Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-15 / 3. szám

Azonban e benső egységgel együtt jár a vallásos­ságnak és erkölcsiségnek relativ különbsége, a miért is Rade joggal mondja: »Religion ist etwas Selbstándiges gegenüberder Morál*. Ez alapon teljesen jogosult a hittan­nak és erkölcstannak egymástól való elkülönített tárgya­lása. A vallásosságnak teréhez számítjuk nevezetesen az erkölcsiségtől való különbségben az Istenre vonatkozó érzeteket, képzeteket és ismereteket, a melyek csakis a közös önelhatározáshoz való viszonyukban egyúttal az erkölcsinek szempontja alá is eshetnek. Azért mondja Köstlin : »Die Heilsofíenbarung muss auch auf die Kraft des Menschen, daher auf Wille, Gesinnung und Tath nach­wirken*. Ezek az érzetek, képzetek és ismeretek tág tért foglalhatnak el az egyén életében, a nélkül, hogy a valódi erkölcsi önelhatározással is bővelkednének. P. o. a közép­kori vallásosság épen nem bizonyult a morálra kedvező­nek, s az antik vallások Baál- vagy Astarte-kultusza na­gyon is erkölcstelen volt. S nem foglalható az egész erköl­csiség a vallásosnak fogalma alá azért sem, mert képzelhető az erkölcsiségnek oly fejlődése, mely nagyon is nélkülözi a valódi vallásos erkölcsi jelleget s az Istenhez való sze­retetviszony mellőzésével legfelebb a világi életre nézve ismeri el az erkölcsi normák némi kötelező jellegét és érvényét. A szellemi élet eme kettős, vallásos és erkölcsi nyilvánulása tényleg ideális konkurrenciában él egymás­sal szemben. S a mely személyiségben vagy közösségben a vallásos és erkölcsi faktorok találkoznak vagy kölcsö­nösen áthatják egymást, ott normális fejlődéssel van dol­gunk. Ezen alapul az egyéni és társas élet épsége és egészségessége. A miért is jogosan azt mondja Bittér: »Religiöse Sittlichkeit und sittliche Religiositát bildet in allén Gescháften des menschlichen Lebens die Grundlage der Gesundheit« (Christ. Philos. II. 878). A vallás és az elkölcsiség összefüggése a keresztyén­ség egyik alapgondolata. »Kein Gedanke, kein Glaubens­satz ist ins Christenthum — mondja Chapuis — der nicht mit der Morál zusammenhinge.« Vallás és erkölcsi­ség kölcsönösen egymásra vannak utalva. Csak egységük­ben találják meg igazságukat. Csak az a vallás igaz, mely életerős és fejlődésképes morált szül, és csak az az morál életerős, fejlődésképes, melynek az igaz vallásban van a for­rása. Sejtette már azt az ókorban a stoikusok, Seneca és Ciceró bölcselete. Mert a vallás és elkölcsiség elválasztása s merev elkülönítése ellentmondásban van az ember lénye­gével, nevezetesen annak eredeti istentudatával és lelki­ismeretével. E kettő, bár különbözik egymástól, mégis a legszorosabban összefügg egymással. Az istentudat köze­lebbről kifejezése a vallás, s a lelkiismeret kifejezése az erkölcsiség. A vallást és az erkölcsiséget egymástól elválasz­tani annyi, mint magának az embernek egységét szét­tépni. Miheiyest az Isten megszűnnék az erkölcsiségnek legmagasabb ítélőszéke lenni, akkor reánk nézve általában nem lenne semmiféle magasabb és általános ítélőszék. Már az ó-szövetség összefoglalja a tíz parancso­latban a-morált a vallással. S az Úr is összefoglalja a két nagy főparancsolatot az Isten és a felebarátok iránt való szeretetben, s ha valaki e két főparancsolatot követi, »az betöltötte az egész törvényt*. A mi tehát az ó-szövet­ségben csak megkezdődik, az a Jézus Krisztusban a maga egész teljességében áll előttünk. Ő az isteni kijelentés s az emberi erkölcsiség teljessége. Ő az istenfia s az emberfia eszményi teljességben,r 'egy személyben. 0 benne lett sze­mélyessé az istenszeretet s az emberszeretet. Az ő élete Istenben való élet volt az emberek szolgálatában, és Isten­ben való élete volt szent forrása a világban való életé­nek. A vallás és erkölcsiség egységét a maga személyében tünteti föl. Ezt a gondolatot a hegyi beszédnek mindama sza­vaiban megtaláljuk, a melyekben a tökéletesség és a szeretet erkölcsi magatartása az Istenre van visszavezetve. A morál a valláson nyugszik, s az erkölcstan a hittanon. Istennel való közösségünk az előfeltétele az Istenhez való hasonlatossá­gunknak. Mindenütt megtaláljuk ezt a ker. vallásos-erkölcsi alapgondolatot az írásban, de sehol oly tökéletesen, mint Jézus személyisége leghívebb tükrében: a hegyi beszédben. E beszéd morál és vallás a maga egész teljességében. Morálját így fejezi ki: Hogyha a ti igazságtok feljebb nem bővöikedik az írástudók és a farizeusok igazságánál: semmiképen nem mehettek be a mennyeknek országába*; vagy: »nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be menyországba, hanem a ki cselekszi az én mennyei atyám akaratját*; vagy: >ha a te ajándé­kodat az oltárhoz akarod vinni, és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának vagyon valami panasza ellenéd, hagyd ott, az oltár előtt a te ajándékodat s békélj meg először atyádfiával« s végül: »Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes*. — S vallását így fejezi ki: »Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa«; vagy: *boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek*, s végül: »Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes«. Méltán mondja tehát a hegyi beszédről Luthardt, hogy az »ein völliges Ineinander von Religion und Morál*. S nem is megvalósíthatatlan passzivitás, mint sokan mondották, sőt inkább a valódi erényességre vezető aktivitás a hegyi beszéd vallása és morálja. Krisztus legnagyobbat tett ethi­kailag akkor, a midőn a keresztfán meghalt. A keresztyénség tehát a morált a vallásra alapítja, s a kettőnek legszorosabb összefüggését, úgyszólván elvi egységét vallja és hirdeti. És méltán, mert ha a morált a vallástól elválasztjuk, akkor megsemmisítjük azt a nyere­séget, a melyet a keresztyénség hozott az emberi társa­dalomnak s a világnak. A keresztyénségnek még ellenségei is — a mit Rousseau és Kant is elismer — az evangé­liumnak köszön'k a maguk morálját »Ez a morál, mely az evangéliumból vétetett, keresztyén volt, még mielőtt bölcseleti lett volna* — mondja Rousseau, és Kant is elismeri a keresztyénség moráljának elsőbbségét »A gyakor­lati ész birálata« c. művében, a melynek morális alap­gondolatai az evangéliumból vannak véve. Sőt mi több: minden politikai és társadalmi kérdés, lényegében és leg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom