Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-30 / 31. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SaserkessKtőség: IX. kerület, Kálvin-tér 7. szánt,, hová a kéziratok cimzenűök. Hiad((.biva(Rl : liornyánszky Viktor líönyvkerestaedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt SO kr ; egész évre : 9 frt, ügyes szám ára '40 kr. Egyházunk jövője. Budapest. A magyar protestantizmusnak s első sorban Kálvin híveinek helyzetét Magyarországon eléggé illusztrálják Ritoók Zsigmond »Nézetei«, Kiss Károly ügyésznek jelentése az egyházi adózásról, a sűrűn közölt statisztikai adatok s az a jellemző tény, hogy Budapesten tehát az ország első ekklézsiájában a gazdasági bizottságot határozatképes számban összehívni csak sürgős fölhívás nyomása alatt és csak harmadízben sikerült. A régi hit rohamosan apad, és ha fordulat nem áll be, szinte bizonyos, hogy szerte az országban, főleg pedig a fővárosban egy nemzedék múlva, alig lesznek mások, mint legfölebb névleges kálvinisták. A szó kemény, talán sokan ellene fognak mondani, de azok, a kik nem elfogultak, a kiknek az igazság mindenekfölött való, azt hiszem, nekem adnak igazat. Beszélnek mentségül a század materializmusáról, az általános vallási közönbösségrél és ebben sók tekintetben igazuk is van. De mindez nem ment meg bennünket attól a kegyetlen alternatívától, hogy vagy dolgozunk, vagy pedig szét fogunk hullani teljesen. Tudom, hogy egynehányan, papok és nem papok már megkezdték a munkát és törnek előre, nem törődve gúnynyal lenézéssel, a mi nekik bőven kijut. Munkájuknak van is eredménye, csakhogy a megoldandó föladatokhoz, a reánk váró munkához képest az, a mi történt, ugyan kevés. A magyar kálvinistákat tettre kelteni nem könnyű főleg mióta a hitetlenségnek olyan szép palástot eszeltek ki, elnevezvén a vallásunk iránti érzéketlenséget türelemnek, humanizmusnak és tudja Isten minek. Hónapok óta törekszem egy fölvidéki hajdan teljesen kálvinista városkának különben derék és buzgó vezetőit reábírni az aktiv vallási munkára és arra, hogy új fegyverekkel álljanak szembe az új veszedelmekkel. Lehetetlen, annyi tekintet, kétség és aggodalom bántja őket, hogy semmiképen sem bírhatók reá. Pedig elismerik, hogy szebb és ideálisabb föladatokért nem küzdhetnek. Nem hajlandók reá még sem. Miért? Mert a sokat dicsért haladás, emelkedés és civilizáció mellett oda jutottunk, hogy nem azok a célok hevítenek bennünket, melyekről elismerjük, hogy a legnemesebbek, hanem mások, a melyek nemességével nem dicsekszünk ugyan, de a melyek mégis közel állanak sziveinkhez. Kötelességérzetünk legalább egyházunk iránt eltompult, a protestáns önérzet elhervadóban van. Nagynevű ősök ivadékainak házában ugyan hiába keresünk egy könyvet, képet vagy bármely emléket, mi arra mutatna, hogy hitükre még tartanak valamit, atheista iratokat, Zola-féle regényt és másokat, rosszabbakat még ennél is találunk eleget. Lesz-e, lehet-e ez másként? A meddővé lett lelkeket bírjuk-e nemesebb munkára kelteni ? Csak tőlünk függ, és meg fog változni a helyzet, de erősen kell dolgoznunk. Elől kell járni a papságnak, csatlakozni fog hozzá a laikus elemnek java. Papságunk egészben véve eddig távol tartotta magát azoktól a mozgalmaktól, melyek ha profán forrásból erednek is, alkalmasak arra, hogy a vallásos érzületet fejleszszék és az egyház erősítésénél közrehassanak. Legyen szabad csak a vasárnapi munkaszünet kérdésére utalni, a melyért küzdve ezreket nyerhetnének meg még a nagy városi proletárok közül is. E helyett engednek létrejönni olyan határozatokat, milyet legutóbb a konvent a szabolcsi kérvény tárgyában hozott. Aztán ott lenne a harc az alkoholizmus ellen, a mely nálunk is annyi bűnnek, családi viszálynak és becstelenségnek oka és forrása. Mit tettek, vagy szándékoznak ellene tenni? Hányan vettek aktiv részt abban a küzdelemben, mely e téren az ég és pokol, az emberek legjobbjai és legkapzsibb része között folyik?