volt kénytelen megdönteni, hogy saját létét biztosíthassa. De a bécsi s linci békék csak ideig-óráig változtattak az állam tényleges egyházpolitikáján, mert utóbb, habár jogilag nem is, de valósággal még is csak uralkodó maradt a római egyház. A római egyháznak közjogi helyzete rontotta meg az 1608. K. e. T. törvénycikkben kimondott (in spiritualibus) egyenlőségét ; ugyan ^z akadályozta meg, hogy az 1 790/91: XXVI. t.-c. bevezetés dacára is, távol áll a bécsi és a linci békekötésekben megvetett alapoktól; hasonlóképen az a közjogi helyzet az oka annak is, hogy az 1848: XX. t.-c. oly formában keletkezett, a mint van és hogy vógrehajtása ma ós a messze jövőben is lehetetlen. Mi protestánsok igen sokat szoktunk és felettébb szeretünk is ezen 1848: XX. t.-cikkre hivatkozni. Hol a 2. §. az, a mi bennünket belőle ingerlően csábít, hol peclig a 3 §.; most az egyenlőség ós viszonosság, majd pedig a »Közálladalmi költségek« képezik vágyakozásunk tárgyát. Arra, hogy ez a két §. miképen egyeztethető össze és miképen állhat meg a protestáns autonómia velők kapcsolatban, — mondom, arra igen kevés ügyet vetünk. Pedig az egyházunk jelen ós jövő államjogi helyzetére nézve egyik legfontosabb punktum solienst képez. Nehezen veszem magamnak a bátorságot, de hát mégis csak kimondom, hogy az 1848: XX. t.-c. jelzett két §-a a valóságban összeegyeztethetlen, hogy a római kath. egyházra kedvező ; hogy megnyitotta az utat a protestáns egyházak előtt arra, hogy ők is állami egyházakká legyenek. Összeegyeztethetlen a két §., mert, a mint a szöveg is mutatja, de meg egyik legilletékesebb tanúnak, Kossuth Lajosnak nyilatkozatából is ismerjük, a róm. kath. egyház vagyonjogi státusquojának fentartása benne foglaltatik a 3. §-ban, míg a protestánsokra nézve csak szükségletek fedezéséről van szó. Itt egyenlőség már a priori nem lehet. De az egyenlősítésnek az iránya is olyan természetű, melyben a protestáns egyházak a róm. kath. felé (»adc< ós nem »super«) emeltetnek, nem pedig az szállíttatik alább, mint a hogy Bocskay ós Bethlen politikai rendszerében látjuk. így tehát arra nincs semmi törekvés, hogy a róm. kath. egyház sajátos államjogi helyzete egyébképen változtattassék, mint az uralkodó név eltörlésével. Tényleg megmarad minden korábbi államjogi ós vagyoni előnyeink birtokában s vesztesége a viszonosság néminemű megállapításában van. Hogy ez a helyzet a róm. kath. egyházra nézve a kedvezőbb ós nem a protestánsokra: azt felesleges bizonyítani is, azért szót sem vesztegetek reá. De annál fontosabb ám reánk nézve, hogy az 1848|: XX, előkészítette a protestáns államegyházakat. Most már, manapság ebben evezünk, 67