Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-15 / 3. szám

földeket, az Alföld dús rónáit idegen családok kapják jutalmul nemzetölő politikájukért. A tervszerű telepitési politika következetesen arra irányult, hogy a régi magyar családok hazafias befolyását idegen telepesek ellensúlyozzák. Ehhez járult az erős rekatholizáló törekvés, mely a magyarsággal összeforrott protestántizmust hol vértelen, hol a legkegyetlenebb véres üldözésekbe fojtotta. A legnemesebb fejek hullottak le a hóhérok bárdja alatt. A mesterségesen elgyöngített nemzet egy ideig némán tűrte iszonyú szenvedéseit, de a végső kétségbeesés fegyveres ellenállásra kényszeríti s II. Rákóci Ferencz vezérlete alatt megvívja a szomorú kimenetelű kuruc-háborút. Az árulás, a haszonlesés, az irigység s a kitartásban való hiány végre is diadalt ül. A dicső fejedelem, magyar történetünk egyik legragyogóbb alakja, híveinek csekélyre leolvadt csapatával bujdosóvá lesz, s az egész ország és nemzet az osztrák politika teljes hatalmába kerü'. — Ennek a rendkívül változatos és tanulságos korszaknak a történetét közli a Vll-dik kötet, megírva élénken, színesen és a történeti kutatás legújabb vívmányainak gondos felhasználásával. A szöveget 44 pompás kivitelű műmelléklet és 233 csinos szövegkép ékesíti és teszi szemléletessé. A kötet díszes vászonkötésben, gazdag aranyozással bármely hazai könyvkereskedésben kapható. Ara 8 frt. (F.) ** A Magyar Nép Múltja és Jelene. Irta Benedek Elek, I. kötet.: A szolgaságtól a szabadságig. Számos szövegképpel és műmelléklettel. Az Athenaeum kiadása, 1898, ára díszkötésben 8 frt. — Ebből a derék munkából, melyet füzetenként kapott és mutatott be szerkesztőségünk, most a teljes első kötet áll előttünk. Nem tudós forrásmű, nem száraz adathalmaz, hanem erős vonásokkal, de történeti adatokon nyugvó színes állapot rajza a magyar népnek, amint nagy küzdelmek által a szolgaságból lassanként a szabadságra jut. Az egész munkán végig húzódik szerzőnek az a meggyőződése, hogy népünk jellemének legszembetűnőbb vonása: a földhöz való ragaszkodás, a földnek rajongó szeretete. Ebből fejti meg a nagy és kicsiny parasztlázadásokat, e szempontból ítéli meg a népforradalmak vezéreit s köztük a leghirhedtebbnek, Dózsa Györgynek, szereplését. Alakjaira egy-egy jellemző tettük feltüntetésével, egy-egy anekdota felemlítésével, egyegy nyilatkozatuk idézésével oly éles világot vet, hogy a személyek és tetteik szinté plasztikusan domborodnak ki. Egyénei húsból és vérből való élő emberek. Szintily jellemzetesek a korok is. Ezért van, hogy a hatalmas kötet tartalma nem foly össze zavarosan az emlékezetünkben, hanem az egyénítő, a lényeges, a megkülömböztető vonások és tettek jellemzetesen kidomborodnak. Mindezeknél fogva Benedek müve kedvelt, olvasott könyv lesz mind az értelmes nép, mind a nép barátjai körében s gyönyörű és értékes darabja a népkönyvtáraknak. A mű nyelve az a magyaros, tiszta és zengzetes nyelv, melyről Benedek előnyösen ismeretes; kiállítása, nyomása pedig szép és tiszta, minden tekintetben méltó a kiadó Athe.naeumhoz. A munka Il-dik kötetét, mely a magyar nép jelenével fog bennünket megismertetni, érdeklődéssel várjuk. (F.) EGYHÁZ. Erdélyi egyházkerületünkben a püspökhe lyettes az ottani egyházi szervezet szerint az egyházkerületi főjegyző. Szász Domokos püspök halála következtében az igazgtótanács rögtön intézkedett a helyettesítésről és dr. Bartók György szászvárosi lelkész, ki mult év óta az egyházkerület főjegyzője, mint illetékes püspökhelyettes, azonnal átvette a püspöki hivatal vezetését. Az igazgatótanácsban dr. Vályi Gábor egyetemi tanár, a korábbi elnök-helyettes látja el az elnöki teendőket. Lapszemle. A Dunántúli Prot. Lapban Kis József szerkesztő a Magyar Prot. Irodalmi Társaság érdekében ír s meggyőzően mutatja ki azt a nem épen örvendetes tényt, hogy azzal a nemes céllal, a melyet a társaság maga elé tűzött s azzal a tiszteletreméltó és nagybec-iü munkálkodással, a melyet szemléivel monográfiáivá!, népies kiadványaival: a Koszorúval, a műveltebb elem számára megindított Házi kincstár vállalatával s legújabban a Bibliai Lexikon kiadásának tervével kifejt, — épen nem áll arányban az a pártolás, a melylyel a papság, főként pedig a világiak részéről találkozik. Közli a dunántúli egyházkerületből a pártfogó, alapító és rendes tagok névsorát, a mely azt bizonyítja, hogy bizony még igen sokan hiányoznak abból olyanok, a kiket pedig ott kellene látnunk. Nagyon igazán mondja, hogy a rendes tagokkal szemben igen sok az olyan pártoló tagok száma, a kik minden nagyobb megerőltetés nélkül rendes tagok is lehetnének. Teljesen igaz eme buzdítása is: »Világi urainknak is meg kell érteniök, hogy nálunk az egyház zöme jóakaratának kell pótolni azt a támogatást, a mi a r. kath. egyházban a főpapok odavetett tíz ezreiben nyilvánul.* A társaság boldogulásának egyik eszközét a taggyűjtésben, másikát pedig kiadványainak minél buzgóbb terjesztésében látja. Cikkét e szavakkal végzi: »lm ilyen úton-módon nem nagy megerőltetéssel nagy és messzemenő eredményeket biztosíthatnánk a M. Pr. I. Társaságnak. Van-e bennünk hajlandóság? Akiben van: tegye kezét a munkára; — jó munkába fog s ezért kisérni fogja Isten áldása ! — Bizony itt volna az ideje, hogy mindenfelé, mindnyájan munkába álljunk, mert Irodalmi Társaságunkat csak a saját összetartásunk, áldozataink s az érdekében való önzetlen és buzgó munkálkodás teheti nagygyá és erőssé. A Sárospataki Lapokban egy lelkész: »Kövessük-e a róm. kath. papok logikáját* cím alatt a vegyes házasságoknál, gyermekeit a pápista fél javára eligért protestánok iránt követendő eljárásról szól, s véleménye az, hogy az ilyenekkel szemben, mint a kik egyházunkhoz hűtlenek lettek, meg is kell tagadnunk a spirituálékat s követnünk kell a rkath. papok példáját, a kik ily esetben megtagadják az esketést, a keresztelést, a temetést, az úrvacsorát és az absolutiót. Maga is elismeri, hogy ebben, a magát hamisan »liberális*-nak nevező korban az ilyen eljárás ridegnek, szigorúnak tűnik fel, de úgy érzi, hogy