Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-23 / 30. szám

hívója kapcsán, kiküldettek az egyházmegyei képviselők, a f. évi augusztus hó 8—11. napjain Nyíregyházán tartandó egyházkerületi közgyűlésre. Ezen képviselők az elnökségen kívül: Homola István kassai és Liptai Lajos eperjesi lelkészek, dr. Mikler Károly eperjesi jogtanár és dr. Valter Rezső lőcsei főreáliskolai igazgató, ezeken kívül többen jegyzőkönyvi kivonattal tanácskozási joggal. Elfogadta a közgyűlés a ker. nyugdíjintézetre vonatkozó bizottsági javaslatot ; az egyházkerületi ügyrend és tanítói képviseletre, a tanügyi rendtartásra vonatkozó szabályrendeleteket; az állami segély felemelése és a budapesti egyetem körében az államköltségen tervezett egy ág. h. ev. theológiai fakultásnak szervezésére vonatkozó bizottsági javaslatokat, s nem fogadta el a módosított lelkészi választási szabályrendeletre vonatkozó bizottsági javaslatot, illetőleg e tekintetben mult évi határozatát újította meg. Elintéztettek a gyámintézeti ügyek, melyeknél egyrészt örvendetesen tapasztalta a közgyűlés, hogy az egyházak a gyámintézet nemes céljaira fokozott buzgalommal hozzák meg évente filléreiket, de másrészt sajnálattal tapasztalta azt, hogy a segélyre szorulók száma növekszik. Elintéztettek a Gusztáv Adolf-egylethez, a br. Baldácsy féle alaphoz a segélyt kérő folyamodványok, s több folyó ügynek elintézésével a közgyűlés az esti órákban véget ért. Délben kedélyes közebéd volt s úgy itt, mint különösen a közgyűlésen jól esett -mindenkinek tapasztalni azt, hogy ezen legrégibb, majdnem négyszázados egyházi testület, esperesség életképes s nemes hivatást tölt be a felvidék nagy római katholicizmus tengerében. Nemcsak neve szerint, de tényleg is az esperesség kebelébe tartozó hat városi egyház hat őrtálló vára itt a felvidéken a protestantizmusnak. Kassa. Homola István, ev. lelkész. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. Németország tudományegyetemein a folyó nyári félévben a hallgatók létszáma a következő: Berlinben van 4994 rendes és 4252 jogosult hallgató. Münchenben 4257+195, Lipcsében 3270+331, Bonnban 2140+98, Boroszlóban 1621+80, Erlangenben 1042+18, Freiburgban 1670+29, Giessenben 814+36, Göttingában 1307+80, Greifswaldban 834+11, Halléban 1613+125, Heidelbergben 1462+106, Jenában 732+51, Kielben 901+26, Königsbergben 794+52, Marburgban 1222+60, Münsterben, 594+15 Rostockban 475+18, Strassburgban 1079+32, Tübingában 1525+35 és Würzburgban 1214+27 rendes, illetve jogosult hallgató. Az összes németországi tudományegyetemeken tehát van mindössze 33,563 rendes és 5707 jogosult hallgató. E létszámban 350 női hallgató foglaltatik és pedig Berlinben van 177, Bonnban 45, Boroszlóban 27, Erlangenben 4, Göttingában 29, Halléban 19, Heidelbergben 13, Kielben 8, Königsbergben 20 és Marburgban 11 női hallgató. — Valóban facta loquumentur ! Ezeket olvasva, csakugyan nem phrázis az, hogy Németország a tudomány hazája. A régi katonai térdeplési esetre [és ahhoz fűződő vitákra a 40-es években emlékeztet a paritás elvének ama gyakorlati megvalósulása, a melylyel máig is Bajorországban a protestánsok dicsekedhetnek. Luthardt »AUg. Ev.-Luth. K.-Ztg.« c. lapjának 26. számában azt olvasom, hogy míg a közlekedésügyi kormány a legnagyobb figyelemmel van a búcsújáróknak mérsékelt árú menetjegyekkel való ellátása tekintetében, addig következetesen mellőzi a protestáns utazókat p. o. missziói vagy egyéb egyházi gyűlések vagy értekezletek alkalmával. így a lourdesi zarándokolok ezerei állandóan mérsékelt árú menetjegyekben részesülnek. De különösen botrányosan van keresztűlvive a paritás elve Münchenben, a hol az úrnapi körmeneteken még a prot. hivatalnokok és katonatisztek is kötelesek megjelenni. A kath. Bajorország eme eljárása még szembetűnőbb módon nyilvánul nálunk magyarországon. A vallásszabadság 5-ik évében máig sincs vallásszabadság, máig sincs paritás a felekezetek között. Máig is vannak állami (értsd kath.) ünnepek és istentiszteletek. Az állami dotációról nemis szólunk mely már égbekiáltó velünk szemben, kik 300 éven át honmegmentő és honfentartó faktor voltunk Magyarországon. Oroszországban a cár a világbékét hirdeti, és még sincs béke birodalmának népei és vallásfelekezetei között. A szent zsinat ügyésze Podjedonoscev ép úgy üldözi a a lutheri vallásos egyházi mozgalmakat s az orosz egyház szabadabb irányú mozgolódásait, mint azelőtt. így a stundistákat és a duchoborzokat elkergette, a luth. lelkészeket pedig börtönbe vetette Legtöbben Amerikába menekültek, hol az amerikai angol gyarmatok területein telepedtek le. Mintegy kétezren vándoroltak ki. s mint értesülünk, a kivándoroltakat újabb csapatok fogják követni. I. Miklós cár annak idejében e duchoborzokat a Kaukázusba szorította s máig is ott vannak a legnagyobb számmal. A duchoborzok hitrendszere következő 10 pontban foglalható össze: Imádják az Istent; tisztelik az emberi méltóságot önmagukban és másokban; gyermekeiket szeretetben nevelik; Istent, mint az élet és szeretet hatalmát imádják; az életet a haladás és tökéletesedés szempontjából fogják fel és mindenben, a mi létezik, a tökéletesedés fokozatait látják. Az élő lényt kímélik és minden emberben isteni lényt látnak. Teljes szabadságot kívánnak az emberi élet számára; szerintök az ember létének alapja a gondolat — az ész hatalma, s végül hangsúlyozzák, hogy a társas élet az erkölcsi törvényre van alapítva. Az orosz köznép körében igen munkások és értelmesek. Azért üldözi őket az orosz kormány. És mégis a brutális af szolutisztikus Oroszország akarná Krisztus evangéliuma szellemében létesíteni »a békéU és »az emberekhez való jóakaratot« a népek és nemzetek között! Valóban Bismarckkal tartok e kérdésben^ hogy ilyen politikában csakugyan nincsen morál!