Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-23 / 30. szám

m EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiarirí-hivatal : Hornyánszki/ Viktor JcSnyvkeresleedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZÖTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Egyen szám ára fiO kr. Közös egyházi értekezlet Debreezenben. Sokszor hangoztattuk már, szinte az unalomig, egyházi életünk élénkítésének szükséges voltát. Felszólalásaink fel is pezsdítették némileg a Bethescla tavát s örömmel láttuk, hogy itt is, ott is bizonyos élet és tevékenység indult meg közöttünk. Az egyházkerületek és egyházmegyék, s ez utóbbiak néhol parciálisan is szervezték az egyházi, vagy papi értekezleteket, teendőink megbeszélésére, s az utóbbi időben buzgóságra, élni akarásra valló értekezések és beszédek hangzottak el egyházi életünk bajai s azok orvoslása felől. Történt valami már, s a mi történt örömmel tölt el bennünket; mert azt látjuk belőle, hogy mind több és több lesz azoknak a száma, a kik belátják, hogy a mai viszonyok s azok közt egyházunk helyzete feltétlenül szükségessé teszik a fokozott evangéliumi munkát s egyházi életünk ellankadt szerveinek az evangélium ereje által való regenerálását. Vélemények, nézetek merülnek fel s igyekeznek érvényesülni ; ele az, a mi a sikert igazán biztosíthatná: a közös egyetértés és az általános munkábaállás, még mindig hiányzik közöttünk. Vannak, a kik tenni, munkálni óhajtanak; de azokat az elveket, a melyeket mások vallanak s épen talán mi vallottunk és vallunk ebben a nagyfontosságú dologban: túlhajtottaknak ; idegenszerűeknek tartják s vonakodnak segítő kezüket, minden feltétel nélkül felénk nyújtani. Ennek a ténynek igen nagy szerepe van abban, hogy egyházi életünk regenerálásának munkája csak lassan s szórványosan halad előre s nem látjuk azt az eredményt, vagy az eredmény olyan mértékét, a mely mindeneket meggyőzhetne e munka üdvös hatásáról s a mely, mintegy belső ösztön, mindeneket sarkalna a munkábaállásra. De ez nem jól van így. Kevesen vannak már, a kik egyházi életünk regenerálását szükségesnek ne tartanák s a kik nem akarják belátni, hogy ez csak odaadó munkálkodás mellett lehetséges: épen azért nagyon itt volna már az ideje annak, hogy a különböző vélemények kicseréltessenek, tisztáztassanak és harmóniába hozassanak, hogy azután munkálkodásunk egyöntetű és üdvös lehessen. Teljesen megvagyok győződve a felől, hogy ha egymást keresztyéni türelemmel és szeretettel meghallgatjuk: az eddig tapasztalt félreértések, előítéletek el fognak tűnni s megtaláljuk azt az alapot, a melyen állva mindnyájan egyetértésben építhetjük szeretett anyaszentegyházunkat. Azok, a kik jót akarnak mindannyian, lehetetlen, hogy meg ne értsék egymást s meg ne találják az együttműködésnek alkalmas formáját. A cél egy, a jóakarat közös: kell tehát, hogy az eszközöket is megtaláljuk. Hogy véleményeinket kicseréljük, egymást megértsük s egyetértőleg megállapított munkaprogrammunkat megvalósítsuk, ahhoz legelső sorban az szükséges, hogy összejöjjenek mindazok, a kik már tettek, vagy tenni akarnak. Az Úrnak ama Lelke, mely egyetértésre vezérelte az apostolokat s a mely nem szűnt meg azóta sem összekapcsolni a közös célra törekvő lelkeket: elhozná mi közénk is a kölcsönös megértést s ezzel a nagy munkához már le volna téve az a szilárd fundamentom, a melyet Krisztus segedelmével tovább építhetnénk. Ilyen összejövetelre, s közös teendőink megbeszélésére igen kínálkozó alkalom a Prot. írod. Társaságnak Debreezenben tartandó szeptemberi közgyűlése. Iliszszük és várjuk, hogy erre a gyűlésre össze fognak seregleni mindkét prot. egykázunknak mindazon férfiai, a kik anyaszentegyházunk dolgai iránt érdeklődnek és felvirágzását munkálni óhajtják. így, már magában ez a gyűlés igen sok buzgó és egyházát szerető embert fog összehozni. De hiszszük, hogy ezek-