Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-23 / 30. szám
alá eső fegyelmi ügy, mely egy tanuló kizárását, ötnek pedig az intézetből való eltanácsolását vonta maga után. Ösztöndíjak, jutalmak, segélyek, pályázatok tekintélyes mennyiségben lettek kiosztva; ez telik azért, mert az intézettel szemben való érdeklődés mellett a tanügy felett való megelégedés folytán tekintélyes alapítványok létesülnek; így legutóbb zólyomi Wagner Géza úr is 1000 frtos jutalomdíj-alapítványt tett. Iskolaünnepek, ifjúsági istentiszteletek a nevelési igényeknek megfelelő legnagyobb mértékben tartattak ; ifjúsági színi előadások a társadalmi és fővárosi követelményekhez képest rendeztettek; az ifjúsági egyesületekben lelkes tevékenység uralkodott. Az egészségügy, az előlemlített járványszerű betegségektől eltekintve jó. A tanári testület egy igazgató, 14 rendes, 1 segéd-, 1 énektanárból áll, 1 egészségtan-tanár, 1 tornatanár és 1 gyorsíró-tanár. Van ezenkívül a nem protestáns tanulók számára négy hitoktató. A tanárok közül irodalmi munkásságot. végeztek: Bereczky Sándor az ^Evangélikus Családi Lap«-ba és átdolgozta »Egyháztörténetéének II. kiadását. Gobi Imrétől »Magyar Irály tan« jelent meg. Mikola Sándor fizikai, természetrajzi, csillagászati és mathematikai dolgozatokkal állott elő. Rácz László »Középisk. Mathemat. Lapok«-at szerkeszt. Dr. Serédi Lajos bölcsészeti és filológiai, dr. Tolnai Lajos nyelvészeti, költészeti és ethnografiai téren munkálkodott. Dr. Tóth Kálmán írt a »Római Világ« című könyvben s munkatársa az »ó-kori Lexikonénak. Weber Rudolftól a ^Szepesi lapok«-ban jelentek meg cikkek s bevezetéssel és szövegmagyarázattal kinyomatta id. Buchholcz Györgynek a »Központi-Kárpátokról* a XVIII. század elején irt becses munkáját. Az intézetnek az I—VIII. osztályokban volt 474 rendes és 14 magán-, összesen: 488 tanulója; ezek közül ág. ev. vallású 232; ev. ref. 19; róm. kath. 30; görögkeleti 2; izraelita 195. — Kár, hogy a vizsgálatok eredményéről nem ad számot az »Ertesítő«. — Az érettségi vizsgálatokra jelentkezett 39. Ezek közül Írásbeli vizsgára nem bocsáttatott 3, érettnek ítéltetett: jelesen 9; jól 12; egyszerűen 14; javító vizsgára utasíttatott egy. Az intézet könyvtára, szertára, éremgyüjteménye elsőrendű, melyeknek anyaga vétel- és ajándékozás útján szaporodik. A javító és pótló vizsgák szeptember 1-én lesznek, a beiratások szeptember 2-án kezdődnek. (Folyt, köv.) Alfa. TÁRCA. Lourdes. Franciaország egyházi állapotai ismeretesek. Pápás katholicizmusának élettelen mechanizmusa már is kihívja az oppozíciót abban az evangéliumi mozgalomban, a melynek élén épen volt kath. papok állanak. A műveltebb férfikörök nyilt atheizmusa, a régi császári párt klerikálizmusa s a gyónószék által lelkiismeretében megkötött női világ bigottériája oly állapotokat teremtett a grand-siegneureuk hazájában, a milyenekre talán még csak Belgiumban vagy Spanyolországban van példa. Csakis Franciaországban kereshető tehát a lourdesi csodabarlang s csakis ott lehetett annak csodás forrásvizével azt a nagy zajt ütni és potitikát csinálni, a milyen tényleg legújabban ott évről-évre napirenden van. Korunk e legnagyobb csudatevő helyének realisztikus rajzát Zóla adta meg hasonművű regényében, a melynek közvetlen szemléletén és személyesen átélt tapasztalatokon alapuló leleplezései méltán keltették föl világszerte a műveltebb kath. és prot. körök figyelmét. Történeti előzményei s az annak megjelenését követő polémiák első helyet biztosították Zóla müvének a ma már alig áttekinthető Lourdes-irodalomban. Geiger tübingai tanár a tárgyról akad. körökben előadást tartott, a melyhői a »Deutsch-Ev. Blátter* közlései nyomán a következőkben reprodukáljuk annak főbb gondolatait. Mint itt olvassuk, és műveiből is kiéreztük, Zóla legolvasottabb regényei meztelen naturalizmusuknak köszönik gyors elterjedésüket. Hiszen regényeiben olyan alakok festésével van dolgunk, a melyek csaknem kivétel nélkül a bordély, a börtön vagy a bolondok háza számára érettek. És ő mégsem, talán még hírhedt »Nana« című regényében sem selejtes és érzékies iró. Utálja a piszkot, bár ugyancsak gázol benne. A Il-ik császári birodalom életének szörnyű bűneit akarja regényeiben föltárni és olvasóival megutáltatni. »Lourdes* című művének megjelenése méltán föltűnést keltett az egész művelt világban, a mint hogy e csodaforrás és az ahhoz fűződő szenteltvizes és tömjénfüstös új kathoücizmus a francia nép nyilvános életében első rangú jelentőségre emelkedett napjainkban. Lourdesnek Mária-jelenései az 1858-dik év tavaszára esnek, s mihamarébb a császári kormány és az egyházi tekintély hatalmas pártfogása alá kerültek. Föllendülése az 1873/74-iki évek legitimisztikus-klerikális mozgalmaival van szerves összefüggésben. Jól mondották a Lourdesbe való tömeges zarándoklásokról, hogy azok Franciaország vallási (értsd pápás-vatikáni) újjászületésének a jelei, a melyeknek mint nemzeti és kevesbé vallásos demonstrációknak a főcélja Franciaország politikai resztaurálása. Ugyancsak azt mondja Lourdesról a nem régen megjelent »Nagy encyklopádia« is, a melynek hasoncímű cikkében azt olvastuk, hogy a nemzeti jellegű zarándoklásoknak a pápakirály számára biztosítandó vak engedelmesség mellett főleg az képezi célját, hogy az összes »régi politikai pártok« rokonszenvére támaszkodva, modern keresztes hadjáratokat szervezzenek a francia köztársaság intézményei és törvényei ellen. Azért érdekelte Lourdes Zolát is, ezt a tüzes kedélyű republikánust. Saját szemeivel akarta látni azt, hogy mit nyújtanak a csodatevő helyen, a világ legnagyobb kegyhelyén a nagy néptömegeknek. Hiszen a Luther-jubileumi évban 1 /2 millió ember Lourdesben keresett vallási vigaszt és természettetti orvosi segélyt, s ma is évről-évre
