Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-15 / 3. szám

mi össze ezen célra az 1000 frtot, sőt többet, hogy mennél díszesebb legyen a síremlék. Emeljük fel ezen emléket az utókor számára! Fölhívunk tehát Benneteket, Mindnyájatokat, Kik a megboldogultnak egykor tanítványai voltatok: siessetek a hálás kegyeletnek oltárához adományaitokkal, küldjétek ezeket és azokéit is, kikhez ismeretlen tartózkodásuk miatt, ezen felhívásunkat nem intézhettük, kiket azonban Ti megközelíthettek, legkésőbben 1899-dik évi januárius hó végéig Okolicsányi Gyula, a Magyar jelzáloghitelbank ügyészének címe alatt Budepestre, Tisztviselők telepe, Delej-utca 10-dik szám alá. — Szives adományaitokat a »Budapesti Hirlap«-ban fogjuk nyilvánosan nyugtázni. A síremléknek fölállításáról annak idejében a lapok útján értesítendünk Benneteket. Az ünnepély módozatait, a sír föliratot a tanári karral egyetértőleg állapítandjuk meg, mi csak annyi jogot követelünk a magunk részére, hogy a sír emléke homlokzatán alúl ezen felírás álljon : »Emelték hálás tanítványai!* továbbá, hogy közülünk egykori tanítványai közül valamelyik, ezen alkalommal kegyeletes beszédet mondhasson. Nagy Breznyikünk szelleme által vezéreltetve ismételten is kérünk Benneteket, hogy a kegyeletes cél elérését szives adományaitokkal biztosítani méltóztassatok ! Pozsonyban (a kerületi gvülés alkalmából), 1898. évi szeptember 7-én és 8-án. Biszkup Béla lelkész, Bogyay Antal lelkész, Frenyo Gyula lelkész, Holuby Vilmos lelkész, Horváth Dani árvaszéki ülnök, Ivánka István földbirtokos, Ivánka Pál főszolgabíró, Joerges Ágost könykiadó és könyvkereskedő, dr. Kaldrovics Géza bankügyész, dr. Kéler Zoltán földbirtokos, Kiss István lelkész, dr. Kossaczky Arnold megyei ügyész, Krupecz István lelkész, Marótby Emil lelkész, Okolicsányi Gyula bankügyész, Okolicsányi József bizt. társulati felügyelő, Okolicsányi Lajos erdőmester, Riesz Károly főesperes, Szekerka Pál lelkész, gróf Zay Miklós országos képviselő, Zorkóczy Samu lyceumi igazgató. GYÁ S Z R ÓVAT. f Szász Domokos erdélyi püspök haláláról mély megilletődéssel értesült az egész magyar protestáns világ. Százakra menő, részvétlevelek és táviratok tesznek bizonyságot az általános részvétről. Az első condoleálók között voltak Bánffy Dezső, és Wlassics miniszterek, Tisza Kálmán, Hegedűs Sándor stb. A halálesetről a családon kivül az egyházkerület igazgató-tanácsa, a kolozsvári theologiai fakultás, az erdélyi múzeum-egyesület stb. adatott ki gyászjelentést. A temetésre a családtagok közül Szász Károly dunamelléki püspök, Szász Róbert, Nagy Miklós szerkesztő, legifj. Szász Károly, Szász Béla, Zseny József stb. utaztak Kolozsvárra. Az erdélyi egyházkerület lelkészi és tanári kara impozáns tömegben vett részt a temetésen. A tiszántúli egyházkerületet Kiss Áron püspök, Balogh Ferenc és Erdős József tanárok, a tiszáninnenit Fejes István és Radácsi György, a budapesti theologiai akadémiát Szőts Farkas igazgató képviselték. A theologiai fakultás dísztermében elhelyezett koporsóra közel kétszáz koszorút helyezett a résztvevő kegyelet. A temetés előtti nap százával zarándokolt a nép a nagy püspök ravatalához. A küldöttségek nagyobb része is ekkor fejezte ki részvétét, kiknek részvétnyilatkozatára a család nevében Szász Károly püspök felelt. Maga a temetés e hő 11-énóriási részvéttel folyt le a theologiai díszteremben, hova csak a családtagok, a küldöttségek egy része s a közönségnek csak kevés része fértek be. Az alkalmi imát Antal Gábor dunántúli püspök tartotta, a gyászbeszédet Kenessey Béla theol. igazgató mondotta, az éneklést a theologiai, a városi dalárda és a földművesek énekkara fölváltva végezték. A tartalmas bár kissé hosszú imádság s különösen a magas szárnyalatú és művészileg jellemző »gyász«-beszéd mélyen meghatotta a közönséget. (A gyönyörű gyászbeszéd mai számunk Nekrolog rovatában olvasható^). A gyászszertartás végeztével a hat-lovas gyászkocsira helyezett koporsó előtt a kolozsvári fő- és középiskolák tanuló-ifjúsága, a katonai, polgári és felekezeti küldöttségek tagjai haladtak, a koporsó után a gyászoló család férfi-tagjai (a nők kocsikban) és b. Kemény Kálmán, Zeyk Dániel és Simó Lajos főgondnokok vezetése alatt vagy kétszáz palástba öltözött pap. számos tanár és ezrekre menő résztvevő közönség lépdelt ki a temetőig, hol a. földmívelők énekkarának gyászdala után Molnár Albert theol. tanár mondott költői szárnyalású szép beszédben utolsó Istenbozzádot a nagy halottnak. Szász Domokos sírja a Nagy Péteré mellett, azon a díszes helyen van, melyet Kolozsvár város tanácsa díszhelyül ajánlott fel nagy halottjának. f Szilágyi Sándor, az egyetemi könyvtár tudós igazgatója, a hírneves történetíró és szerkesztő, mint lapzáráskor őszinte részvéttel értesülünk, hosszas és súlyos szenvedés után f. hó 13-án jobb létre költözött. Nekrológját jövőre közöljük. KÜLÖNFÉLÉK. * Francia ref. templom felavatása Szentpétervárott. A szentpétervári francia ref. gyülekezet a mult év utolsó napján avatta fel újra, nem régen tűz által megrongált és restaurált templomát. A restaurációhoz maga a cár 10 ezer rubellel járult s az oroszországi ref. és evang. gyülekezetek is szépen adakoztak, úgy hogy a költségek teljesen fedezve vannak. * Az evangéliumi világosság eredménye. A német-birodalom 251,515 újonca között csupán 200 volt a mult évben olyan, a ki írni és olvasni nem tudott. Az írás és olvasás képessége a műveltség egyik hatalmas fokmérője s épen nem a véletlenség eredménye az, hogy ez a fokmérő, a legmagasabb grádust a protestáns országokban mutatja. A hol az evangélium fénylik, ott oszlania kell mind az erkölcsi, mind a szellemi sötétségnek. * A Róma-ellenes mozgalom Ausztriában kezd már valóban szakításra is vezetni. Satz-ban 600 római katholikus lépett már át a protestáns egyházba; Eschben,