Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-08-13 / 33. szám

esi, testi és vallási romlásnak is, mert átkos kotyvaléka nemcsak a keservesen megkeresett garasokat és forintokat húzza ki a munkás és iparosnép zsebéből, de meg is mérgezi annak testét ós lelkét egyaránt. De maguk a korcsmárosok ós a pálinkamérők-e a legelső sorban a felelősök ós kárhoztatandók ? Bátran ki merem mondani, hogy : nem ; mert ezek csak kapzsi, szívtelen emberek, a kik az emberi bűnös szenvedélyekre spekulálnak, csakhogy meggazdagodjanak; hanem felelős ós kárhoztatandó az a nemzeti gazdálkodás, a mely ezeknek boldogulását s a nemzet minden osztályának degenerálását megengedi, csakhogy a pénztárát tölthesse. Bűnös, kapzsi ember mindig volt s mindig lesz; de kapzsi, csak az anyagi haszonra tekintő nemzeti gazdálkodásnak nem volna szabad lennie, mert az egyes csak akkor rombolhat igazán, ha a köz, az állam abban nemhogy megakagályozná, hanem még segédkezet is nyújt neki. Ma pedig, fájdalom, így állunk. Azért ne dobja senki olyan meztelenül ki a világba azt a vádat, hogy »ez a mérgezés nem érdekli nálunk sem a tanítót, sem a papot;« mert hiszen mit tehet igazában pap és tanító ott, a hol a nemzetnek minden rétegét, de különösen alsó néposztályát megmérgező ipar állami védelemben s állami kedvezményekben részesül? ! Sehol sem valósul talán olyan igazán a közmondás : »alkalom szüli a tolvajt!« — mint épen az ivás terén ; alkalom pedig annyi van, hogy annak se szeri, se száma. Kávéház, korcsma, pálinkás butik ós pálinkát is mérő szatócsbolt száma egész légió, s valóban erős lélekre volna szüksége népünknek, ha a töméntelen kísértéssel szemben meg tudna állani. A nagy lelkesedéssel megteremtett vasárnapi munkaszünet is mire való nálunk? Talán a test pihenésére s a léleknek a buzgóság szárnyain Istenhez emelkedésére ? Korántsem, hanem arra, hogy a heti keresmény legnagyobb része a dőzsölés között veszszen el s a test ós lélek megmérgezve élvezhesse a »blaumontág« rettenetes nyugodalmát. Ne restelnónek csak nemzetgazdászaink s törvényhozóink végig tekinteni a munkás néposztályok által lakott városrészek és városok korcsmáin és pálinkás butikjain szombaton esténként s majd meglátnák, hogy mi az anyagi ós az erkölcsi nyomor valódi for rasa, S nézzék csak meg az Úrnak napján, a szent vasárnapon a templomokat ós a korcsmákat, — hogy melyiknek van több híve, több imádója ! S összemórhető-e az az anyagi haszon, a mely az emberi bűnös szenvedélyeknek való eme hizelgósből támad, azzal az anyagi, testi ós lelki romlással, mely annak nyomában fakad ; avagy futja-e azt a kiadást, a melyet az államnak, a megyéknek s a városoknak tenniök kell, hogy a »fokozódó igényeknek megfelelőleg« építtessék a fegy- és fogházakat s a javítóintézeteket? Én azt hiszem, hogy épen nem ; épen azért nem tudom eléggé kárhoztatni a mi mai állami közgazdálkodásunkat, a mely nem tekint sem anyagi, sem testi és morális romlásra, csakhogy pénzt teremtsen. Azok, a kik a » Budapesti Hirlap«-ban hozzászóltak ehhez a dologhoz, legfelebb csak a közerkölcsiség szempontjából bírálták a helyzetet; de mi érezzük annak átkát vallási ós egyházi tekintetben is. Első a korcsma s a kocsmai kontó kifizetése, s jó volna, ha ezután mindjárt a templom ós az egyházi közterhek lerovása következnék ; de fájdalom, ezek csak a legutolsók maradnak, ha épen teljesen ki nem esnek a szamításból. A vallási ós erkölcsi hatásokat, a melyek a templomokból és iskolákból kiáradnának, teljesen lerontj a a korcsma s a pálinkás butik s a nópnevelóst átveszi a korcsmáros ós a pálinkás zsidó. Népünkből rohamosan vész ki nemcsak a világi, hanem az egyházi elüljárók iránti tisztelet, a vallásos érzés, az egyháziasság s helyét a tiszteletlenség, a hitetlen ós erkölcstelen vallástalanság, sőt a vallás-ós egyházgyűlölet foglalja el. Ilyen ma köztünk az élet s társadalmi életünk egész irányzata, s habár ebben, mint mondám, nem mi papok ós tanítók vagyunk is legelső sorban felelősek ; de az elől, hogy ennek megváltoztatására minden lehetőt elkövetni legszentebb kötelességünk, — nem zárkózhatunk el. ITogy mi volna a teendőnk, arról majd egy másik cikkben szólok. Szentmártoni. ISKOLAÜGY. Iskolai értesítők. (Folytatás.) A nagyenyedi ev. ref. Bethlen-kollégium értesítőjét kiadta: az igazgatóság. — Károlyi Zsuzsánna (1585 — 1622) életrajzával kezdődik. Károlyi Zsuzsánna Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek volt felesége s szívének jóságával, lelkének nemességével, hazaszeretetével, vallásosságával és háziasságával valóságos mintaképe az igazi magyar asszonyoknak. Kár, hogy e nemes asszony életének folyására bővebb adatok nem álltak szerző rendelkezésére ; de a kéznél volt kevés adat is elég volt arra, hogy a szerző, Bodrogi János tanár, egy darabot mutasson Erdély- és Magyarország történetéből és mintaképét adja egy igazi asszonynak. A kollégiumról általában elmondja az értesítő, hogy