Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-30 / 31. szám
legüvé legyen s így a konvent s esetleg az egész magyar ret. papság támogatását is megnyerje. Ezek helyett újabb kombinációk vétettek fel. A konvent meg is szavazott 10.500 frt segélyt, évenként 32 éven át 510 frt kamat alakjában. De már az egyházkerületi gyámintézet tőkéjének felhasználásától el kellett állani és később az összes ref. papság kötelező tagsági hozzájárulása is hiú reménynyé változott. Alig maradt valami jövedelem. De a telek megvétetett, az épület felépült s költségeit a sorsjáték nyereségének reményében előlegezte a kerület közpénztára. Csak hogy a sorsjáték nem sikerült; az egyházkerület anyagi viszonyai is megingottak s így befektetésének kamataira szüksége lett volna, ha lett volna honnan megtéríteni. Ebben az állapotban, jövedelem nélkül és nagy adóssággal találta a szeretetházat a f. évi egyházkerületi közgyűlés, mely kimondotta, hogy az épületet minden áron értékesíteni kell, mert tőkéjét nem hevertetheti. De lehet-e azt az épületet minden áron értékesíteni? A konvent adja a megígért segélyt. Az egyházkerület hálás kegyelettel csügg a nagy tervező emlékén s ezt nem mutathatja ki azzal, ha bérháznak adja ki a helyiséget. A sorsjátékkal bejárluk a kontinens, sőt Angliát is és mostan, mikor a beszámolás megtörtént, bar ez nem fényes eredményt mulat ugyan, de mégsem mondhatjuk, hogy most már nem csinálunk Szeretetházat. Mint mondám, az első tervezet a legszerencsésebb volt. Kis keretben, kisebbszerfi igényekkel és kevesebb költséggel járt. Ehhez kell tehát lehetőleg visszatarni; de a mennyiben ma már az építés és felszerelés, és főleg ezeknek költsége nagyon is kibővítették az első keretet: a felesleget, illetőleg a hiányt rokon eszme és céllal kell kitölteni. így merült fel a gondolat, hogy a Szeretetházat, bárminő csekély kezdettel is, meg kell valósítani s a mellett, — a mire főleg Kolozsvárt égető szükség van — leányinternátussal kell kapcsolatba hozni. Maga a nagy tervező is foglalkozott már ezzel a gondolattal, de az ő lelke sehogy sem tudott a nagyobb szabású alkotások regiójából a lassú és apránként fejlesztő, építő munkásság köznapiasságába leszállani Pedig milyen előszeretettel csüggött a Szeretetház megvalósításának gondolatán! Még általános örökösévé is ezt az intézetet tette. De hiába! A sasszárnyakat is levonta a — nincs. Mostan ott állunk a félben maradt nagyszerű kezdeményezés tovább építése előtt. Nem tudjuk Szász Domokos koncepcióját megvalósítani egyszerre, de taláu lassankint a sok százan elvégzik azt, a miben az atlaszi vállak kifáradtak. Talán — mondom, mert a feladat nem kicsiny. Egy reménység bíztat, a melylyel az erő nem tartaná szükségesnek számolni, de a gyöngeség, mint szilárd horgonyhoz tapad hozzá, t. i., hogy a hitnek ereje ma is, megmozdítja a hegyeket. Van a szeretetháznak 18:5 frt évi terhe és van 99 frt évi jövedelme. Ezzel kell megcsinálni a félbemaradt intézetet. De nyilvánvaló, hogy 50 árvával egyszerre nekivágni a feladatnak s évi 12,000 frtot előteremteni a semmiből nem lehet. Azonban a mi 50-nel nem lehet, lehetséges lesz tízzel. Ez magában 4000 frtba sem kerül s ennek is V5 -öd részét fedezi az árvák nevelési járuléka. A még hátralevő Vs'öd részt máshonnan kell előkeresni. A szeretetház célja, bár a lehető leghumánusabb igazán keresztyéni munka létesítése, — de be kell vallanunk — kissé partikuláris is. Lelkészi árvákról van szó és nem bárminő árvákról. És ez a partikularizmus olyan teher, a mely partikulariter