Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-02 / 27. szám

tiszántúliban : ,04*39%, az erdélyiben 34"95%, de nő e százalék, ha lejebb megyünk az egyházmegyékhez, a gyülekezetekhez s különösen ha leszállunk az egyes tagokhoz, kivált a legkisebbekhez, a 10 frt egyenes adónál kevesebbet, vagy épen a 0 állami adót fizetőkhöz, a hol pl. egy házatlan zsellér három fizetésre kötelezett családtaggal 13 frt 38 kr. egyházi adót fizet (mint Komlódon), vagy a hol egy teljesen vagyontalan, bérházban lakó napszámos a családjában levő négy gyónó lélekkel és két tanköteles gyermekkel fizet 11 frt 42 kr. egyházi adót és tandíjat, ós az ugyanily családi viszonyú, de már házas zsellér fizet 15 frt 22 krt (Galambokon). Micsoda elenyésző ehhez képest annak a 4

/s telkes 25 frt 47 kros egyházi adója, a kit ennyivel ró meg a presbyterium ! A másik tanulság, a mi a mostani összeírásból elénk áll s a mi most egyetemlegesen szemlólhetővó lett és nemcsak szórványosan demonstráltatik: egyházi adózási rendszerünknek nemcsak nagy különbözősége, hanem szinte tarthatatlanná vált igazságtalansága, mely mozzanat jóval több okot adhat egyeseknél az elkeseredésre, mint magának, a nagy tehernek a hordozása; mert hogy egy zsellér ember épen akkora egyházi adót fizessen, mint az egésztelkes gazda (mint pólcl. Istvándiban, hol egésztelkes gazda 7 lélek után 22 frtot, zsellér 7 lélek ugyancsak 22 frtot fizet), már ez is igazságtalanság; de hogy a míg a telkes gazda egyházi adója csak 7 frt 6 kr., addig a napszámosé 6. frt 72 kr. legyen, mert hát »vagyonra való tekintet nélkül minden gyónó személy után 3 frt 43 kr.« vagy annyi, a mennyi az egyházi acló: ez az eljárás már egyenesen magában hordj a az elégületlenség csiráját, egy kis kívülről jövő »alkalmas idő« s kész a veszedelem. A különböző adózási módok közül csak épen kettőre akarunk rámutatni egész tárgyilagossággal: ez a felső-baranyai egyházmegyében clivó lukma-, ós az erdélyi kerületben, különösen a székelyföldi egyházmegyékben szokásos keperendszer. A lukma-rendszer szerint minden 15 —16 évet meghaladott férfi s minden férjezett vagy özvegy nő, illetőleg 28 évet meghaladott hajadon, vagyoni állásra való tekintet nélkül, egyenlő mértékben viseli az egyház terheit. E rendszernek ama régi pénzügyjogi felfogás képezi az alapját, hogy az adó tulajdonképen viszontszolgálat ós miután az egyház mindenkit egyenlően részesít az igében és a sakramentumokban, tehát egyenlően kell mindeneknek a viszontszolgálatot teljesítenie a terhek hordozásában. Az elven azonban némi rést üt az, hogy a lukma keretében vannak oly adónemek is, a melyek a családfők, illetőleg a gazdák terhét képezik, pl. sódar, fa, fuvar stb. A kepe-rendszer mégis ennél valamivel igazságosabb, a mennyiben ez a maga keretében ismer egész-kepéseket, fólkepéseket és oszporásokat. Az egósz-kepefizetós alapja a 12 kalangya termés (1 kalangya = 27 kéve; 3 kalangya 1V« hekt. gabona). A kinek már most 12 kalangya gabonája terem, az mint egész-kepés fizet 3—3 kalangya őszit ós tavaszit ós vagy 1 terű fát, vagy e helyett 40 krt; félkepós, a kinek 6 kalangyája terem, az ilyen fizet ll

/s kai. őszit, lVs kai. tavaszit és fél terű fába 20 krt. Oszporások a vagyontalan cselédek, napszámosok. Egész oszpora 30 kr., fóloszpora 15 kr. Vannak aztán az ú. n. árvakepósek, ezek a földdel biró kiskorúak, a kik pénzben fizetnek 2 frt 40—2 frt 50 krt személyenként. A kepézési rendszerben van már tehát némi osztályozás; de ennek — terhes volta mellett — abban jelentkezik a hibája, hogy egész, vagy félkepét tartozik termése után az is fizetni, a ki nem a saját földjét, hanem bérben birt földet munkál. Bármi módon van a 12, vagy a 6 kalangya termése, mindegy, a fő, hogy van s így fizetnie kell. Az elégedetlenséget itt is magában hordja a rendszer önmaga. És a teher nagyságára elég legyen pl. csak Barátost (orbai egyházmegye) megemlíteni, a hol pl. az, a kinek összes állami adója 2 frt 74 kr., az 9 frt 40 kr. egyházi adót fizet. Egészen arisztokratikus jellegű e teljesen és szinte túlhajtottan demokratikus adózási módokkal szemben a templomi székek szerint való adózási mócl. Sajátságos még a leginkább a felsőszabolcsi egyházmegyében szokásos családrendszer vagy ős-családonkénti (a mint Erdélyben nevezik) adózás, a melynek alapja a telekrendszer, hogy t. i. habár a telek többfelé oszlott is meg s házas egyháztagok között oszlott meg, csak az őseredeti családfő van egyházi adóval terhelve (pl. Anarcs). Ilyenforma Erdélyben az ú. n. füstszám szerint való adózás, a mely a házat veszi alapul, de nincs tekintettel arra, hogy esetleg több családfő, az egyházi adófizető az a családfő, a kitől elágazik a többi. A vagyon-aránylagos rendszerhez közeledik az a mód, a mely az igavonó állatok számát veszi alapul; de ez a rendszer nincs következetesen keresztülvíve, mert a 4 igavonó a maximum s itt aztán mind egyenlő a teher, akár csak 4, akár peclig több az igavonók száma. Az osztályba sorozás is sok hiányt mutat. Nehezen találják meg az igazságos kulcsot; e mellett is rendesen legalul legnagyobb a teher. Pl. a 0—2 frt állami adóra 1 frt 81 kr. esik 53*