Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-23 / 30. szám

ígéretéből vette volna, a mely szerint »te vagy ama szikla stb.« ? Hisz ez az igéret az első pünkösdkor nem Rómában, hanem Jeruzsálemben teljesedett be. — Tudjuk, hogy János apostoltól van egy profetikus könyvünk, a melyben a nerói üldözésekért Rómának elpusztulása van megjövendölve (Apoc. 17 — 18. fej.). Talán innen merítette a pápa a maga kijelentését. De akkor azt kérdezzük, hogyan egyeztethető össze Rómának, mint misztikus Babylonnak megjövendölt elpusztulása ama állítólagos rendeltetésével, a mely szerint az »örök időkre helye és trónusa legyen Krisztus helytartójának«? Hiszen a szeretet tanítványának tudnia kellene valamit Krisztus ily állítólagos rendeletéről. E ponton tehát az encyklika valóságos abszurdumot. jelez, a továbbiakban ellenben »fanatikus gyűlölködésével* tűnik ki. A Rómába zarándokolok »teljes szívből kérjék az Istent az egyház felmagasztaltatásáért, az eretnekek kiirtásáért, a kath. fejedelmek egyetértéseért s a keresztyén nép jóléteért.* Figyeljük csak meg e kérések összefüggését. »Az egyház felmagasztaltatása* függ az eretnekek kiirtásától. E kiirtás viszont nem remélheti a hath. fejedelmek egyetértése, tehát világi hatalom nélkül. Az eretnekek természetesen mi protestánsok vagyunk, mert mi nem tartozunk »a keresztyén nép* közé. Az eretnekek kiirtása! A fanatikus hitgyűlölét e kifejezését a régi kuriális stylushoz szoktuk számítani épúgy, mint az ismeretes »haereticos pro posse persequar« Ígéretet a püspökök esküjében. XIII. Leó pápa azonban nem ok nélkül hozakodik elő e regi fegyverekkel. Gondoljuk meg, hogy a kath. neptömegek ev. felebarátaik és fejedelmeik kiirtására hivatnak fel a pápa által s ezzel mélyebben szivökbe vési azt a gondolatot, hogy mi protestánsok kiirtásra méltó eretnekek vagyunk. S korunk prot. államainak és fejedelmeinek egy szavuk sincsen ily türelmetlen pápás kijelentésekre! Jutta mecklenburgi hercegnő — mint említettük — csupa politikából vőlegénye Daniló, montenegrói koronaherceg kedvéért fölcserélte ősi ev. lutheri hitvallását a görög-keleti katholicizmussal. A mecklenburgi tartományegyház papi státusának legmélyebb indignációja hatástalanul hangzott el. De van annak folytatása is. Mint olvasom, a konvertita hercegnő idősebb nővére egy gazdag kath. grófhoz ment nőül, ki nem rég pénzért vette meg grófi méltóságát a pápától. >És ilyén leányai vannak egy német evang. tartományi püspöknek !« —jegyzi meg találóan Beychlag. De az idők jele az is, hogy Miksa, a pappá lett szászországi herceg, a bajor protestantizmus központját, Nürnberg városát választotta propagandisztikus buzgólkodása főhelyéül, s buzgalma mindenfelé a legmélyebb indignátióval találkozik. Nincs a pápás telekvásárlásnak az a neme, a melylyel ő ne élne s a melylyel a felekezetek közötti jó viszonyt az egész vonalon megbolygatja. Mindenfelé megfútta az ultramontán harci riadót a protestantizmussal szemben. A prot. sajtó erős szavakkal ítéli el e herceghez nem illő hazafiatlan és tapintatlan eljárást, míg az ultramontán, sajtó neki dics-hyinnuszokat zengedez. A biztató csak az, hogy a szász király a koronaörökös többi gyermekeikez ev. nevelőt fogadott, a melyért aztán az ultramontánizmus haragját vonta magára. . S végül az idők gonosz jele a redemptoristák ama imakönyve, a melyben Luther kéjencnek, VIII. Henrik király gyalázatos embernek és Kálvin vérszomjas inkvizitornak van föltüntetve. A szent szűztől várja az eltévedt juhoknak az egyedülüdvözítő pápás akolba való visszatérését. A német és svájci ó-katholicizmusnak nagy veszteségei vannak. Ügy Melzer tanár, mint Weibel lucerni lelkész halála érzékenyen érinti az ó-kath. reformmozgalom ügyét. Lelkes híve volt az ó-katholicizmusnak mindkettő. Melzer kiváló filozóf. író, Weibel ellenben gyülekezetet alapított a svájci ultramontanizmus főfészkében, Luzernben. Utóbbi rövid idővel halála előtt Rómában is megfordult. Lelkesedett őskeresztyén dicső múltján, pápás jelenén azonban szerinte is megbizonyosodott ama olasz példaszó: Roma veduta, fede perduta. Egyebekben örvendetesen halad az ó-kalholicizmus ügye, csak az anyagi eszközökben s főleg az alkalmas papi és tanítói erőkben nagy a hiány. A bonni »Paulineum« nem elégséges az erők produkálására, sőt napjainkban még a 6 ezer márknyi évi segélyt, is meg vonta tőle a Róma előtt minduntalan kapituláló porosz kormány. Az ó-kath. betegápolónők Bonnban, Essenben és Konstanzban legjobb hírnévnek örvendenek ev. körökben is. A mannheimi gyülekezetnek ma már 1900 lelke van, és a minap 20 ezer márknyi hagyományban részesült. A kattovitzi ó-kath. templomépítéshez maga a német császár 6 ezer márkával járult. Az osztrák »Los von Rom* mozgalomban is élénk része van a német ó-katkolicizmusnak. Csehországban számos az áttérők száma. Evang, szellemében mindinkább erősödik az egész vonalam Dobsina. Dr. Szldoik Mátyás. EGYHÁZ. Esperességi-gyűlés. A mint lapunk tnás helyén bővebben olvasható a szabad királyi város esperessége a napokban tartotta Lőcsén közgyűlését. A fölolvasott esperességi jelentés szerint, az egyházpolitikai törvények az egyház hitéletére nem voltak káros hatással. Elhatározták azután, hogy az esperességi költséget nem lélekszám, hanem az állami ado szerint fogják kivetni. — A Nyíregyházán ez évi augusztus 8—11-dik napjain tartandó egyházkerületi gyűlésre négy tagot választottak. A lelkészválasztás tervezetét nem fogadták el. Elhatározták, hogy a budapesti egyetem körében államköltségen tervezett theologiai fakultásnak szervezése iránt fognak folyamodni. Homola István esperességi jegyző lemondása által megüresedett állást Draskóczy Lajos eperjesi lelkészszel töltötték be. A gyámintézeti elnökség betöltésénél Radványi István báróra szavaztak. A tiszavidéki ág. ev. esperesség közgyűlése. Nagyváradon a tiszavidéki ágostai evangélikus esperesség