kötelességeket teremt és csakis egy részben emelkedik túl az osztályérdeken. — Ezzel számolni kell s azért ennek megfelelően a szeretet ház jövedelmeit csakis részben] lehet várni az önkéntességtől, másrészben azonban kötelesség alakjában kell megállapítani. Jellemző hitünk erejére, hogy^ az utóbbira inkább támaszkodunk, mint az előbbire. Igv ismerjük magunkat és hitsorsosainkat. A mi már most a részletesebb kivitelt illeti, itt elsőben röviden az internátusról emlekezünk meg. Ennek célja, hogy a vidéki szülők leányaika!, kik Kolozsvárt tanulnak, méltányos díjért teljes ellátásban és felügyeletben részesítse. A díj 220 frt egy tanévre, mely összeget az épület fent.artás költségeinek egy részét is fedezi De már a ref. lelkészek, tanárok és tanítók 180 frt kedvezményes díjat, fizetnek, mely összegből épen nem jut az ellátáson kívül egyébre. Azonban az is igaz, hogy ha ez által az internátus tagjainak száma tetemesen gyarapodnék, ez az ellátás átlag költségeit az árvákra nézve is alább szállítaná. A szeretetház tulajdonképeni jövedelmét kötelező és és önkéntes tagdíjakból, adományokból venné. Ezeken kívül a Baldácsy-alap jutalékának y4 -e fordíttatnék ide, mely özvegyek és árvák gyámolítására van rendelve kerületünkben. A kötelező tagdíjak a lelkészekre és tanárokra az egyházkerület által meghatározott összegben állapíttatnának meg. Csakhogy a dolog természete azt hozza magával, hogy ezen kötelezett tagdíjaknak igazában önkénteseknek kell lenniök. Ha egyes lelkészi és tanári testületek állást foglalnak ellene, mégha a többség parlamentaris akarata megállapítaná is a kötelezettséget, ezen hozzájárulása morális értékében roppant nagyot fog csökkenni. Ellenkező esetben, ha t. i. egy szívvel egy lélekkel elfogadják, habár a kerület kötelezőnek mondja is ki a díjfizetést, valójában önkéntes fog lenni mégis. Természetes dolog, hogy a tanárok díjfizetésének rendszeresítése mellett az ő árváik is ugyanazon kedvezményben részesülnének mint a lelkészekéi. Ez, szerintem, némi tágítása a partikularizmusnak, mely tágítás, hogy idővel hova-tovább növekedjék, azaz, hogy a szeretetház egy nagy intézetté fejlődjék, mely mindenféle árvákat befogad, kívánatos, de csak a messze jövőben elérhető dolog. A költségvetési tervezetről megemlíthetem, hogy még azon esetben is, ha semmi kötelező tagsági díj nem léteznék is és semmi hivatalos támogatás nem volna is, 2600 frt hiányával fedeztetnék az internátus és árvaház mindennemű szükséglete. Bármily nagynak tűnjék is fel máskülönben ez összeg, és bármily aránytalan legyen is p. o. az első tervezet 37 frt feleslegével szemben, mégis kell, hogy reménységünk legyen egyházi és világi embereink, nőink és férfiaink vallásosságában, áldozatkész keresztyéni szeretetében, hogy ezt az összeget évenként összeadják. Sőt merjük hinni, hogy ha költségelőirányzatunk némi felesleggel záródnék, intézetünk élete kevésbbé lenne biztosítva, mint most, a mikor, mindenki tudja érzi, hogy segélyre szoruló árvák folyamodnak az ő szivéhez, kiket elutasítani nem lehet. Hogy a kolozsvári szeretetház egyetemes jellege idővel fog-e bővülni, ez még a jövő kérdése. Ha minden egyes kerület állít ilyen intézetet, a mint hogy a dunamelléki már tervezi is, akkor az egyetemesség csak a papíron lesz inkább, mint a valóságban. Különben, hogy valóban egyetemes legyen, erre nézve a konvent 510 frt 32 éves segélye nem is elegendő, mivel ez a költségeknek legalább 1 j2 & részét fedezi s ezt is ideiglenesen, a mivel szemben alig két árva felvételét igényelhetnék a
